hétköznapi menyország

ezt néztem most itthon. Amikor először néztük, már akkor is vitatkoztunk Lénnel, hogy meghal e a pasi a végén, mert nem tista... vagyis neki tiszta volt, hogy meghal... de én most is azt gondoltam, h. nem... lehet optimista féle vagyok...

:)

Fő

az ebéd
megyünk ma színházbaaaa
gyerekdarab
úgy döntöttem JÓ lesz :)

Már csak az a kérdés csináljak e a húsleves mellé nutelláspalacsintát???  csak mert reggel ezért vették a cuccot, de mmost lehet már elfelejtették...
Amúgy Tádé tegnap mindig bedobálta az ágy mögé Mazsola játékait, amitől Mazsola dührohamot kapott. Aztán este beszélgettem Tádéval milyen rossz volt. Azt mondja: Már megjavultam, már Jóvagyok! Kérdeztem, hogy akkor nem jön át éjszaka hozzánk? Néz jobbra, néz balra, rám néz: Még nem javultam meg :)

hideg

van
mert kiszellőztettem az olajszagot
ez az ára.
ki kéne suvickolnom a sütőt, hogy legközelebb ne füstöljön a z olaj
legalább olvasgattaam, hasznosítottam magam, most   mmmmmegyek  a konyhába.
egyébként meg:)
és különben is.
olyan korlátozottnak érzem magam, nem szeretem azt az érzést, hogy mikor lesz már március, azt szeretem, ha átélem a napokat és nem várom, h. vmi változzon....

engem kéne leszedni

a netről
mindig csak benézek ide meg oda, de céltalanul... mostani mipsziben van erről egy cikk.
hogy kéne beállítani, hányszor mehet fel egy egy oldalra az ember és mennyi időt tölthet ott...igaz is..... nem is tudom az korlátozna a szabadságomban, vagy ez korlátoz-e...
és ide is benézek, és nincs kedvem mit írni, mert a mit nem tudnám hogyan, mert olyan bonyolultan lehetne megfogalmazni azt a kavargást, ami csak van most erre, hogy mi meg merre (ezt csak a rím kedvéért micimackósan) De tényleg! nem vagyon se lehangolt, se nagyon feldobott, mert mindig a pont mi az amiért boldog vagyok vagy mindegy is, mert jött Lén és már nem is akarok így írni :)

szaloncukor

kezdeni kéne böjtölni...
vááá
egyébként meg

karácsony

egyébként

 a pszichiátrián sem vették el ilyenkor télen az antideprsszánst senkitől :) Ilyen rendes BNO besoroláson kívül eső embereknek marad a csoki... pedig már majdnem teljesen felhagytam a csokievéssel nyáron, sőt.
el szoktam határozni, h. ezentúl angolul írok, gyakorlás végett, de olyan képtelenség ez, mikor ide leülök... de tényleg, pedig elképzelve :) meg egyébként is elképzelős vagyok, mindenfélét gondolok, hogy majd teszek, még bele is élem magam, és lehetne is, de mindenféle szabályok visszafognak, pedig mindent csak elkezdeni nehéz... meg türelem kell... türelemmmm. Az agyamban állandóan azt érzem, hogy lemaradok, hogy az évek nem hasznosak, legalábbis most nem, és hogy ez változni fog e a tavaszi változást előidéző élethelyzettel... mármint hogy vége lesz a rezidensképzésnek. Kéne dolgozni menni, menni, menni.

jó kedvet

miinek vagyok nyomi
no mind1 ma mindennel tele a hócipőm. tegnap is ez volt.
át is kéne írni a blog címét nyavalygó nyünnyögi blogjára
vááá megyek a postára lassan...

macska

ha egeret nem is, hangyákat már fog...
Itt ül az ölemben folyvást, és dorombol.
Karácsonyi készülőd
autó meghalód,
rend nincs, de a rendetlenség egy részét betettem az ágyneműtartóba...
Pedig azt mondják a rendetlenség a depresszió jele... hát anyám is sajnálhatott volna, ahelyett, h. veszekedett velem, h. tegyek rendet :P na de ez már egyszerrégenvolt :)
Megyek lassan autószerelőtkeríteni, mert nem lehet elindulni se az elszakadt kuplungbowden miatt.

vasárnap délután

és semmi lárma nincs... :) (de hóesés sincs ám)

alszanak... ideges vagyok, annyira káosz ez a lakás is, mint ahogy azt sem tudom mi lesz mikor... hogyan.
Lén nem akari itt maradni és én se, és szóval, hogy mikor?... hát ki tudja...
após is, nem lehet rá számítani sokszor... á nem tudom.
Ja az autó megint szar...
na pedig sokmindent írnék, csak lusta vagyok megfogalmazni. De tényleg, olyan nehéz valami komoly gondolataimat úgy leírni, hogy hiteles legyen, azt tükrözze, amit tényleg érzek-gondolok...
Annyi időm sosincs...

akarik

akarok egy ki rendet... de ...

semmi

valami
na jó, nem nagyon van valami, hétköznapok, és hétvégék, és az események is jók és mindenféle, de mégis, ha ki kéne fejteni, most mit fejtegessem, semmi különös. Minnyá kari ajik gyűlnek
aludni megyek.
Elkezdődött a karácsonyparám, nem akarok itt annyi rokonot és főleg, leginkább, hogy véleményük legyen az én háztartási dolgaimról, de közben meg jó, hogy jönnek, csak ne éreznék nyomást, hogy meg kell valaminek felelni, valaminek, ami nem biztos, hogy én vagyok, vagy mi :S

punnyadááás

díszek díszek vááá
de
de
mindenféle, és egyéb, de
és egyébkéntis
és
megyek felébredtek...

egyébként

az a jó, hogy nem tart örökké ez a felidegesített állapot, egy nap...
ami miatt mégis anyámmal szeretek jobban beszélgetni, az az értelmes gondolatok aránya miatt van :) Na jó anyósban is megbújnak, de anyám azér... bár ez is a baj, hogy azt hiszi...hogy csak az...
Na de remélem lassan alszik Mazsola is.

csak nem tudom

anyám vagy anyósom hat e rosszabbul a vérnyomásomra...
Én nem akarom, hogy a gyerekeim majd ugyanezt érezzék... meg a menyvők se.
Pedig biztos nem kerülhető el minden.... de miért??? kell,,,, nekem magamra venni amit anyám mondddd???
Tudom, h. valamit jól csinálok, és mégis presszionál, pedig nem tudja, de mégis azt hiszi csak ő tudja...
Na jól megmondtam :)
Az agyam meg... ááá...

vá

mostmár mazsola is beteg :S
Anyós el akarja vinni őket 7 végére... de nemet mondtam... hát ez...van

mivel töltöm az időőőm???

fotóbütykölés...Tádéfotózás..., és, ha egyszer már fogok pénzt keresni, akkor veszek egy jóóó fényképezőgépet, mert mindig csak spórolunk ezen, de... nem szeretem a sajátom... vettünk egy újat, de az rosszabb, mint a régi, olyan furák a színei...ezek a régivel, de ez csak 4 mpixeles, bár azt sem tudom mi mit jelent... :P

tévedtem

Tádé már ma éjjel köhögős orrfolyós lett, maradunk. tehát nem a hét második felében majd...
Egész éjjel ott nyiszigett, meg köhécselt, meg csepegtettem az orrába, aztán egyszer elaludtam, de valószínű mélyen, mert úgy elaludtam a vállam, hogy au...

...

és... és... és...
Majdnem elment Tádé nagymamázni, de meggondoltam magam. Olyan jó lenne, ha nem kapná el tőlem ezt a nyavaját, amire némiképp kevés esély van, annak tükrében, hogy átjön éjjel és az arcom mellett alszik... amellett az arc mellett, ami egy vírusfelhő mögött alszik :)
Tehát valószínűsíthető, hogy a hét második felét itthon töltöm Tádéstul... A jövőre nézve, a rendelőkben többnyire van egy kis külön helyiség, oda kéne kanapét vagy valamit betenni az ilyen eseteknél nem hiszem, h. mindig helyettest kéne szereznem... Na kíváncsi leszek, hogy lesz majd nem olyan sokára.

áááá

ééééé
úúúúú
nincs hangom, de írni tudok

nyűgös

nem aludtam, nem kapok levegőt, fáj a torkom, és egyébkéntis

még csak 7 óra és már amortizált vagyok

ez van a tyúkokkal kelek, meg fekszem is. A gyerekek fürdenek. Én meg nézem ezt a gépet, és ma annyit ettem, pedig, néha úgy megeszem mindent, hogy!De azért jó nap ez a mai :)

pörög-forog

begyújt, gyurmáz, főz, süt, vasal, mos, kakát töröl, felmos, cicát etet, almoz, táncol, mesél... ez mind ma :)
Nem utolsó sorban karácsonyi handmade ajándékot készít... ééé s angolt tanul :)

autó hazajött

új helyen vagyok megint... sokadjára... na de...

autó

hát meghalt Paksnál, ott dekkoltunk egy benzinkútnál a két gyerek meg én. És mikro vettem volna valamit, akkor derült ki, hogy a pénztárcám itthon a szekrény tetején van, és 0Ft van nálam pont. Még jó, h. telefont vittem, nem??? Na anyám dolgoz, apám nem veszi fel, Lén ügyel... Öcsém elérhető, intézkedő... 2,5 óra után megérkezett Lén egyik kollégája, aki ment volna úgyis Pestre, utána anyuék is... de azért kellett kreativitás elfoglalni a gyerekeket 2,5 órán keresztül az autópályapihenőhelyen... legalább pisilni lehetett :) Feldíszítettünk egy kisfenyőt, kövekkel, piros bogyókkal, mittoménmivel. Rajzoltunk, fogócskáztunk, jó volt igazából. Azt hiszem ilyen hét volt ez. Kihívásokkal teli.
Végül anyuék elvitték a gyerekeket. Lén kollégája meg én, elvittük az autót az első szerelőhöz, aztán fel... ma meg vissza, elég jól sikerült minden...

nincs olyan 7vége, h. ne mennénk

ezen is megyünk...

végül

a bácsi jobban lett... bár ... szóval beszélt, meg evett is valamennyit. És elküldték vizsgálatokra... Aztán kellett kérni belgyógyászati konzíliumot, amit bevállaltam, annak reményében, h. átveszik... csakhogy azok a belgyógyászok, akik a rendelőintézetben vannak, nincsenek erre hatással...csak az osztályosak... aztán végül megpróbáltam a kardiológus főorvost, aki ugyan kiabálni szokott, meg arrogáns lenni, de nem fél a betegátvételtől... szóval felküldtük, a szokásos kioktatás után átvette a bácsit, aki így legalább meg lesz katéterezve, nem fog fájni a hasa úgy , meg sokkal inkább nyugalomban tud lenni, mint a zárt osztályon.
Persze jöttek a bácsi hozzátartozói tegnap, h. milyen hely ez, h. reggel még jól volt, most meg .. na hát ennyi a történet...

orvosos bejegyzés :)

Szóval ma volt dolgom az unalmas napok helyébe, szinte én voltam egyedül a pszichiátrián orvos, volt még egy szakorvos az ambulancián. Szóval vizit stb. De hát ez még csak, de egyszercsak dörömbölés az ajtón, ajjaj... mondta az ápoló, hogy nincs jól az egyik bácsika... bemegyek meghallgatom, megvizsgálom, még lélegzett, meg megvolt, aztán egyszercsak semmi, se légzés se keringés, na nyomom a mellkasát, hozzák az ambuballont, egyik kotnyeles részlegvezetőnővér nem csinál semmit de pofázik nagyon, hogy minek újraéleszteni (nem éreztem kompetensnek magam ennek eldöntésében érdemes e), meg miért az ágyon, meg eltöröm a bordáit. (nem recsegett..)De így kezdődött, aztán közben szótak a drnőnek lent, meg a reanimációs teamnak, vénát senki nem talált. Aztán bácsi elkezdte venni a levegőt. Aztán megint nem, megint igen... szóval újraélesztettem mondhatni... jött az anesztes orvos, nővérrel, lett véna, intubálni nem lehetett, mindennel problémájuk volt. Végül a bácsi hol vett, hol nem levegőt, de annyit b@tatták a torkát, hogy feléledt, vett levegőt. Erre nem akarta átvenni egyik osztály se, se a sürgősségi, se az intenzív, se a bel. Pedig ott nagyobb eszköz-és diagnosztikai háttér van, mint itt, főleg, hogy ott nem 80 betegre van egy szakorvos és az se belgyógyász, vagy sürgősségis. De nem vették át, és azt mondta az anesztes csaj mondta, h. nem is kapott adrenalint meg atropint stb, ezért nem is történt újraélesztés egyáltalán. Mondtam neki, h a BLS (basic life support) az semmi, akkor az fasza, de otthagyták, h. kérjünk konzíliumokat innen, meg mittomén... szóval kíváncsi leszek, holnap meg lesz e még a bácsika... A főorvosnő helyében pedig szólnék az orvosigazgatónak, h. legyen már vmi protokoll, h. ilyen esetben mi a teendő.
Azután meg én voltam a bírói szemlén is, mint osztályos orvos. Szóval, most, h. holnap lesz az utolsó nap...
Ja és a nagy rohanás közepette benthagytam a szobában a kulcsom, és becsuktam az ajtót, és nem lehetett bemenni, így be kellett törni a főnővér szobájába, hogy szerezzünk pótpót kulcsot.

valaki lőjön le

de tényleg

minek

játszom unokatesómmal a faszbúkon????
lehetne kedves is. mer így csak gondoltam mégis gondolkodom a feladványain, aztán beszól csak beszól.

hisztis

ilyen vagyok :( vagyis a gyerekek ilyenek ééés én is szeretnééék
Tök jófej nyelviskolába fogok járni :)
Már várom.
És majd, ha lesznek még kicsik, akkor is lehet, mert van olyan csoport, amihez van gyerekfelügyelet :)
Volt itt a minap egy porszívóügynök, aki cca 400 ezerért adott volna  egy porszívót, ma meg felhívott egy nő a cégtől, hogy véleményezzem a gépüget, mondtam, h. hát porszívó, aszonta, h. több azért, mondtam, h. igen légszűrő.... erre letette... nem voltam elég lelkes.
ááááááááááááááááá
és ordítok is
jó, h. nem lakunk panelban, bár így is gyanús lehetek

kihúzták

10 mp volt...

ötre

megyek fogorvoshoz... Lén leegyeztetett mindent... nincs kecmec...

front

fejfájás
minek?

adventi naptár

Egyszerű, nem varrtam kis zsákokat, vagy télapót, de azért vacakoltam vele, és nem fogott rá semmi sem, és pöttyöket is kellett, mert nem is tudják még a számokat :)
És nem esik le a gyufás-skatulya róla, és némely csokiból nehéz volt kettőt belegyömöszkélni a dobozkába... Ja és rendes fenyőformát nem tudtam kivágni :P
Hát mindenki azzal főz, amivel tud :)

jajj annyit gondolkodtam

de már este csak azon gondolkodom, hogy mikor megyek aludni :P
Miért kell ilyen sötétnek lenni korán.... nem mennék északabbra!
Holnap készítek adventi-naptárat a gyerekeknek :) vettem egy csomó gyufát, nagy kartont, krepp-papírt. szóval majd holnap :)
megyünk szombaton siklósi fürdőbe, ma telefonált sógi, de nem értettem, lehet ők is jönnének... de én őszintén szólva, nem annyira lelkesedem az ötletért. minél több ismerős van annál kevésbé lehetek felszabadult, mer hogy nézek ki, hány szál szőrt felejtettem el lenyirbálni a lábamszáráról, meg mindenféle ilyesmi van a  fejemben. a gyerekekkel a legjobb menni.

macs

én voltam

és persze megint nem jártam sikerrel, mert ez a fogorvos mindig szabadságon, betegszabadságon, mittoménmin van. na de vettem flector port... emlékezem az analgetikumnephropathiás betegekre, és magyarázom magamnak, hogy ezek a mai fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentőkészítmények már rég nem olyanok, mint régen.
Hétvégén megyünk Siklósra....ezt várom... már hétfőn :)
Hasznosítottam ma magam, fúrtam, meg kreatívkodtam.  Már csak két polc van hátra.

és már itthon is vagyok

és nemsokára elmegyek a fogorvoshoz, ha más nem időpontért... mert Tádé már tegnap azt mondta: Ha nagy leszek fogorvos leszek, és kihúzom a fogadat :D

ezt írtam a munkahelyemen

magamnak írok levelet. itt tartunk

annyira unatkozom, hogy ez az egy lehetőség... otthon hagytam a könyvem:S

mindig a gyerekeimről beszélek, ez van.  nincs semmi más jó most, csak a tudat, hogy ez biztos nem tart örökké, és egyszer majd értelmesen töltöm a mindennapjaimat.

De ez a két év a visszaemlékezéseimben úgy fog szerepelni, mint " hogy basztam el két évet az életemből... vagy vmi hasonló... és az egyetlen megnyugtató momentum, hogy legalább korán mehettem a gyerekekért, és hiányozhattam, ha betegek voltak, vagyis nem hiányoztam, csak nem volt baj, ha nem jöttem...

A gyerekekről jut is eszembe a kisvárosi polgárpukkasztás.... nem volt célom... csak asszem mégis ilyen vagyok... Lén tegnap bement a gyszertárba atecsóban, mi meg Mazsolával a kindeerben talált csodaképet fejtettük meg a földön, én guggolva, félig térden, ő meg ült, és csak mikor már elmeséltük a történetet, akkor látom, hogy itt vagyunk a pénztártól pár méterre:) sohasem fognak itt komolyanvenni, ha a földön ülve játszom, közterületen... de persze tulképp nem bánom sőt, örülök, hogy képes vagyok elméllyedni és a külvilágot így kizárni, ez megerősített... miután a visszajelzésekből próbálok sokszor élni, ami ugyan kell, de korántsem kéne túldimenzionálni a fontosságukat...

Azt hiszem lassan haza kéne mennem. Semmi szükség itt rám.

Ja reggel az volt a bajom, hogy a két terápiás nővér nem akarta hagyni a kibontakozásom... talán ők is furának tartanak. a betegekkel kéne beszélgetnem, de ezt szerintem nem lehet így...hogy semmi instrukció nélkül majd odamegyek...nah mind1

pillanatnyi hatások

mennyire befolyásolják a hangulatom... nem sokáig, de pár órára olyan nyomi tudok lenni, vagy épp ellenkezőleg, feldobott... aztán persze vissza a normál szintre...
Ez a macska büdös... éles váltás, de idepofátlankodott az ölembe... kint szok lenni, de ilyenkor bejöhetm délután, mikor lén még nincs itthon.
Azért szerencsés vagyok az életben, szeretném sokszor, ha másnak is összejönnének a dolgai...
Pl. unokatesóm... akinek úgy segít mindenki, hogy végülis árt... mert néha a fizikai segítés hiánya az igazi segítés, akkor érzi az ember, hogy valamiért megküzdött... nem mások küzdöttek meg helyette...
a gyereknevelés olyan nehéz kérdései, hogy mindent meg kell e kapjon a gyerek, vagy kell vmit tenni ehhez, vagy esetleg várnia... Szóval csak eszembejutottak unokatesómról, akinél több dicséretet, biztatást, lehetőséget nem sokan kaptak a családtól... de persze ez sem jó... úgy tűnik.

........................................................................................................................................ itt van Bori még pár hónaposan...kis babomanobubbi

..............................................................................................................................................................

nem akarok súlyosabb lenni
nem ehetek csokit most....
pedig....
gyakorolnom kell az önkontrollt...
egy szobában gondolkodva akarom megváltani a világot, minden okosat olvasok ehhez, de amikor kimegyek akkor kiderül, hogy....
"Akar-e megváltást a világ?
S ha igen: milyet? Ahány ember, annyifélét?
Összkomfortos Megváltást? Villamosított Megváltást? Légkondicionált
Megváltást? Sugárhajtású Megváltást? Vajaskenyér Megváltást?
Primőr Zöldség Megváltást? Tengeralattjáró Megváltást? Zsebrádió
Megváltást? Házastársi Puszi Megváltást? Zenés Megváltást? Első-
osztályú Megváltást? Turistaosztályú Megváltást?
Mert a Születés egyforma mind. De Temetés van Elsőosztályú, Másod-
osztályú, Harmadosztályú s Kitudjamégmilyen -
egyformán születünk, de nem egyformán halunk meg: valahol itt, a kettő
között gyökeredzik a baj. "ahogy sz.d. írt róla....
szóval, mikor szemetalálkozol a megváltódni nem akaró emberekkel... mennyivel könnyebb elméletben tenni vmit másokért, mint szembeállni, és azt mondani, vedd be, tedd ezt, vagy azt a Te érdekedben, vagy persze legalább gondolkodj el rajta, a lehetőségeken, amiket elolvastam, és Most elmondok Neked, mert akarom, hogy tudd és birtokában légy az információknak, mielőtt döntenél az életedről... de persze valami homok mindig a kommunikációs részbe akad, és vagy az adó vagy a vevő nem működik... a hullámhossz... fene..na de ehhez idő kell...TÜRELEM... részemről is.... na ez van

ez már az ezredik

a blogger szerint, de az a piszkozatokat is beleszámolja.

Mindenféle volt múlt hétvégén családlátogatás kapcsán, mindenesetre jól bírtuk a feszültségeket, és a földeáki mamám végre mosolygott.
Van cicánk, két napja, itt nyérvog , és a nadrágomon élezi a körmét, egyébként a kamrában lakik.
Jah, hazajöttem előbb, miután 11 ig olvastam, nem dolgoztatnak...
Na de majd. eccer.
Tehát az ezredik bejegyzés is ilyen semmilyen, dehát, ha ez van.... a cica már a nyakambamászott különben is, és dörgölődzik, meg dagaszt, váááá
Megyünk ma Pestre, visszük a dögöt is, de hazahozzuk...
Lassan ebédelek, takarítok, összepakolom a cuccokat az útra, meg mosni is kéne még egyet.... a héten a mosógép is behalt, de szerencére garanciálisan javították, pedig pont egy héttel múlt egy éve, hogy vettük . :P
No....

minek nekik még gyerek

ezek mi volnánk... mert hát ez a kettő is sok...anyós szerint... és még lehet sok kívülálló szerint is... és anyós mondja apósnak is, hogy az mondja nekünk...
amúgy nem tehetek róla de nem örültem, h. itt volt após, pedig én hívtam, de ilyenkor együtt cinkelnek Lénnel, és ezt rühellem...pedig minden csillogott, finom torta volt, és szendvics... de szerintük egy délutáni szülinapi izére, főzhettem volna is... aztán meg megmaradt volna, és ehettük volna 3 napig... NNNNa mind1
Szóval anyósnak ez a véleménye, mondjuk sokat nem számít, ha rajta múlik , Lén sose lesz orvos. Após szerint anyós fél, hogy majd neki kell rájuk vigyázni... de nem kell Mazsoláékra se, ha így állunk, nehogy már ő legyen a mártír, hogy 6 hetente vigyáz rájuk pár napot...főleg, hogy ő kéri!
Na de ezen a hétvégén majd hallgathatom anyám... jobb lesz-e :D
Nem tudom.
A bezzeganyán is a hisztizésről volt szó... és ez a téma mindig érint, persze a fő dolog, hogy igazából itthon nem zavar... csak a direkt rosszalkodás.... nem szoktam mérges lenni, csak nem értem a dolgokat, és annnyit de annnyit beszélek velük, hogy kihül a gyomrom a sok beszéléstől

Jajj mostanában néztünk egészestés disney filmket, nem is volt rossz, de ma vmi mást néztün Anasztázia címmel, hát azt csak a szék mögé bújva fél szemmel, remegve nézték ... ki kellett volna kapcsolnom az első percek után, mikor Mazsola mondta, de végignéztük, hátha....De sóginak jó lenne tanulmányozni, mer ilyen zombirajzfilm.... Nem olyan, mint a halottmenyasszony , mert az jobb volt, de azér azt nem vetítettem le a gyerekeknek...

ilyenkor este már lehangolódom... vagyis elfáradok, de ez egyfajta hangulatiszinteséssel is jár, ezt nem szeretem, mert reggel már olyan balgaságnak érzem azokat a dolgokat, amik előző este bántottak... Jó ezt tudni, legalább nem esténként kezdek veszekedni, hanem alszom rá egyet :)

sütés

Tegnap kuglófot, azt vittem az  oviba. Ma meg almatortát.
Jön apósom.

...

Dalszöveg: Minden reggel újra élek
szemem kinyitva,
akörül nézek
szemembe zúdulnak
fürge kis képek
szorosan egymás után.

Ébredéskor tolongnak
képek mind azt akarják,
hogy visszatérjek
egy olyan világba, ahol kell éljek,
ahol a múltam van és a jövőm van.

Minden reggel megtudom,
hogy mi a nevem
és azt, hogy hol élek.
Átismétlem reggelre kelve,
miért is ver a szívem.

"Emberfajta -szólnak a képek-
Embernek fajtája kell, hogy rá ébredj,
arra, hogy folytasd, mit félbe hagytál arra,
hogy agyadba vésd
Emberfajta -mondják a képek-
Ebbe a világba beküldtek téged, nézd, amíg megteheted!
Vésd agyadba: időd megszabva, állj a sorba emberfajta!
-mondják a képek- Világba kerültél!"

Álomnak vége van, világnak nincs vége.
Álomnak vége van, világnak nincs vége.

Meg vagy szabva emberfajta,
szemedbe tódulnak hajnalonta
s mondják a képek,
itt van, hát nézzed!

Álomnak vége van, világnak nincs vége.
Álomnak vége van, világnak nincs vége.
Álomnak vége van, világnak nincs vége. ...

hétvége

pénteken elvitték a gyerekeket.. úgy volt, hogy anyós és férje 3-ra jönnek, mert beszéltünk egy bőrgyógyásszal, aki megnézi anyósférjét... de ők félreértették, mert igaz, hogy megbeszéltük kétszer, de ők még a délutáni telefon után este vártak volna egy újabb megerősítést, mert nem voltak biztosak, de felhívni nem akartak, mert nem akartak zaklatni... no comment.. szerveztünk egy vizitet nekik Siklósra, de az se jó... de ők hívtak minket, hogy mi lesz anyósférjével, mert nov. végére kaptak időpontot, de ha ilyenek....
Aztán este volt vmi osztályos felejthető buli a gyermekosztály dolgozóinak részvételével... a legizgalmasabb rész a kórházból szőkés volt a 2 méteres kerítésen át...szoknyában :)
Szombaton előadások és a többi, amúgy olyan  meghallgattuk Lént és atöbbieket...
Na vasárnap megint családi események... Tádé születésnapjának ünneplése első felvonás :P
Kapott egy gagyibabát, meg egy jobb kabátot. Tádénak a 100. babája, ráadásul csúcsfej, és nyomi, kopasz baba... na mind1. Csinált anyós tortát. ... hát, anyós kérdezte is, hogy, jó lett, ugye... és akkor anyós férje megjegyezte, amit én is gondoltam... hogy hát igen, csak a pudingba elfelejtettéél cukrot tenni.... de direkt nem akart, mert a tésztába is van, és egészségtelen az a sok cukor... amúgy meg a mákos gubán is kevés volt, és be is szólt, hogy tettem még rá, meg, h. nekem (mint édesszájú, elkényeztetett meny) nem elég cukros...na de a torta  meg a guba, mégis édesség, és például cukormentesen eszem a főzelékeket, levest, stb... ami meg édes azt meg édesen, és, ha egészségesebb akarok lenni, akkor sem akarok cukornélküli pudingot...akkorinkább semilyetse :)
Na mindegy, ám nincs nagy baj anyóssal... csak épp Mazsola árulja el mindig... mikor megjövök, hogy mondja el Nekem is, hogy miért mérges rám.... mertAnyád nem csomagolt ezt vagy azt, vagy rendetlen, vagy valami... de ám Mazsola rögtön mondja, mikor megjövök, és anyós mosolyogva köszönt, hogy Na nem vagy mérges anyára, Miért voltál mérges anyára? :D Nem érti szegény gyerek, hogy szembe meg miért olyan kedves :P
kianyósoztam magam :)
Ezen a héten nem lesz konkrétan sok dolgom...
Éhes vagyok... és már fél tíz, ilyenkor nem szabad enni már......

már nemsokára

lesz Tádé születésnapja... A kicsi Tádéé :) aki már nagy és óvodás, és cuki és hisztis, imádnivaló és idegesítő... egy nőszemély...

fáradt

annyira, de annyira, hogy, csak na...
Úgyhogy egy képet tettem csak. ki.
hogy jobb kedvem legyen...
jövőhéten ezt a hetet szeretném kipihenni.

továbbképzés

Szörnyű
sok idő
sok ember, akit leütnék :)
sok olyan előadás, ami...
már csak két nap

alszanak

Nemsokára Tádé is három éves, ajjaj...
Nem akarom, h. jövőhét legyen ! Már csak azért sem, mert 6:15 kor indul a buszom, amihez mikor kell kelnem, borzasztóan korán, és Lén viszi a gyerekeket és biztos mindent elfelejt, mert Tádé holnaptól kezdi az ovit, és annyimindent kell vinni, hogy... és mindkét gyereket tornaruhába kell öltöztetni hétfő reggel majd, és ott se leszek :( És egész héten így... hacsak meg nem unom és megyek kocsiautóval...az meg drága nem fizetik, és  a gyerekeket korábban kell vinni, vagy nem tudom....
álmos is vagyok még....
megint hívtak, h. menjek ki dolgozni most pincehelyre... csak....ezekre a gyekorlatokra kéne menni, ahol nem mindig tanítanak... Múlthéten mondjuk tanítottak is, de amiket nem fogok használni....olyasmire...bár...

lén nincs itthon

most filmklubban van
de egyébként, amikor nincs itthon, mindig előadásokat lehet tartani a gyerekeknek, mesét-verset-éneket... Pedig lehetne Lén előtt is, de sokszor olyan komoly, hogy ilyenkor felszabadultabb vagyok :) Jobb, mint, amikor régen egyedül ugrálhattam a szobámban valami zenére vagy ilyesmi, mert most itt vannak a gyerekek, akiknél az ilyen őrültség fel sem tűnik... lesz ez még máshogy... emlékszem én az iskolás korunkra... mikor többen is cikinek tartották a szüleik viselt dolgait...Szóval
Egyébként megint jött a MOK lapja, és annyira fogalmazódik bennem egy cikk, erről az egész egészségbizniszről... amit láttam, és ez a MOK is...
Én nem tudom, hogy kéne mindezt csinálni, de van egyfajta korrupció a rendszerben, és azt sem tudom mennyire küszöbölhető ez ki.... mivel a kórház ugyan állami kézben van, de a gyógyszercég, meg mindenféle eszközöket gyártók nem, és a közbeszerzés... na szóval...
És jöhetnek itt a magánbiztosítókkal, az nem oldaná meg a problémát...mert ugye az nem jótékonysági biztosító rt lesz valószínű... ráadásul a kockázatközösség sem  lehetne megoldható
Másik elgondolkodtató téma ugye a hálapénz. Most azt irattatták alá az "ösztöndíjasokkal", hogy nem fogadnak el ... de legálisan eddig sem fogadott el senki semmit...Egyébként az sem eldöntött, hogy van-e szabad orvosválasztás, mert ez egy bizalmi szakma... és hiába mondja Lén, hogy miért a sebészek kapnak, és miért a sebész a valaki... nem az a valaki, de a belgyógyász sokszor hosszútávon kezel valakit, lehet váltani...de a sebész csak egyszer vág, akkor jól vágjon, ezért fontos annak, aki ott fekszik, hogy ki is az akiben megbízik.És a kórház nem ad több fizetést annak, aki több beteget lát, műt, tehát a jutalmazó a beteg...
Na de ez is egy hosszas dolog, mert amíg csak jutalom és nem elváras a péz, de amikor anélkül már nem megy semmi, sőt gazdája sincs vkinek, mint ...
A harmadik megvitatandó pedig még mindig a "természetgyógyászat"ként emlegetett kuruzslás esete.  Hogy orvosnak lehet e bevétele ilyen tevékenységből (szerintem nem),  és mi az az evidencián alapuló orvoslás, és minek... és mi a MOK álláspontja.

pozitív

ilyen igyekszem lenni :)
bár nem könnyítik meg...
megbecsülöm magam, hogy élek, meg van agyam is, meg mittomén...
ez lehet a biciklizéstől van, hogy naponta legalább egyszer elfáradok...felfele :)
És olyan, mintha végre használnám azokat az ereimet, amiknek eddig nem kellett kitágulni...

végül

a szerdai mélypont után a hét további részében javulási tendencia volt megfigyelhető, különös tekintettel a tegnapi lógós-strandolós napra :P
Ezt a szép mondatot eszkábáltam,  most... A gyerekek délutáni alvást folytatnak. És tegnap rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül szerettem én hétköznap délelőtt .... akkoriban... (állítmányt majd keresek)
Szóval most is alig voltak a fürdőben, sütött a nap hétágra, és mienk volt az összes bugyogó vicces víz, a gőzkabinban is kiabálhattak, és senkit nem zavartunk... nem úgy mint a hétvégitömegben ...
tehát még megpróbálom kihasználni az előnyeit annak, h. leszarnak és nem szólnak mindig hozzám... ez is olyan gimis fíling -ű mondat...ha jól meggondolom...
De persze mára már sokminden változott, akkoriban például biztos felnéztem volna a mostani magamra... pedig a lehetőséget is láthattam volna, de akkor még mindez távolinak és bizonytalannak tűnt, tervek kuszaságának :)
És csak most látom a a gyerekeknél, hogy már ilyen korban milyen potenciálok vannak elrejtve az énjükben...

Befejezem... magam.

Zarának üzenem, h. szeretem olvasni a blogját és írjon csak.És majd a titkos olvasók is biztos írnak neki :P

hm

a hét eleje jól kezdődött... és még nincs vége,de a progresszió előre látható :)
Például is tegnap megszúrtam az ujjam egy tűvel, mire a bácsi közölte, h. hepatitis B hordozó... időben :P na mindegy van oltásom, de ellátásilap, jgyzőkönyvet akartak, meg a munkaegészségügyön papírhalmokat gyűjteni.. ma már annyirauntam magam, mert egy olyan fiatal doki volt, aki kb egy ... nem írok csúnyát, de egy olyan ficok, aki új alfával nyomul és senkinekse köszön... tehát nem szól thozzám tulképp... és akkor lementem legalább itt velem foglalkoznak, eltelik az idő... órák..., meg kaptam oltást is, meg levetettek vééért, hogy nem lettem e beteg a tűhelyén maradt kis vértől, ami egyébként is....
Mindezek mellett... 826.odjára hallgattam meg egy nővértől, meg mentősofőrtől reggel a hülyeháziorvosok szöveget, a neharagugggyá, de ezek... egyrészt nem én vagyok az, másrészt, az egyiknek érecccségije sincs a másiknak meg ápolói szakközép, nyilván k. okosak, és tugggggyák mit kő tudni kinek , körzetben, rtg, meg ct, labor nékül... lehet a hónapok alatt szenzitivizálódtam, és ugrom a téma említésére, de szakadjanak már le rólam....
Ezenkívül az arcom fáj még mindig. De ha holnap ilyen fasza napom lesz, mint ma, akkor pénteken lógok meg :D
Egyébként pedig a hétfő kedd nem volt rossz, és tök kedves, értelmes doki volt, aki olvasni is szokott... és beszélgetni.. csak a mai nap vót ilyen na mindegy...
vannak érdekes esetek is amúgy...

rettegj, félj és borzadj

szörnyű sárkány körme nagy
eeeeez megy a fejemben, és ezzel ijesztgetem Tádét is :P
amolyan feszültséglevezető hörgéssel, Tádé ennek különben örül, sikoltozva menekül, aztán jön, hogy még egyszer :D

hétvége és szülinap

father is law, muther in law családi hejjehujja

szóval ez a hétvége elég olyan volt... amilyeneket nem szeretek.  Após eleve nyomasztóan hat rám, mindent jobban tud, cigányozik, és egyáltalán nem ismerte el, hogy nem volt szép dolog az egy hetes eltűnése... mintha ez az időszak nem is létezne...de a te hibáidat rögtön kiemeli. Így telt a két nap, M sógi b.nőjével voltam a konyhában, Tádéval, főzés ilyesmi tevékenységeket végeztünk... Nem mindig nyomaszt, de ez a hétvége, azért olyan apósos volt...


És tegnap jött a szülinapom, éjjen éjjen , mi :D szóval reggelre feldagadt a szemem is kissé bal oldalamon , ahol a fogamat nem kommentáltam... de elkezdtem egy kis amoxiklav kúrát, és most nem fáj, nincs lázam... na mindegy továbbképzés miatt mentem Pécsre, és először egy barátnőmmel találkoztunk egy játszótéren. Aztán ki anyóshoz, gyerekek le, én be a továbbképzésre, aztán be az árkádba, vissza referálóra, hát ... erről most nem írok... aztán vissza a gyerekekhez, de nem tudtam beállni, mert anyós férjének a fia ott állt autóval... csalódott voltam, találkoztam már velük, és semmi kedvem nem volt a viszontlátáshoz, a merev beszélgetésekhez, amik csakis a gyereknevelésről szónak, anyósférjének a fia ugyan egy szót se szól, de a felesége... és amilyen arca is van...óóóóó  két éves múlt a gyerekük, de még nem ihat csapivizet vagy ásványvizet, csak babavizet.... azt hiszem ez jellemzi továbbiakban is, cukrosat nem ehet, se tejet, se semmit. Két éves elmúlt vazze
Azér  mondtam nekik, h. 10 hósan Mazsola már simán nyomta a petitdanonet...Jó beszélgetések, mer az ő gyerekéről, h. mitől allergiás, és hogy a ruháit külön mossa, és hogyan nem tudta szoptatni, meg megszülni se...és ha én elkezdtem vmit mondani, a második szónál közbevágott és elmondta a verzióját, de nem baj, csak nem örültem, hogy velük kell ünnepelnem :P, aztán hazajöttem, itthon még vártuk Lént, aki filmklubban volt, aztán jött, és ajándékot is hozott :)
De legalább és leginkább anyós idegeire mennek, azzal,  hogy odaszoktak postavölgybe, (gonosztörpés mosoly smile)

fog

no comment

Hétvége várható. Lejárt a bankkártyám, Lénén, meg semmi péz nagyon nincs...kaptam egy újat, de az egyik csaj, aki felvette, azt mondta telekód nélkül nincs aktiválás, miaza...??? na de a rendszer is rossz hívjam őket később, mondtam, h. kellemes lesz egy 7végét eltölteni két gyerekkel, hogy nincs pézed ( bár a jóléti társadalmak pazarló gazdálkodására jellemzően, még egy hétig lenne mit enni a hűtőből, kamrából) Na de főleg, hogy jönnek apósék vasárnap segíteni, és 7 főnek főzni semmit, az mégis ciki... vagyis nem semmit palacsintát, lángost , tésztát, borsófőzeléket, babfőzeléket lehetne kb az itthon lévő dolgokból :) meg kenyeretsütni talán, meg sütit... szóval azért az éhhalál még nem jönne el... de hát húsnélkül, hm, hm... Szóval azért még egyszer felhívtam a szolgáltatót, 600 kód pontos beütése után felvette egy másik lány, aki, minden telekódmentességem ellenére képes volt aktiválni a kártyám, szóval ma még nem biztos, hogy jó, de holnaptól :) költhetem a pézt oldalasra :P. Ma meg amúgy kenyérlángos lesz, tegnap csináltam lángost a gyerekeknek, aztán még maradt tészta, van némi tejföl sajt, szóval...
A fülészet gyakorlat jó, főleg a főorvos miatt, mert tök normális :) és minden érdekesről lehet vele beszélgetni.
szóval a múltheti depi után felüdülés...
És nemsokára megjön a neuroplasticitás és rehabilitáció c. könyvem, és elkezdhetek valami kutatási tervet készíteni. Próbáltam a könyvtárból kivenni könyveket a készségfejlesztésről, de, leginkább még nem az igaziak.  Viszont jó játékötletek vannak benne Mazsola és Tádé neveléséhez :D
Tegnap pl, vágtam ki képeket újságból, mindenfélét, és ki kellett választani egyet, megmondani, hogy miért az választották. Mazsola egy tájat választott, ahol nagyon színes ruhában mentek egymás után emberek. Azt mondta, hogy azért választotta mert szereti az embereket, és szerinte a tengerhez mennek :) Tádé pedig egy  szép kisfiút választott, akinek a nyakában egy kis kecskegida volt, és szerinte nem is szorul magyarázatra miért ezt választotta :)
Holnap megint egyedül leszek velük. Terv: elmegyünk délelőtt terméstgyűjteni, délotán meg ebből bábokat, képeket készítünk :)

Kakaós

rászoktam a kakaóscsigára... reggel, első dolgom ...
A mostani gyakorlat jobb, de mindig beugrik a hétfő, amikor milyen jó volt lógni :)

lógás

Mazsola ovijában csak délig ledd volna dajka, mer az óvónők továbbképzésen vannak... ezt amúgy péntek du. négy körül közölték :) kérdeztem mi van, ha nem érek oda, mondták, h. bezárják az ovit  , mindezt affektálósmosolygós szőkebodorított óvónő mondta....aki minden szó után direkt mosolyog egyet... kifelé kérdeztem is egy anyukától, hasonló stílusban, hogy  Te tudtad :D, hogy:D nem lesz hétfő délután ovi :D Nevetett, de persze ez a hír új volt ...
Na minden esetre, vasárnaap elhatároztam, hoygha már így alakul inkább akkor nem is erőltetem ezt a munka dolgot :P Inkább kirándultunk, elmentünk Bajára, a Petőfi-szigetre, meg a Sugovicára. És szuper volt... mondjuk én nem homokoztam volna a parton 1,5 órát, ha rajtam múlik, de nem csak én voltam :) Mazsola mondta is, hogy elvesz feleségül. Még ez normális, majd kinövi...

tulajdonképpen

lassan össze kéne szedni magam :)
csak jó lenne valami végcél
valami, amit el lehet érni.
már megértem amúgy miért mennek ki a magyar orvosok... és nem a pénz miatt, nem csak a pénz miatt.
De talán nemsokára egy olyan helyen fogok dolgozni, ahol örülnek majd nekem, és sok hasznos dolgot tehetek az emberiség jobbléte érdekében :)
Amúgy ha meg nem dolgozom az egészségügy berkeiben, lehet sohasem látom, hogy emberek milyen szinten képesek elhagyni magukat, mind  testi, mind szellemi mivoltuk elsorvad... oh ezt a borzalmas megfogalmazást már ki nem törlöm :)
Nem tudnak írni, beszélni, gondolkodni, járni... és nem az adottságaik miatt, nem csak amiatt, hanem egyszerűen nincs semmi motivációjuk felkelni, kimenni a kórházból, csak várják, hogy  valaki intézkedjen helyettük... talán.. várnak, erről egy Beckett regény jutott az eszembe...de már nem emlékszem pontosan ám.... asszem Murphy a címe :)
Na de most, hogy eszembejutott, már amúgy el is terelődött a gondolatom a tehetetlen emberekről... na de a vége az lett volna, hogy jó lenne , legalább egy pár ilyen lénynek valamit adni, amit használhatnak az élethez, hogy ne akarják élve eltemetni magukat épp.. És pont azt kell megtanulni sokaknak, hogy bármikor lehet fejlődni, fejleszteni magunkat, újra írni, hallani, járni... ....
Most, hogy ezeket a célokat leírtam, mi, most majd akkora lelkesedő leszek, mi az hogy :P

hét

Szóval átkértem magam másik osztályra, mert ez a semmitse csináljak. Kiakasztott.
Most itthon vagyok a gyerkőcökkel. Amúgy  tényleg jó velük, rajonganak a színészi játékomért :D lehet bohóckodni, énekelni, táncolni, ami felnőttek közt korlátozva van...

már csütörtököt mondok

utólért a burnoutszindróma
nem csinálhatok semmit

még azóta is

unom... és utálom a feleslegesen eltöltött perceket az életemből... hát még az órákat....

unom

amit csinálok napközben.... és minek. semmikülönös, vissza pár hónapig arezidensilétbe...

aludni kéne mármost

Mert lebontják a várost
Manócskák szedik széjjel
Hogy ne zavarjon éjjel

A ricsajt zsákba rakják
Az utcát összehajtják
S míg csillagfényt szitálnak
Csöndesként citeráznak

Hogy álmotokban szépen
Táncoljatok az égen
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten

vásárolás

shopping... ez az...  vettem gyerekcuccokat, mennek mennek... vége a jóvilágnak...

takarítás

Holnapra felkészülés...
tegnap még voltam éjjel asszisztálni egy állatorvosnál műtéthez... érdekes volt... ez most a mellékállásom :)
takarítás közben mindig nagyon jár az agyam, előhozza belőlem a jövőtervezőt, elmélkedőt...

apóst utolértük

vagyis ki volt kapcsolva és a barátnőjének a fián keresztül... szóval most hívta vissza Lént... mintha mise történt volna.... váááá egy hétig aggódtunk...

amúgy

após azóta sem elérhető...
apám itt van , dógozik.
Van új ágyunk... vagy hajónk, akkora ágy lett...

apóst nem találjuk

nem veszi fel a telefonját.
néha szok ilyet csinálni...de minek?
itt van apám, aztán Lén akarta, hogy jöjjön le segíteni após, vagyis valamit meg is beszéltek, de úgy tűnik mégse... azt mondja magáról általában, h. ő a legmegbízhatóbb.. de azért mindnyájan tudjuk, hogy időnként ... egyszerre képes nagy mennyiségű alkoholt bevenni, és napokig akkor nem akar beszélni másokkal... ilyen állapotban valóban jobb nem látni, vagy beszélni vele, dehát az ember mégis akarja tudni mivanmá... ez mondjuk ijesztő... már csak úgy nézve a dolgot, hogy pl Msógi is néha labilisnak tűnik... meg újra barátságot kötött az alkohollal... merthogy eddig absztinens volt.... mostmeg megint a sztorik, hogy mi csinált részegen...de azért nem vészes... mindezek mellett szeretnénk valami életjelet apóstól... lehetne ilyen hanpostája: jelenleg illuminált állapotomra való tekintettel nem veszem fel a telefont, egy hét múlva visszahívlak :)

elintéztem

de nem volt könnyű
kellett két levelet felvenni. Bementünk, megnyomtam a gombot, aztán Tádé, aztán Mazsola akarta, mondtam, hogy, ne, deeee, neee, deee: Kisfiam ne nyomd meg! Erre mögöttem a biztonsági őr: Ne beszéljen ilyen hangosan. Erre gondolatban: A k. édes anyádnak szóljál be.... de semmit nem mondtam a gyerekek leültek a székekre, vártak, vártak.... sehol egy mosoly, csak olyan tekintet, hogy minek hozza ez a gyerekeket a postára... nézem a papírt.. a nyugdípénztári kifizetés 5ös gomb, nem tízes... vissza, megnyomom, biztonsági őr: mit nyomkodja a gombot, egy ablaknál is el lehet intézni...ööö de rá van írva a ajánlólapra...akkor miért nem azt nyomta?.... most vettem észre, ne kekeckedjen már... erre, hogy őőőő csak segíteni akart...ahhha ...na végül elintéződött egy ablaknál, beadtam a cetliimet... ott is, jajj mennyi cetli, minek... azéé adom oda, hogy ne kelljen nyomkodni b.meg.  na szóval félsiker, már csak az erkölcsibiziigénylés van hátra, beállni a postaboltsorba, megvenni, kitölteni (fél perc hibátlanul, jó vagyok)  újra sorszám 8 an még előttem, gyerekek kezdenek szomjas éhes unatkozóvá válni fél  háromnegyed óra után, veszünk könyvet inni ... na sorra kerülünk, befizet, ajánlott levélként felad.... utolsó körben mazsola véletlenül fejberugta az épp leguggoló Tádét... visítva távozunk a postáról :D

korán reggel

még alszanak... de hol...
pedig este elhatároztuk, hogy át nem jönnek többet. le is feküdtek, mi meg beszélgettünk, aztán éjfél körül mondja Lén, hogy aludjunk, mert mindjárt felkelnek és kitúrnak minket, különösen Tádé... No varázsszó.. mármár letettük a fejünket öhööhö nyisz nyösz, köhköh...ébredezni kezdett Tádé, aztán eltévedt a házban és sírt, és végül Lén utánament, és aztán odahozta, aztán ő átment valamikor a kisszobába, és reggel arra ébredek, hogy ott mindkét gyerek....
szóval ez...
Ma le szeretnék menni velük a városba... kicsit ideges vagyok, mert már sokszor jól viselkednek, de Tádé mostanában néha...hisztis... és valamiféle erkölcsi bizonyítványt kéne szereznem a műk engedélyhez, amihez már pézt is fizettem... drága dolog orvosnak lenni, kötelező kamara, amit te fizetsz, meg műk eng, meg anyámkínnnya oszt kapol 90 e netto, hülyének is megéri... A mostani rezidensek állítólag plusz 100 e... azért lesz némi feszültség abból, ha a rezidens többet keres, mint egy szakorvos... azt akkor azok mennek majd ki, azokat még jobban várják :P Nem is beszélve a nővérekről, akikből már most is alig van... komolyan, aki végzett vmi okj és tud kicsit nyelvet, megy isten hírivel, aztán itt vesznek fel közmunkaprogramosokat, és betanítják...így aztán olyan lelkesek lesznek... aki eddig varrónő volt, legalább látott már tűt, aki pedig eddig hentes az meg vért... Szóval klassz a helyzet.
Szóval majd lemegyünk a városba.... most meg jön a reggeli kakaó...

most, hogy már harmadszor írok ma

miután hetekig alig
vége a nyáriszünetnek :) jön a blogolódás
meg most altatja LÉn a gyerekeket, persze szerinte nekem kéne, mert ő már megszakadt a munkában... De én inkább vasaltam eddig...
Ezt pl nem szeretem, hogy ott kell ülni egy órán keresztül, nézni a sötétet, mikor pedig még mennyi dolog lenne.. Mazsola egyébként azokat a könyveket szereti, amiket biztos nem olvasnék föl, ha nem szeretné, mert én az életszerűbb történeteket szeretem, vagy izgalmasabbakat. Most a Moha és Páfrány, előtte  valami mackós... nem pedig a frakk vagy vmi Lázárervin... persze mert még kicsik, aztán a 15 oldalas mese kép nélkül még nem aktuális:) majd eljön annak is az ideje...

ma

megint nem aludtunk éjjel. Nyaralás alatt összeszedtünk vmi jó kis vírust, mindenki köhög orra folyik, jöttek át az ágyunkba sorban a gyerekek. túrtak ki a helyemről, rúgtak hasba stb. egész nap emiatt zombi vagyok, a ruhákat rendezem, itt ott pakolok. Ezt látjaák a gyerekek is  és kihasználják a helyzetet, kipakolják a szekrényeket, kiöntik a játékaikat és összefirkálják a falat, ezenkívül nem fekszenek le délután aludni. Amúgy eddig rájukerőltettem, de ma zombi vagyok , sajnálom... pedig meséltem is, mondtam is, ha alszanak délután majd megyünk vhova, vagy valami, de nem hat, Tádéra meg még kevésbé hat. úgyhogy ma ilyen nap lesz... akartam annyit takarítani is, de csak a konyhát úgy ahogy. Meg ruhaátválogatás részben... megint el kéne valahova tenni egy zsák kinőtt cuccot. nononoonononoihkg

:)

vége nagyjából  a nyaralásnak.
Kezdek idegeskedni a jövőm miatt...
1. kell választani egy praxist ősszel
2. meg kell írnom rendesen az üzleti tervemet: ami nincs, mert most kiábrándult vagyok és az összes tervem: megcsinálni a licence vizsgát, és valahol 1 évet dolgozni a szakvizsgáig. Közben kutatni valamit, meg fejleszteni az agyamat...valami új nyelvet tanulni...az érdekesség kedvéért is.
A nyaralás egyébként pihentető volt :)

kicsit itthon

Már holnap megyünk is a Balatonra.
Meg Montenegrói utunk is izgalmas volt, de jó.
Majd egyszer bővebben. És találtam ismét egy nagyon érdekes könyvet. Persze továbbra is a világot szeretném megváltani, és azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha meg tudna gyógyulni az agy tényleg... Aztán mindennek utána lehet nézni, mert a könyvhöz tartozik 53 oldalas irodalomjegyzék, amit a neten lehet megtalálni :)

még egy orvosos bejegyzés

A fészbúkon unokatesóm férje szidalmazta az orvostársadalom vele való bánásmódját... és imigyen szólt Miért viselkedik úgy minden orvos, mintha ő lenne Dr. Hause, miközben pedig feleannyira se jó orvosok?
Nem kommenteltem, de ha mégis, akkor ezt írtam volna. Hát én nem szívesen mennék egy olyan orvoshoz, akinek ahhoz is agybiopszia kell, hogy megállapítsa, hogy aranyerem van :P

Amúgy ez a Dr. Hause ez egy film, mese stb, nézni jó, de komolyan venni??? ugyan már!! Amúgy a mipszi legutóbbi számában pont volt erről szó, hogy a TV hogyan hat az agyunkra tudatalatt, és hogy építjük fel ennek ellenére az elvárásainkat. MIlyen érzelmi reakciót váltanak ki a film, tv szereplők.. Ennek kapcsán volt egy bekezdés, hogy ezek a sorozatok, megváltoztatják az egészségügyhöz való hozzáállásunkat is, mivel ott az események felgyorsítva jelennek meg, és minden helyben van, ami a valóságot nem annyira tükrözi...sajnos?

Ébredések..

Ezzel a címmel láttam tegnap filmet... és nem is véletlen, mert az antropológus a marson óta Oliver sacks rajongó lettem, és most a megfejtem a neuropszichiátria maradék rejtélyeit korszakomat élem.
A film egyébként O.S. ugyanilyen című könyvéből készült Robinwilliem és robertdeniro főszereplésével, post encepahlitises parkinson sindromás betegekről szól amúgy, amit laikus tuti nem tud, és a kezdeti levodopakezelés sikereit mutatja be... amúgy valós történeten alapszik (pedig laikusnak elég misztikus dolgok történnek), és a reakció levo-dopára és annak az összes mellékhatása... nagyon jól van előadva, nagyon hiteles... de persze azért bőgtem rajta... mert mégis szomorú, és meg sem gyógyultak végleg...
Viszont ajánlanám medikusoknak, orvosoknak... főleg az a mondat: " Ez itt a kert, ők nem mennek haza, csag gondozzuk őket!"
Nem elég ritka az ilyen megnyilvánulás az egészségügyben...

este van

Holnap hosszú nap lesz.De már megint fáj a fogam-arcom, mittoménmim. vá
Megint kéne folytatni a fogyókúrát, mert már stagnálok... de egyszerűen nem lehet, mert, ha nem eszem, akkor  rosszul leszek a műtőben. Az meg ciki. Már hétfőn is előfordult, hogy ... és ilyenkor csak állok, hogy most szóljak, vagy bírom még, meg, h. ciki... aztán meg amikor kezdenek a sötét foltok jönni, meg ver a víz, akkor már nincs mit tenni,  ennek ellenére egész héten sokat bent álltam a műtőben, ez a hétfői dolog nem zökkentett ki nagyon...
Itt voltak hétközben apósék, ami elég rendes volt tőlük. Még a kertet is rendbe tették, igaz pár virágom bánta, de így jár aki gaz között növeszti azokat :P
A gyerekek viszont el vannak kanászodva... úgy tűnik... nem fogadnak szót... De azért volt velük program :)

Meleg nap

volt. Vizeztek leginkább Mazsoláék. Tádé olyan szép kislány, csak nézem :) Egyébként sok gondolatom van napközben az életről, de végül nem írom le.
ILyen pl, h. találkoztunk anyós férjének unokájával is. És mennyire megható volt látni, ahogy szalad végre a saját unokája után :) Aki nem olyan mint Mazsoláék, de mindenesetre hasonlít rá. Persze anyós látszatnyájassága , mikor pedig nem szeret másokat a territóriumában tudni...Sajnos ez ilyen faramuci dolog, de remélem azért beépülnek a családba :)
Amúgy anyós engem szeressenek a legjobban a gyerekek játszmáiból szeretnék kimaradni. Tényleg ki van ott nyalva a fenekéjük.. de olyan elkényeztetett gyerekeket lehet így nevelni, hogy csak..szerencsére hamar visszazökkentek a sanyarú itthoni valóságba. Még jó, hogy ilyen jó memóriájuk van :P

hazajöttek

hoztam őket.
Nagyon örültek, bár látszik még rajtuk a nagyi mindent megenged hatás... ha nem engedett meg mindent, akkor sírás után mégis.
Így mazsola is visít minden konfliktushelyzetben... de megmondtam neki, hogy ne legyen mán kétéves, ha nemsoká négy lesz.
Most alszanak.
És arra jöttem rá, hogy legjobb lenne Pécsett lakni, mert az nem olyan nagy, mint Pest, de van mindenféle, és a tecsóban a két hisztiző gyerekkel is olyan kedvesek voltak, hogy megértettem mi hiányzik itt Szdon. De tényleg.
Viszont Mazsola és Tádé teljesen összenőttek. Mazsola nem hagyja magára egy percre sem Tádét.

vasárnap

holnap megint indul a hét. sebészet amúgy
a legelitebb hely a kórházon belül, kifestett, felújított, benne norm. (vagy néha nagyobb) önértékelésű emberek... persze már az első nap is feltűnt a fő téma: AUTÓ
Az osztályvezető főorvos, kicsit alacsonyabb nálam, és 10 kilóval könnyebb legalább. éppenséggel aranyos, bár senkisem törődik vele nagyon. Bár napok alatt megértettem a dolgot, mikoris egyszer műtöttem vele (jól hangzik, mi? mondjuk kampóztam, mikor műtött) na de kb 10x legalább elmondta: szerintem ezt itt le kéne fogni, gondolom én (már az ötödik után agyvérzés kerülgeti az embert).. és utána, szerintem ezt itt át kéne vágni, gondolom én, stb, szerintem, gondolom én, szerintem. váááá
előtte való nap a sebészek másik fajtájával volt dolgom, a magabiztos és hisztériás nagyzolóféle típus, akivel ambulancián is dolgoztam,  na ennek nagyobbak már a gyerekei, a fickó egyébként nagy vadász (ugye itt már ...)  Mesélte, hogy a fia a vadásztársaságnál vállalt nyári munkát önszántából, Ő ezt csak támogatni tudja, tudja meg a gyerek mi az pézt keresni... na persze oda is saját terepjárón ment....
Ezenkívül műtét közben a fürdőkről volt szó, meg a másodasszisztens (én  a harmad :)) meséltehogy milyen az aqvaworld, meg így megúgy, én csak siklóst mertem megemlíteni, minthogy elit hely (és nekünk ingyen van:)) Azt fel sem mertem vetni, hogy igazából, jó melegben leginkább a Fadd-dombori holtduna szabadstrandját szeretjük, homokvárépítés stb... Errefelé a sznoboknak ez elég proli hely, így aztán maradt Siklós.
Szóval ilyenek... de mindemellett azért igazán felüdítő olyan társaságban lenni, ahol nem mindenki frusztrált, kiégett. Na szóval... ez van

strukturális változások

mondhatom, mikor lén észre sem veszi, hogy nagyobb rend lenne, minthogy nem is lesz... mert mit érünk azzal, ha a zacskók összehajtva vannak a sarokban és nem gyűrve? vagy hogy a játékosdobozokban szortírozva van (némiképp) a játék, vagy hogy ki van dobva az a tucat félpár zokni, aminek már két éve nincs párja :p és a kicsi ruhák és cipők kiválogatva... de még van hátra dolog, és káosz... ja és elpakoltam az olajsütőt, amit 1x használtunk, és ott éktelenkedett a konyhába, várva valamiféle jobb sorsra, mint após szekrényében volt, de itt is csak ilyen sarokbantérdeplő sors jut egy olajsütőnek :)
Ja és a hűtő is csillog... belül... és domestos-szagú :S

És főztem is lénnek mer ügyel és éhenhal. mer a magyarállam hóvégén sem gondoskodik orvosétkeztetésről, pedig már pizzát sem tudna rendelni..   ciki,
A gyerekek mamánál, már pont eleget voltak ott, de jövőhéten még ott kell maradniuk :S jó nagy fszság ez a 8 hetes pausa...
Amúgy meg megint találtam egy kis irodalmi ... na mit.... Ady-t...

A morbus Hungaricus

A kiütéses tífusz, melyet valamikor Magyarországból ismert meg, s morbus Hungaricusnak keresztelt el a tudós Európa, most követi az Amerikában munka nélkül maradt, kivándorolt magyarok példáját: hazatért. A morbus Hungaricus itt van, itthon van, elhelyezkedett, s egész bátran lehet akár tudományellenesen is - éhtífusznak nevezni. Titkoljuk is, szépítjük is, de a baj nagy, s annyi plakátot nyomatott már róla Boda főkapitány, amennyinek az árából egy jó berendezésű kórház kitelne esetleg. S a hivatalos személyek vigasztalják: nyugtatják Budapest úri népét. Ne tessék félni: csak a szegényebb "néposztályt" szereti ez a nyavalya. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt. És Budapest úri népe tényleg nem olyan nyugtalan, mint az ember ilyen járványról hinné. Hiszen végre is a szegényebb "néposztály" veszedelme a veszedelem. Ebbe szépen beletörődünk, a szegényebb "néposztály" nekünk se ingünk, se gallérunk! Ez a rettenetes morbus Hungaricus régibb és rettenetesebb a másiknál.

Budapesti Napló 1908. március 29. 

 

se ingünk, se gallérunk...

takarítás mizéria

most nagyobb rendetlenség van, min t mikor kezdtem, kipakoltam, lepakoltam elpakoltam, kitaláltam... de mi ez a sok cucc, amiről nem tudom kell e majd, vagy csak úgy van és gyűlik, játék ruha táska, kabát, kicsi e a gyerekre, jó lesz e, lábbelik tömkelege. még nem dobom ki a kedvencem volt valamikor... VÁÁÁÁ semminek nem tudom a helyét...helytelen...

végül

film és lekvár lett, áfonyás ribizlis lekvár, olyan, amit legjobb rántott camamberthez enni...
Ma meg elfáradtam...

egyedül

most hogy a gyerekek is mamánál, lén is ügyel, enyém a ház. Fura. A kertben lebontattunk némi ólakat. Most sebészeten vagyok, elég érdekes azért. Szerencsére nem műtőben csak ambulancián.
Ma akarok filmet nézni, olvasni, lekvárt főzni és takarítani... de nem fogok, mert már fél hét és egyébként is lusta vagyok :) Még lekvár lehet, hogy lesz... meg film...pedig találtam egy jó könyvet is, amit elkezdtem. Hát.

vicc?

LÉn ügyelt tegnap, éjfél után hoztak egy gyereket agyrázkódás miatt. Mert fél nyolckor elesett biciklivel és éjfél körül aluszékonnyá, nehezen ébreszthetővé vált... és az anyja megijedt
El tudom képzelni a zárójelentését:
A 10 év körüli gyermeket OMSZ szállította traumatológiára, biciklibaleset utáni aluszékonyság miatt, ahol néhány kisebb abrasion kívül eltérést nem észleltek, további vizsgálatokra osztályunkra küldték. Anyuka elmondása szerint a baleset után a gyermek térben és időben orientált volt, hányinger hányás nem jelentkezett. Éjfél körül aluszékonnyá vált, nehezen volt ébreszthető, a történtekre kevésbé emlékezett. A meglehetősen álmos gyermek vitális paramétereit rendben találtuk, neurológiai gócjelet nem észleltünk, lefektettük aludni, reggel orientáltan ébredt. A megfigyelésünk további napjain panasza nem volt (Mert csak papíron volt bent öt napig :P)
Erről nekem Szörnyeteg Lajos jut eszembe...

Szörnyeteg Lajos jaj de álmos

Nicsak! Mi történt szegény Szörnyeteg Lajossal? Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög itt a tisztáson. Meg támolyog

Oda is ment hozzá Dömdödöm – akiről mindenki tudja, csak annyit tud mondani: dömdödöm –, és megkérdezte:

– Dömdödöm?

– Jaj, kedves Dömdödöm – panaszolkodott neki Szörnyeteg Lajos –, nagyon, de nagyon gyötör az álmosság. Le akar teperni, le akar ütni a lábamról, gyúr, gyömöszöl. Au! – nagyot ásított.

– Döm, dödöm, döm – magyarázta élénken Dömdödöm és már mutatta is.

Mi sem egyszerűbb ennél! Ha az ember álmos, bukfencezni kezd. Hét bukfenctől már majdnem virgonc, tizennyolctól már szétveti az éberség. Huszonkilenc bukfenctől még az álomkór is elmúlik.

– Rettentően köszönöm – suttogta két ásítás között Szörnyeteg Lajos. – Nagyon de nagyon.

És zimzum-zumzim, bukfencezett huszonkilencet.

Azaz csak az első tíz bukfenc volt zimzum-zumzim. A második tíz már csak olyanforma, hogy ziim-zuum, lassabbacska, csendesebbke, kurtábbacska. Az utolsó kilenc meg, ajaj, csak ilyen, hogy zikk, jajdenehezenkelekföl, zökk, talánfölsekelek, potty… Akkorát ásított Szörnyeteg Lajos, hogy szél kerekedett tőle.

– Ne haragudj, Dömdödöm – motyogta –, de ettől a huszonkilenc bukfenctől huszonkilencszer álmosabb lettem.

Nekiállt volna újra ténferegni, lődörögni, szédelegni, támolyogni, de szerencsére arra jött éppen Vacskamati.

– Ó, álmosság ellen ezer módot tudok – hadarta, és nagyon igyekezett, hogy abból az ezerből legalább egy eszébe jusson. – A legeslegjobb a hideg-forró módszer – jelentette ki boldogan.

– Igen – bólogatott Szörnyeteg Lajos –, hideg-forró… Bár – tette hozzá kis gondolkozás után – nem egészen értem. Hideg-forró? Mi az?

– Ugyanaz, mint a forró-hideg – mondta Vacskamati. – Na, gyere csak a zuhany alá. A módszer lényege az, hogy hol forró, hol hideg vizet engedünk rád gyors egymásutánban.

– És aztán? – érdeklődött Szörnyeteg Lajos.

– Aztán meg hol hideget, hol forrót.

– De én az álmosságomat kérdezem.

– Az, mint a pinty, úgy elmúlik – mondta Vacskamati, és már tuszkolta is Lajost a zuhany alá.

Zitty! hideg, zutty! forró, aztán zitty! forró, zutty! hideg.

– Jaj de hideg! – ordított Szörnyeteg Lajos. Aztán meg: – Jaj de forró! – de egyre halkult a hangja, már-már alig volt sóhajnyi, ilyesféleképpen, hogy: jahaj dehe fohorohohohó, holott már réges-rég a hihideheg folyt rá.

Még szerencse, hogy a nagy locsikolásra odajött Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.

– Nicsak, ez meg elalszik a zuhany alatt – mondta. mire Vacskamati vasvillaszemeket meresztett rá.

– Éppen erről van szó – mondta szemrehányóan. – Az álmossága ellen küzdünk.

– Zuhannyal, hehehe! – hahotázott Aromo.

– Igenis – toppantott Vacskamati –, hideg-forró módszerrel.

– Halottnak a csók – legyintett nagyképűen Aromo. – Na, gyere ki onnan!

Kiráncigálta Szörnyeteg Lajost a zuhany alól, adott neki két szelíd kis pofont, hogy magához térjen.

– Szó sem fér hozzá – mondta neki –, hogy itt csak egyetlen dolog segít. A kutyabengekéreg. Rágicsáljál kutyabengekérget, és egyszeriben elmúlik az álmosságod.

Ezt az utolsó mondatot már hallotta Ló Szerafin, a kék paripa, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán is. Merthogy a nagy zajongásra előkászálódtak a hűvösből.

– Még hogy kutyabengekérget álmosság ellen! – szólt közbe rögtön méltatlankodva Ló Szerafin. – Tudod te, Aromo, hogy mire való a kutyabengekéreg?

– Hogyne tudnám – mondta hetykén Aromo –, mire való lenne?! Hashajtó.

– És te hashajtóval akarod elmulasztani az álmosságát?! – háborogtak a többiek.

– Persze – mondta Aromo –, amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni. Világos, nem?

A többiek topogtak; dobogtak, hurrogtak.

– Tartsanak ébren téged hashajtóval! – mondta neki Vacskamati. – Ki tud valami jó módszert?

– Ki tudna? – mosolygott fölényesen Bruckner Szigfrid. – Hát ki itt az ész, az agy, a főzseni?

Ló Szerafin gyanakodva nézte az oroszlánt.

– Fogadjunk, magadra gondolsz.

– A fogadást megnyerted. Magamra. – Szörnyeteg Lajoshoz fordult. - Egyféleképpen múlik el az álmosságod – mondta neki –, koplalnod kell.

– Ez az – mondták a többiek –, persze, mégiscsak van esze ennek a Bruckner Szigfridnek. A koplalás az biztosan jó álmosság ellen. Koplalnod kell! – kiáltották kórusban.

– Mikor? – kérdezte Szörnyeteg Lajos.

– Hogyhogy mikor? Most azonnal.

– Már egy órája koplalok, és egyáltalán nem használ – kesergett Szörnyeteg Lajos.

Egy órája ugyanis megevett egy sült kappant, két rittyentett hőzönbőzönt, három nyárson pirított úritököt, négy almás pitét, öt bőralmát, hat ringlit és hét habos tortát.

– Ilyen körülmények között elég könnyű a koplalás – vélte Ló Szerafin. És gondoljuk meg, igaza is volt. Egy jó kiadós ebéd után szívesen koplal az ember – uzsonnáig.

Így hát kútba esett a koplalás is.

– A munka, az segítene – mondta ekkor Ló Szerafin.

A kérdő tekintetekre már magyarázta is.

– Mondjuk, ha fát vágna. Emelné a fejszét, lecsapna, megint emelné, megint lecsapna. Az álmosság meg, sitty-sutty, már ott se lenne. Igaz?

– Ez az! Legalább összevágja télire a tüzelőt – helyeseltek mind. Szörnyeteg Lajos meg nekilátott fát vágni. Na, mondhatom, szép favágás volt!

– Már emeli a fejszét – közvetítette Aromo, majd rettentő hosszasan elmesélte, hogy úszta át annak idején a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor én kimásztam a túlsó parton”, Szörnyeteg Lajos már teljesen fölemelte a fejszét.

– Most lecsap – közvetítette Aromo, majd ugyanolyan körülményesen elmesélte, hogy annak idején hogyan úszta vissza a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor kimásztam az innenső parton”, Szörnyeteg Lajos lecsapott a fejszével. Jaj de lassan csapott le, jaj de erőtlenül, jaj de gyengén, alig-alig.

– Rögtön elalszik – riadt meg Vacskamati.

Odarohantak hozzá.

– Hé, Lajos, hé! – kiabálták neki.

Majd Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa így szólt:

– Én most adok neked két fenyőtűt, ezekkel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mondogatod: azért sem alszom el, azért sem alszom el…

Szörnyeteg Lajos alig tudott bólintani az álmosságtól.

– Jó – mondta, és ebben a pillanatban kilépett a tisztásra Mikkamakka.

– Mi ez a nagy ramazuri? – kérdezte.

– Képzeld, Mikkamakka – újságolta Vacskamati –, Szörnyeteg Lajost gyötri az álmosság. Már mindenfélét kitaláltunk álmosság ellen. Bukfencezett, forró-hidegben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondókát mond…

– Dehogy mond, dehogy – mosolygott Mikkamakka.

– De mit csináljak – siránkozott Szörnyeteg Lajos –, amikor úgy szenvedek az álmosságtól?!

– Hát aludj – mondta Mikkamakka –, feküdj le és aludj!

Valamennyiük szája tátva maradt.

– Jé, hogy erre nem gondoltam – suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.

A többiek meg lábujjhegyen, csöndeskén, óvatosan.

Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost.

Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.

vége a szülészetnek

Az utolsó nap, ma, jött egy lány szülni. Mivel itt van a bölcsőalapítvány kpja, ide jönnek sokan, akik örökbe akarják adni a gyereküket. Ez a lány is. Megsajnáltam, h. idejön egyedül, szenved, és még a gyereket sem akarja látni. :( nyomi napom lett. Aztán a gyerekek is extra hisztisek voltak, elmentem velük Szálkára a tóhoz, mert dögmeleg volt. aztán ott is visított Mazsola, mert nem pakoltam be a fürdőnadrágját, meg nem akart bejönni, hogy mély a víz, aztán rájött, h. nem mély, nem akartak hazajönni. És végre egy olyan hely ami gyerekbarát, vagyis olyan felnőttek vannak ott, akik szeretik a gyerekeket :) Ellentétben a tegnap megjárt okmányirodával, de az már megszokott ... (útlevelet kellett intézni nekik) Egyébként Fadd-dombori is gyerekbarát, oda is szeretek járni. Voltunk a helyi strandon az is gyerekbarát, de oda azok az anyukák járnak, akikből a beszólós vénasszonyok lesznek :D Ezek voltak, amúgy meg tiszta beteg vagyok, hogy anyós elviszi őket, vagyis mi visszük vasárnap, de azt akarja, hogy 7végén ne menjünk, mert megzavarjuk őket ezzel.. hát pedig az a baj csak, hogy már most hiányoznak, hogy ott vannak az ovibölcsi és nem velem. Főleg, mikor unatkozom és mihasznáanak érzem magam

voltunk Pesten

Tömegközlekedve.
oda busszal, vissza vonattal...Nem is lett volna ez baj, csak épp... Szóval visszafele olyan népek vettek körül, akikből a gyerekek undorral vegyített megvetést váltott ki, és a kalaúznőn kívül senki nem mosolygott rájuk egész út alatt, csak úgy néztek ránk mint egy rakás kakira, egyik nő oda is jött, mikor Tádé sírt, hogy nem mehet WC re Mazsolával, hogy nem tudna e csendesebben lenni... Szóval az út végén a bemondó hangján bemondtam volna, hogy Sajnáljuk, ha a kedves utazóközönség nyugalmát megzavartuk a nevetésünkkel, vagy az énekeinkkel!
De nem mondtunk ilyet, ellenben örültünk, hogy nem vagyunk cigányok, mert akkor biztos meg is köveztek volna  a hangoskodásért...
Ellenben elhatároztam, hogy nem fog ez eltántorítani a tömegközlekedéstől, feltéve, ha a gyerekek bírják a gyűrődést.  Márcsak azért is énekelve vonatozunk polgárpukkasztás végett is.  SZóval éljenek a Gyerekek!!! Inkább tanulni kéne és erőtmeríteni az ő kedélyállapotukból, életigenlésükből... Szeretni kell őket, és nem azt figyelni, mikor zavarják meg a "nyugalmunkat". Nem az én gyerekeimet kell szeretni, hanem  A GYEREKEKET, hogy jobb  felnőttek lehessenek.....

festettem

meleg van
azt nem tudom miért nem vagyok inkább falfestő, lehet több pézt keresnék, és  tornára se kéne járnom :) jó meleg van kint. és a fal legfelső része nincs kész, mert a létrára nem mertem így menni, hogy egyedül vagyok, megpróbáltam, de bidergett, meg hepehupás a füld...

Mert tudjátok gyerekek e világon csak a sárkány mulandó

elég ennyit tudnotok a mulandóságról...

festés

Milyen lesz a ház fala... tehát ha valaki színes falat szeretne, akkor ne sajnálja színezőre a pénzt, mint én...

nyaralás

végülis az egész hét
apám ma itt van
kedden megy lén pestre
mi lesz végül...
bár most meg vagyok nyugodva.
nem tudom miért
a fontos dolgok úgysem változnak.

töltődés

Ma ilyen napom volt. Jó. A gyerekekkel lehettem. Bár tegnap kérdezték, hogy leszek e ma, mondtam, hogy ha kell délelőtt be tudok menni. De mivel nem mondták, hogy maradjak, nem mentem be. Ahogy apósom mondani szokta, egy feltétellel maradok: Ha megkérnek rá. Szóval nem kértek meg. Reggel kérdezték Lént hol vagyok, mondta, hogy praxisgyakorlaton :P

Így aztán a gyerekeket nem vittem bölcsiovi, hanem elmentünk kirándulni :) Nagyon sokat mentünk, és majdnem elveszett a fényképezőgépünk is. Nagyon jó volt. Egyébként ez egy varázshely biztos, óbánya kisújbánya közti erdő patakkal vízesésekkel :)

jajj

olyan vagyok. sosem tudom mit akarok igazából. felköltözni vagy maradni. meg hogy holnap be kéne e mennem azt nem tudom, csak itthon kéne lenni a gyerekekkel, csak mit csináljunk holnap. Írnék egyszer egy normális bejegyzést is, de

meleg

olyan meleg van folyton, ettől nyomibágyadt vagyok.

tegnap

megnéztem milyen állásokat ajánlanak orvosoknak :) németországban több helyen 3500euro kezdőfizetéskezdőorvos diplomahonosítás etc... WTF több, mint 10x annyi mint itthon. és aláznak , és pazarolom az időmet a szdi kórház berkeiben... ...

na

itthon vagyunk, Tádé még alszik, néha nyöszörg alvás közben.
Néztem a statisztikát mennyien nézték meg tegnap a blogot, pedig eddig nem is, ilyenkor mindig megijedek, h. biztos anyámék, pedig szavakra nem is lehet keresni a guglin keresztül, vagy hogyis van beállítva csak talán címre... no mindegy.
Ja meg néha lén is utánamnéz egyébként... na de sok titok itt nincs, vagyis csak nem olyn, ami igazi titok, csak épp olyen, ami nem titok csak.. mégsem akarnám, hogy..  szóval ez csak olyan magánügy nem titok :)
Amúgy épp csak olyan ideges féle vagyok, tegnap nagyon szorongtam Tádé miatt, most is csak lígett lógott rajtam... ááá.  És mindig mindenünnen el kell kéredzkednem, az is olyan...  de ez van... csak gyógyuljon meg.

Tádé beteg

szóval itthon... nem is mondok semmit...

nyugi van

Anyósék itt voltak délelőtt. Anyós azóta is elég negatív, de mindegx. Tádé egész reggel visított, amíg meg nem érkeztek. Mert folyton cipelnem kellett volna... de én nem akartam. Most meg nagy a csend.

:S

alszanak. Kéne délután sütni valamit, de nincs kedvem így, hogy nem ehetek belőle :)
De holnapra ígértem, így aztán...
Egyébként jó a gyerekekkel itthon. Lén dolgozik, vittünk neki ebédet, meg a piacon is voltunk. Tádé beevett egy tálca epret útközben :) Délután tehát vagy sütünk, vagy este sütünk, és délután kirándulunk. Bár meleg nincs, majd vesznek ruhát ha kirándulunk, ha kirándulunk. A helyi játszótereket nem szeretem, különösen mióta (eg yév kb) újítják a művházat.

egyébként

ma jó napom volt.
:) remélem holnap is jó lesz.
Csak lehetne enni egy jót, bárcsak egyszer...

ma egyébként

azért is léptem le, hogy az udvart rendbe tegyem. Kitakarítottam a kazánház előtti részt, meg a góré alatt, ahol még döglött patkány is volt... kertes hát no... meg a füvet is lenyírtam, meg 3 adagot mostam.
Pénteken meg jönnek az ovisok hozzánk.

na szóval

Most szülészet gyakorlaton vagyok
A főfőfőnök ott beoszt ide-oda, ahol leginkább ülök.
Először a családésnővédelmitanácsadóba, ahonnan 11kor elküldtek, és várnom kellett fél3ig a megbeszélésig. Ott kérdeztem, hányra kell jönni, mire a főfő válaszolta, hogy mé' hányra akar délre, há1 fél nyócra. Mondtam, hogy több helyen voltam gyakorlaton, és volt ahova fél volt ahova háromnegyed, vagy egész nyóc.
Aztán a nap úgy kezdődik, fél nyóc vizit, amikor is csatlakozhatok a vizitelő dokikhoz, akik erről végülis tudomást vesznek... kb. ja van itt még egy ember, szemöldökfelhúzás: ha akarsz jöhecc válasz.. mondom, ezt az utasítást adta a főfő (akire senkise hallgat.. csak én) aztán beosztottak kampózni másnap műtőbe... ahol is hamar rosszul lettem a sok vértől, és hogy nem ettemittam. akkor ápolgatni kellett engem :) Szóval hasznomat nem vették, viszont lementem és az újszülöttesnővérekkel megfürdettem az összes újszülöttet. ez volt a legjobb rész. Ma meg a terhességi cukorbeteggondozóban voltam. Ahol bemutattak vmi belgyógyásznak, aki megmondta, hogy szerinte nem szabad így kimenni körzetbe, csak belszakvizsgával, és csináljam meg, mert ez nem ér semmit... egyrészt mittudja ő a maga nyolcvan évével milyen a mai családorvosképzés (egyébként szar), meg, hogy miért döntöttem e mellett.. de nem mondtam el neki a családi és egyéb helyzetemet... meg hogy nem fogok mindennap 5 re érni haza meg ügyelni heti több, mint 60 órát dolgozni kb 150 e HUFért. akarok együtt lenni a gyerekeimmel, és nincs öt évem  erre...meg nem csak ettől függ ki jó orvos. mitszólbemikor különben is tele van a tököm, ami nincs.  Szóval ez volt ma és ebéd után titokban leléptem, mert ma se volt 11 után dolgom. Sosincs dolgom, de nagyon bent kell lenni a főfő szerint. ÁÁÁ

amúgy

az önértékelésem romokban, abszolút haszontalannak, tehetetlennek érzem magam. De lehet csak este van. VAgy valami pms szerű dolog...

ááááá

leginkább. és egyébként is.

május 23

de nem Rákospalotán :) mert tegnap hazajöttünk

Megyünk

ma pestre továbbképződni. már azt csak holnap... kedvem van hozzá vagy nincs, azt nem tudom
M adélre megyek dolgozni csak. jövőhéttől megint 8 óra jár. na de mindegy is. Annyira nem akartam ma vinni Tádét bölcsibe. és ha a nyárra gondolok... vááá  alig leszünk együtt. bezár a bazár bölcsi ovi, és ....mennek a  nagyszülőkhöz :(((
Arra az elhatározásra jutottam, hogy majd most bemegyek a kórházba és vállalok ügyeletet, amikor nem lesznek itthon...nem fizetnek nettó sokat ott ám, sőt, de végülis többet, mintha itthon lennék.  Hogy végülis megéri e azt nem tudom, mert kb50 haldokló lesz a sorsomra bízva a tüdőn pl. és irkálhatom az exitpapírokat, meg értesíthetem a családot...hogy ezt megéri e 6000huf/16 óra bérért csinálni.... hááát
Most hogy gondolkodom, lehet jobban megérné a tescoban az újságospultot feltölteni hétvégén reggelente, azért kicsit többet fizetnek...  nesze neked orvosképzés...

Mazsoláék feldobták a napom

estére
pedig olyan későn tudtam menni értük, mert megint kézimeccsen voltam, de most volt egy csomó sérülés. Mert a veszprámi ifi csapat teli van valami dromedár lányokkal, úgyhogy a legkisebb lány közülük nagyobb volt, mint nálunk a legnagyobb.Ráadásul állatok is voltak a szurkolótáborral együtt. Először az egyik legjobb játékosunkat gáncsolták ki, kiment a bokája, elmentek a traumára. Aztán a másik lánynak mentek úgy neki, hogy a könyöke belilult, meg aztán még egy lány keze sérült. De komolyan 80 kilós súlylökő alkatú lányok is voltak közöttük. És a szurkolótáborról annyit, hogy az első félidő vége előtt dobott egy lány valami büntető félét, ahol egy sorfal állt előtte, erre beledobta tiszta erőből az egyik lány arcába a labdát, erre a szurkolóik skandálták, hogy: szép volt NA szóval lehet a veszprémi állatkert csapata volt ez igazából...
Ja előtte a rendelésen visszatért a bolond nő, akivel nem sikerül szót érteni... De már nem is próbálok. EGyrészt mindegy, hogy mit mondok, másrészt, ha 4szemközt lennék vele akkor könnyebb lenne...
Szóval itthon mulattunk egy nagyot a gyerekekkel, meg csináltam nekik császármorzsát :) Szóval jó nap volt végülis.

Ja és persze A mi csapatunk nyert a kézimeccsen :)

Na

Ma annyira nyomi napom volt. Az egésznek az orrdugulásköhögés az oka. És hogy nem indult hazafelé az autó, majd fél óra múlva mégis... eközben előjöttek az inaktív szókincsemből olyan káromkodások.... :) Na aztán beindult, csak épp úgy állt mellettem, előttem két autó, hogy alig fértem ki....Lehetetlen parkolni a városban, éljen a bicikli. Csak azon egy gyereket tudok szálllítani. Na mindegy... múltkor meg mögém álltak közvetlen, akkor fel kellett keresnem az összes környékbeli üzletet, hogy vajon ki lehetett az a kedves..., de nem húztam fel magam :)
Egyébként éhes vagyok... főztem ebédre cukkini krémlevest... ez fogyis, tejszín nincs benne, jól sem lakom tőle, és az íze sem az igazi...ráadásul, ahogy kinéz... :D Kisbabáknak szoktak ilyen pépet adni... aztán csodálkoznak, ha rossz evő a gyerek :P

Rasszizmus

Már múlt hét csütörtökön megjelent a rendelésen egy nő. Munkanélküli, két napot dolgozott közmunkán, de már előtte egy hétig sírt, hogy majd cigányokkal kell együtt dolgoznia. De hát elment, mert hát most ezekkel az átkozott új rendeletekkel kevesebb ideig jár a munkanélküli... szóval nem cigányokhoz, hanem "lumpen" ekhez osztották be. De az egyik kicsit részegen állítólak megfenyegette, hogy hozzávágja a kapát, amitől a nő "sírógörcsöt kapott". Mentők vitték hazanyugtatóval... És mostmár emiatt nem alkalmas munkavégzésre, ezt igazoljuk... vagyis írjunk egy igazolást, hogy ez történt, és az üzemorvos igazolhatja majd. Megértő is voltam, fél órán keresztül ismételgette ugyanazt... Mondtam, hogy lehet, hogy olyan emberek is dolgozhatnak közmunkán, akik azért nem találnak munkát, mert a szellemi képességeik ezt lehetetlenné teszik...vagy ilyesmit. Fél órán keresztül hallgattam a semmit. Erre ma visszajött, hogy az üzemorvos alkalmasnak tartja a munkavégzésre... és ki volt akadva, mert akkor nem a "lumpenekhez" teszik, hanem a cigányokhoz csikketszedni...mondta is, NEm érti a cigányokhoz? Mondtam neki, hogy nem gondolom, hogy baj lenne velük... de szívesebben kérdeztem volna meg, hogy Ő mitől érzi többnek magát.
Nem mondom, biztos nehéz munka nélkül, és nehéz az utcán dolgozni, de nem a munkatársak miatt.  amennyire én láttam egész normális közmunkások vannak... Lehetett volna még sokmindent mondani, de nagyon sokat beszélt, és biztos az is váltott ki indulatokat belőlem, hogy engem okolt, hogy nem nyilvánították alkalmatlannak, pedig nem sok közöm volt ehhez. Elküldtem a lelki gondozóba... nézzék meg, de legszívesebben felpofoztam volna. Pedig már ritkán vált ki ember ilyen indulatokat belőlem, pláne rendelőben, de ez a nő annyi ideig volt benn és annyira nem mondott semmit, de azt folyamatosan... főleg arról, hogy mennyire méltóságán aluli ez a munka... persze nem így fogalmazott...

hétvége vége

Nem jutottam előrébb a munkaügyi döntéshozatalban, minthogy nem akarok ennél több időt távoltölteni a gyerekektől...csak pénzt keresni akarok... legújabb hír, hogy a pesti utcaseprők kicsit jobban keresnek, mint mi... nem sajnálom tőlük, kemény fizikai munka... vagy mégis ciki??? hogy ennyi sok ésszel :D  Persze amúgy nem vágyom semmi olyanra, amihez sok pénz kéne... Kivéve majdan a gyerekek taníttatása :)
Szóval nem biztos, hogy akarok menni...
Ma olyan sütit sütöttem, kár hogy épp csak megkóstolhatom ezeket... kakaóscsigát muffin formában.
Ja és már már elfeledett orrdugulás-torokfájás ismét megjelent a családi körben, és engem sem hagyott ki... valószínűleg következő életemben vírusirtó szeretnék lenni :)
Valószínű megyek és iszom egy fogyis teát, mert a süti gondolatától is hízom :)

Anyáknapja és a macska

Tegnapi nap röviden a címben:)  Mazsola aranyos volt, kivéve az orrban turkálást... egyszer láttam a bölcsiben egy kétségbeesett anyukát, aki nézte hogy a gyereke egy elegáns mozdulattal, hogy törli a taknyot a pulcsija ujjába... és akkor megnyugodtam, hogy nem csak az én gyerekemnek vannak ilyen izé szokásai... és remélhetőleg leszokik ezekről a dolgokról...
Na mindegy szerencsére nem egy kiállós mindenki elszaval egy verset műsor volt, hanem táncoltak, meg énekeltek :)
Egyébként a macskára térve... hogy hazajöttünk anyósékkal, kint játszottak a kertben. Sétált egy macska, aztán letelepedett az egyik székünkre. Anyós meg aggódott, hogy mit keres itt, biztos beteg... mondtam neki, hogy szerintem csak vemhes, nagy a hasa...szerinte beteg...szóval azért adtam ki neki egy kis ennivalót azért, ha már itt van... reggel meg kinézek, hogy elfogyott e, amit adtam, meg itt van e még a macs...és azt látom 3 döglött patkány... aztán végiggondoltam, hogy nem ezek a kismacsok...bárcsak ne lett volna igazam... a piszkos munkát a macsokkal Lénre bíztam... hálátlan ez a férfi szerep...ott volt a macsokon még a méhlepény is, szörnyű...pedig azt nem bántam volna, ha az anyamacska itt neveli fel... még a fotelban is szülhetett volna...