a pszichiátrián sem vették el ilyenkor télen az antideprsszánst senkitől :) Ilyen rendes BNO besoroláson kívül eső embereknek marad a csoki... pedig már majdnem teljesen felhagytam a csokievéssel nyáron, sőt.
el szoktam határozni, h. ezentúl angolul írok, gyakorlás végett, de olyan képtelenség ez, mikor ide leülök... de tényleg, pedig elképzelve :) meg egyébként is elképzelős vagyok, mindenfélét gondolok, hogy majd teszek, még bele is élem magam, és lehetne is, de mindenféle szabályok visszafognak, pedig mindent csak elkezdeni nehéz... meg türelem kell... türelemmmm. Az agyamban állandóan azt érzem, hogy lemaradok, hogy az évek nem hasznosak, legalábbis most nem, és hogy ez változni fog e a tavaszi változást előidéző élethelyzettel... mármint hogy vége lesz a rezidensképzésnek. Kéne dolgozni menni, menni, menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése