itthon újra

jó sok volt ez a pár nap, pedig nem csináltunk semmi különöset... majd lehet kéne írnom rokonelemzést, de inkább nem :P már rég elhatároztam, hogy nem leszek kritikus a rokonaimmal...
viszont egy valaminek nagyon örültem, megtaláltam egy régi könyvet, amit 15 éves koromban olvastam, de nem tudtam befejezni, azt hittem a franciacserediáknál hagytam, de akkor lehet kölcsönadta anyu a nagynénimnek, vagy neki is volt egy... már nem tudom, mindenesetre murphy szerű könyv a címe: a helyzet reménytelen, de nem súlyos, egy paul watzlawik nevű fickó írta, és arról szól, mit tehetünk azért, hogy minél boldogtalanabbak és depressziósabbak legyünk, és nagyon jó rajzok vannak hozzá:)
mennem kell, majd még írok...

megyünk

Szegedre, lassan indulunk...
shoppingoltam ma, már egy számmal kisebb nadrágot vehetek :), Lénnek is vettem egy gatyát, remélem örül majd neki... Tegnap voltam fogorvosnál... na csak a váróban, mert lén bejelentett, és mondta a dokinéni, h. ha elfogynak a bejelentkezett betegek ellát, de mivel a gyulladáscsökkentő hatott szerdán végül, és csütörtökre már jobb volt, így kértem inkább időpontot, akkorra, mikor a gyerekek bölcsiben vannak, és nem az apjuk kötélidegzetén táncolnak :P
Egyébként jó vagyok, kibírom, h. kb csak reggelit, meg ebédet eszem. reggeli vmi müzli tejjel, ebéd se nagyon sok... és délután esetleg egy natúr joghurt vagy kefir, vagy gyümölcs, ha akad :) még éhes sem vagyok nagyon amúgy...
na megyek a gyerekekért, megvárjuk ott lént, és indulunk, miért aludnék legszívesebben:S, talán mert Tádé éjjel megint mellettem turnézott???

nemsokára megyek, be kéne mennem a tmk-ba, de lehet ma (is )kihagyom, a cafeteriát asszem elintéztem, mert 29 ig volt a határidő, a többire van idő még... ha akarom...vagy gyüvőhéten a baranyamegyeioephezmegyek, vagy ide, vagy akármi...

a tegnapi nap

nem volt valami felemelő, de hagyjuk is, ma már ma van... és minden jobb lesz...
bár tegnap legalább alig ettem szinte...
ma nem tudom hogy lesz... kéne csinálni délutánra a gyerekeknek enni, hogy legyen, mikor hazaérnek, mer én hatig leszek... Egyenlőre nem kell sokat dolgozni, de ez a drbácsi, hááát... na mind1, lén meg mindig mond róla valamit, ki kell javítsam, mert nem is ismeri... a drbácsi olyan, mint nagyapám, de tényleg, ezeket a hőskori sztorikat, mikor mondja, hogy GIMNÁZIUMBAN fotóversenyt nyert, meg szólót énekelt a karénekben, abszolút hallás anyámkínja, mindenféle egyéb versenynyerés, amiket nem is tudok követni ... és még nevetnem se lehet rajta :P nagyapám dettó mindent így ad elő, a hősök... és valószínű igaz is... de most, hogy a tolnai gimiben ilyen eredményeket ért el, az nem jelent semmit :P
Kéne mennie nyugdíjba, és mesélnie az unokáinak, és esetleg nem inni annyit, h. belehaljon, bár a cél nem tudom mi:S
Még mindig nem nyilatkoztam cafeteria ügyben, nem mentem az oephez és nem mentem a tmk ügyintézőhöz sem, de... most nyilatkozom, máris!!! :S

fáj a fogam, lén kér időpontot :(

A fájós fogú oroszlán

Amikor Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán először üvöltött föl, Vacskamati megjegyezte:

– Ijesztgetni akar bennünket.

A második ordításnál azonban már gyanakodni kezdett.

– Talán éhes – mondta.

– Lehetetlen – rázta a fejét Ló Szerafin, a kék paripa –, tegnap kapta meg a nyugdíját és negyven kiló parizert vett magának.

– Világos, telezabálta magát – vélte Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. – Azért ordít, mert negyven kiló parizer nyomja belülről.

És ekkor megint fölhangzott a fájdalmas oú-aú-uó. Bruckner Szigfrid ordított. Keservesen.

– Mégiscsak meg kellene néznünk – mondta csendesen Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.

– Úgy van – bólintott Mikkamakka –, megtekintjük.

Fölkerekedett az egész társaság. Elöl ment Mikkamakka és Vacskamati Mamintival, a kicsi zöld tündérrel. Utánuk Ló Szerafin, Nagy Zoárd és Aromo, legvégül pedig Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót és Dömdödöm:

Bruckner Szigfrid egy tölgyfa alatt ült, mellette érintetlenül hevert a negyven kiló parizer.

– Mi az, talán meg akarsz vendégelni bennünket? – kérdezte Vacskamati.

– Itt van – mondta síri hangon Bruckner Szigfrid –, csak egyétek meg, faljátok föl, tömjétek magatokat… Mit se törődjetek vele, hogy a halotti toromra tartogattam.

– Mire? – érdeklődött Mikkamakka.

– A halotti toromra – mondta még síribb hangon Bruckner Szigfrid. - Én ugyanis meghalok. – Egy nagy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. – Vége a világ legszebb oroszlánjának. – Már sírt. – Vége a világ legrendesebb élőlényének. Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem.

– Megcsodaőrültél? – kérdezte Mikkamakka. – Micsoda történt?

– Ou-au-uó! – üvöltött Bruckner Szigfrid.

– Színészkedik – morogta Aromo –, semmi baja.

– Nem látod, hogy nem nyúlt a parizerhez?

– mondta neki szemrehányóan Ló Szerafin.

– És ünneplőbe öltözött – suttogta megrendülten Szörnyeteg Lajos.

– Hogyhogy ünneplőbe? – kérdezte Mikkamakka. – Tudtommal ez az egy pepita nadrágja van.

Erre Dömdödöm Bruckner Szigfridre mutatott.

– Dömdödöm, dömdödöm – mondta élénken.

Ahá! Most vették észre. Szigfrid a piros nadrágtartóját vette föl.

Mert nadrágtartóból kettő volt neki. Egy szürke és egy piros. Nagy ünnepnapokra pirosba öltözött.

– De hát ne ordíts már, mondd meg, hogy mi bajod! – fordult hozzá Mikkamakka.

– A fogam – suttogta Bruckner Szigfrid –, a fogam!

Ojjé, a hideg csak úgy futkosott a hátunkon: Hű, a foga!

– Nagyon fáj? – kérdezte részvevően Aromo.

Bruckner Szigfrid rázta a fejét.

– Nem, egyáltalán nem fáj…, Most – tette hozzá jelentőségteljesen. – Most még nem fáj. De majd… egy-két nap múlva… au-ou-uó… én úgyis meghalok. Ide nézzetek!

Felhúzta az ínyét, és mindannyian látták, brrr; ó jaj, egy sötét foltocska a jobb fölső szemfogán!

– Hát bizony, ez kilyukadt – mondta borzongva Mikkamakka.

– Egy lyuk – bólogatott Vacskamati.

– Lik – mondta Ló Szerafin.

– Lyukacska – így Szörnyeteg Lajos.

– Likacska – toldotta meg Nagy Zoárd.

– Liki-luki – mondta bánatosan Maminti és akkor Bruckner Szigfrid szörnyűségesen felüvöltött.

– Még egy szójáték, és ütök, vágok, ölök… – itt elcsuklott a hangja – és hara… har… ha… harapok – zokogta –, tudok is én már harapni… Ezzel… Nézzétek…

– Döm – mondta ekkor Dömdödöm –, dödöm.

Bruckner Szigfrid felugrott, és galléron ragadta.

– Szóval te is… te is gúnyolódsz! Azt mondtad talán, hogy lyuk? He? Vagy lik? Luk? Likacska? Lyukacska? He?! Vagy liki-luki? Mi?!

– Dödöm, dömdödöm – rázta a fejét ijedt arccal Dömdödöm.

Látszott, azt magyarázza, hogy dehogyis ilyesmiket mondott. Sőt, ellenkezőleg!

– Azért mondom! – engedte el Bruckner Szigfrid, s azon nyomban sírva is fakadt. – Jaj de sajnálom, jaj de szánom, jaj de siratom szegényt!

– Kicsodát? – kérdezte gyanakodva Aromo.

– Kicsodát? Kicsodát? Hát kinek lyukadt ki itt a foga? Ki van itt halálra ítélve? Kicsoda? – s nehogy kétsége legyen bárkinek is, megdöngette a mellét. – Magamat! Magamat szánom, siratom, sajnálom.

Aromónak elege volt már a nagy siránkozásból. Lebiggyesztette a száját.

– Inkább a fogmosást gyakoroltad volna annak idején. Most nem kellene siránkoznod.

– Azt állítod, hogy sohasem mosok fogat? – pattant fel Bruckner Szigfrid.

– Azt – mondta Aromo.

Bruckner Szigfrid lehajtotta a fejét.

– Hát ez igaz. Ez igaz, Aromo, bevallom. De az nagyon csúnya rágalom volt, hogy annak idején se mostam fogat. Mert annak idején igenis mostam.

– Ezt nem értem – akadékoskodott Vacskamati –, elismered, hogy sohasem mostál, de azt állítod, hogy annak idején mégis mostál…

– Mit értesz te, mit?! – háborgott színésziesen Bruckner Szigfrid. – Ezt a pofon egyszerű dolgot nem érted? Sohasem, de annak idején mégis. Mit nem értesz ezen?

– Már elnézést – rebegte Szörnyeteg Lajos –, akkor mikor mostál te fogat?

– Majd én megmondom, mikor – rikoltotta Aromo. – Mikor a hírt a birka írta, mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka, mikor a szamár volt számtantanár, mikor egy pálcán kézen állt a fácán, és mikor a récék voltak az észmércék.

– Ez gyönyörű szónoklat volt – nézett Aromóra tátott szájjal Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.

– Különösen az volt szép – suttogta Vacskamati –, hogy mikor egy pálcán kézen állt a fácán.

– Valóban nagyon szép szónoklat volt – mondta gyanakodva Bruckner Szigfrid -, de nem ártana, ha egyenesen is megmondanád, mit hadrikáltál itt. Azt állítottad, hogy mostam annak idején fogat, vagy azt, hogy nem? Az annak idejénről beszélj!

– Az az annak idején akkor volt – mondta Aromo –, amikor, ami elmúlt, az lett a jövendő, és ami ezután lesz, az volt a múlt.

– Beletörött, aj, beletörött! – ordított föl Szörnyeteg Lajos.

– Ó, neked is a fogad? – esett kétségbe Maminti.

– Nem, nem a fogam. Az agyvelőm.

– Mibe törött bele?

– Hát ebbe az egészbe. Amit Aromo mond. Igaz, nem tudtam olyan gyorsan követni, ahogyan mondta, még csak ott tartok, hogy mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka… Hogyhogy, amikor a róka megeszi a tyúkot… akkor miért móka?

– Na, ebből elég – mondta Mikkamakka.

– Csak locsogtok, lefetyeltek itt, neki meg, szegénynek – Bruckner Szigfridre mutatott –, egy szörnyű lyuk van a szemfogán.

– Az ám – bődült el Bruckner Szigfrid –, majd elfelejtettem…

– Ne ordíts, kérlek szépen – mondta Mikkamakka –, inkább üljünk össze, és találjunk ki egy hathatós módszert.

– Milyen módszert? – kérdezte Nagy Zoárd.

– Hathatóst.

– Az milyen?

– Olyan, amitől biztosan elmúlik Bruckner Szigfrid fogáról a lyuk.

– Helyes – kiáltott Vacskamati –, akkor ne is hathatóst, hanem héthetőst találjunk ki sőt! és itt elakadt. – Jaj, nem jön ki.

– Micsoda? – érdeklődött Ló Szerafin.

– Az, hogy nyolcnyatóst.

– Nem baj – vágott közbe Mikkamakka –, mondd azt, hogy tizenhathatóst vagy tizenhéthetőst! Kész. Most már csak okos dolgokat akarok hallani.

Körbeülték Bruckner Szigfridet.

– Akinek valami eszébe jut, az jelentkezzen!

– Eszembe jutott! – rikkantott Szörnyeteg Lajos.

– Mondjad! – néztek rá kíváncsian.

– Azért volt a tyúknak jó móka a róka…

– Most nem arról van szó, hogy akármi eszedbe jut, azzal előálljál – magyarázta türelmesen Mikkamakka –, csak ha Bruckner Szigfrid fogának megjavítására támad egy gondolatod.

– Jaj, nekem mégsem jut eszembe semmi, mégiscsak beletörött az agyvelőm! – siránkozott Szörnyeteg Lajos.

– Jó, akkor ülj oda Bruckner Szigfrid mellé! – intett Mikkamakka. - Tehát kettős feladat: Bruckner Szigfrid foga kilyukadt, Szörnyeteg Lajos agya beletörött. Rajta, elő a mentő ötletekkel!

Egy darabig gondterhelten bámultak maguk elé valamennyien. És persze megint Aromónak jutott eszébe legelőször a megoldás. Azaz, várjuk csak ki a végét. Mert Aromo igen vészjósló ábrázattal emelkedett fel a helyéről.

– Ügy döntöttem – kezdte, de Ló Szerafin rögtön félbeszakította.

– Mi az, hogy úgy döntöttél? Talán az a véleményed!

Aromo lesújtóan ránézett.

– Úgy döntöttem, hogy az a véleményem, miszerint…

– Ezeket a miszerinteket hagyjuk! – legyintett mérgesen Bruckner Szigfrid. – Egyszer találkoztam egy miszerinttel, és összevissza hazudozott nekem. Elegem van a miszerintekből. Az ámbárokból meg az annakellenérékből is elegem van. Az ugyebárokról meg az ámbátorokról nem is beszélve.

– Szóval, te találkoztál egy miszerinttel? Szerinted mi az a miszerint?

– Köcsögkalapot viselt – folytatta zavartalanul Bruckner Szigfrid –, sárga kalucsnit és frakkot. Csokornyakkendővel. És ez a csokornyakkendős miszerint raccsolt is. Ráadásul. Sőt, hazudozott! Raccsolva hazudozott.

Aromo feldühödött.

– Szerinted mi az a miszerint?

– Mi lenne – rántotta meg a vállát Bruckner Szigfrid –, egy kötőszó.

– Szitakötőszó – szólt közbe Vacskamati.

Aromo haragosan a közbeszólóra villantotta a szemét, majd ismét Bruckner Szigfridhez fordult.

– És te találkoztál egy kötőszóval?

– Most mondtam. Sárga kalucsnit viselt. Csokorny…

– És hazudozott?

– Halljátok? Ez megőrült! – nézett szét segélykérően Aromo.

– Egyáltalán nem őrült meg – mondta halkan Mikkamakka –, fenébe a miszerintekkel! Térj a tárgyra!

– Jó, de ne szóljatok közbe! Bruckner Szigfrid foga azért lyukadt ki, mert sohasem mosott fogat. Jó jó – nézett az izgő-mozgó oroszlánra –, mondjuk azért, mert csak annak idején, semmikor se mosott fogat. Tudomásom szerint őkelme legalább százéves, esetleg… ne szólj közbe, mert abbahagyom… esetleg száztizenöt, de maradjunk csak a száznál. Naponta öt percet kellett volna eltöltenie fogmosással, az annyi mint… izé – Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: – Zözözizizözözuzu – és már mondta is –, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi… zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!

Aromo elégedetten leült.

– Uuuuuuu – sóhajtott Bruckner Szigfrid.

– Mi az, fáj? – kérdezték tőle részvéttel.

– Dehogy, de száznegyvenkét éjjel és nappal? Egyfolytában…aúaúaú!

– Hiszen az kis híján öt hónap – mondta sajnálkozva Ló Szerafin. - Azt akarod, hogy ne aludjon, ne egyen, ne igyon, csak nyiszálja, csiszálja, sikálja, kaparja, húzza-vonja?

– Csak ez a megoldás – mondta magabiztosan Aromo.

– Egyáltalán nem megoldás – rázta a fejét Mikkamakka –, a lyuk attól nem múlik el. Moshatja ítéletnapig, a lyuk lyuk marad. Legföljebb tiszta lesz.

– És Bruckner Szigfridnek tiszta lyuk lesz a foga – szellemeskedett Ló Szerafin.

– Nem is arra gondoltam, hogy meggyógyul – mondta Aromo –, csak tanuljon egy kis tisztességet ez a mosdatlan fogú oroszlán.

– Dömdödöm! – nézett rá felháborodottan Dömdödöm.

– Azt akarod mondani, hogy szégyelljem magam?

– Döm – mondta Dömdödöm.

Ami azt jelentette, hogy igenis, szégyellje magát. Mert nem megbüntetni kell Bruckner Szigfridet, hanem meggyógyítani. Elég büntetés neki a lyuk a fogán.

– Bizony – mondta Maminti –, és sajnos egyre nagyobb büntetés lesz.

– Miért? – sírt fel Bruckner Szigfrid.

– Mert a lyuk egyre nő, eszi, eszegeti a fogat, és egyszercsak, zutty, alig marad fog, és ami marad, azt is ki kell húzni.

– Juhuj – rázkódott meg Vacskamati –, foghúzás; az aztán a szörnyű!

Mikkamakka, még mielőtt Bruckner Szigfrid felüvölthetett volna, megszólalt.

– Éppen ezért kérünk valami mentő ötletet.

– Hát – állt fel pironkodva Ló Szerafin, nekem volna egy ötletem. Meg kell előzni a bajt.

Lélegzet-visszafojtva figyelték.

– Bruckner Szigfrid ide ülne, erre a tisztásra – folytatta Ló Szerafin -, elfordítaná a tekintetét, én meg egy jól irányozott, szép, kíméletes rúgással kirúgnám a fogát. Kész. Nem is kellene vele törődni többé.

– Mi, micsoda?! – háborgott Bruckner Szigfrid.

– Nem is olyan rossz ötlet – kuncogott Aromo.

– A te fogad, azt, azt rúgja ki! – kiabált Bruckner Szigfrid.

– Mit ordítasz, Ló Szerafin igazán csak jót akar reked!

– Neki is így akarjon jót mindenki! – hadonászott Bruckner Szigfrid. – Azt mondja, fordítsam el a szemem, a fogam meg tartsam oda. Talán rakjam a szemem a fülem mögé? Mi? És egyáltalán mi a biztosíték, hogy éppen azt a fogamat rúgja ki, amelyiken a lyuk van?

– Mondd már, legföljebb kettővel többet rúg ki! Azok akkor többé már nem fájnak. Még jól is jársz – mondta Aromo.

Nagy hangzavar támadt, Mikkamakka nem tudott rendet teremteni.

– Varázsolj már egy csöngőt! – mondta Mamintinak.

Maminti előhúzta a varázspálcáját, két krakszot meg egy krikszet csinált a levegőben, és már nyújtotta is a csengőt Mikkamakkának.

A csengőszóra elcsöndesedtek.

– Csak azt akarom mondani – kezdte szigorúan Mikkamakka –, de nem folytathatta, mert Bruckner Szigfrid fölugrott.

– Honnan vetted a csöngőt?

– Honnan vettem volna, hiszen Maminti varázsolta.

– Megvan – ordított lelkesen Bruckner Szigfrid –, éljen Maminti!

Nem nagyon értették a hirtelen boldogságot. Miért örül ennyire egy csengőnek? De nem a csengőnek örült.

– Akkor gyorsan csináljál egy újabb krakszot és krikszet, és mondd, hogy tűnjön el a fogamról a lyuk! Hogy erre nem jöttem rá előbb! Gyerünk Maminti! Meg se kottyan ez a kicsiség egy tündérnek!

Odament Mamintihoz, és felhúzta az ínyét. Maminti azonban szomorúan csóválta a fejét.

– Sajnos, Szigfrid, nem megy.

– Mi az, hogy nem megy?!

– Mert ide tudok varázsolni egy csengőt, egy lexikont, vagy ha nagyon akarod, egy traktort is, de fogtömést varázsolni, azt aztán nem tudok.

– Akkor te nem is vagy igazi tündér – háborgott Bruckner Szigfrid.

– Dömdö, dömdö! – szólt rá hangosan Bruckner Szigfridre Dömdödöm, és mindannyian bólogattak, mert hiszen Maminti egy varázspálca-suhintással megmentette egyszer Dömdödöm életét, hogyne volna akkor tündér!

– Mi az, hogy nem tündér – szólt közbe Nagy Zoárd –, ha akarna, mirniksz-dirniksz, szamárrá változtatna téged.

– Tényleg szamárrá tudnál változtatni? – kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.

– Tényleg, de akkor egy lyukas fogú oroszlán helyett egy lyukas fogú szamár lennél. A lyuk, az maradna.

– Akkor, sajnos, az egésznek semmi értelme – szomorkodott Bruckner Szigfrid. – Inkább vagyok lyukas fogú oroszlán, mint lyukas fogú szamár.

– Pedig a te esetedben ez tökéletesen mindegy – mondta Aromo.

– De hát nem lehet egyszerre szamár is, meg oroszlán is – sírt fel kétségbeesetten Szörnyeteg Lajos.

– Te, a beletörött agyvelőddel, ne szólj közbe! – oktatta Aromo.

– Gúnyolódni a szerencsétlen betegekkel azt igen, ahhoz értetek, de meggyógyítani… jaj, már látom, hogy fogok fetrengeni a fájdalomtól! - mondta Bruckner Szigfrid.

Vacskamati emelkedett ekkor szólásra.

– Nekem lenne egy ötletem…

– Kalapáccsal kiverni a fogamat, mi? Vagy parittyával kilőni? Ahogy én téged ismerlek…

– Na jó, akkor nem is mondok semmit – sértődött meg Vacskamati, és visszaült a helyére.

Ló Szerafin mérgesen lekapta a szemüvegét.

– Látod, milyen háládatlan vagy – förmedt Bruckner Szigfridre –, így érdemes segíteni neked! Én nem is maradok itt tovább.

Már szedelőzködött is.

– Nono – mondta Mikkamakka –, nem kell azért megsértődni! Maradj csak. Te meg, Szigfrid, ne gyanúsítgass senkit! Halljuk Vacskamatit!

Vacskamati újra felállt.

– Arra gondoltam, hogy levelet kellene írni Bruckner Szigfrid szemfogának.

– És miből gondolod, hogy a szemfoga tud olvasni, amikor ő maga sem tud.

– Még hogy én nem tudok – ágált Bruckner Szigfrid –, az ábécé mind az öt betűjét ismerem!

– Ez most egyáltalán nem érdekes – mondta Nagy Zoárd –, ha nem tud a szemfogad olvasni, majd fölolvassuk neki a levelet. És mit írunk benne? Mondjad, Vacskamati!

– Megkérjük, hogy ne lyukadjon tovább, és ne fájjon Bruckner Szigfridnek.

– Nagyszerű – lelkesedett Nagy Zoárd –, ez a legjobb megoldás!

– Esetleg verseket is írhatnánk Bruckner Szigfrid szemfogának – gúnyolódott Aromo. A gúnyt azonban senki nem vette észre, és Vacskamati már szavalta is a verset:

Igen tisztelt szemfog,
Rajtunk ön ki nem fog,
Önön nevetni fogunk…

és itt elakadt.

– Mondjatok rá egy rímet – kérte.

– Mivel nem a mi fogunk – vihorászott Aromo.

– Mit szemtelenkedsz… majd megsértődik a szemfog, s aztán nézhetünk… főleg szegény Szigfrid nézhet!

– Nem én vagyok a szemtelen – heherészett Aromo –, a szemfog szemtelen.

– Nem értem – sírt fel Szörnyeteg Lajos –, ha egyszer szemfog, akkor hogy lehet szemtelen?

S ekkor szigorúan megszólalt Dömdödöm.

– Döm, döm! – mondta, és Bruckner Szigfridre mutatott.

– Micsoda?! – kiáltott rémülten Bruckner Szigfrid. – Halljátok, mit mond?

– Halljuk, halljuk – bólogattak a többiek, s Bruckner Szigfrid láthatta az arcukon, pontosan azt gondolják, amit Dömdödöm mondott. Mindenki jól értette: azt mondta Dömdödöm, hogy hiába ugrálnak, csakis egy orvossága van a bajnak. Be kell tömni a szemtelen szemfogat.

– Arra gondolsz – kérdezte óvatoskodva Bruckner Szigfrid –, hogy elmenjek egy fogorvoshoz, és krrrzrrr, fúróval…?

– Dödöm – bólogatott Dömdödöm.

– Hát azt aztán nem, de nem ám! – ordított torkaszakadtából Bruckner Szigfrid.

– Jó, ha nem, hát nem – mondta Mikkamakka –, akkor Isten veled. Már állt is fel.

– Gyertek! – szólt a többieknek.

Szedelőzködtek.

– Ezt… ezt nem tehetitek velem! – hápogott Bruckner Szigfrid. – Mi lesz a fogammal?

– Mondtuk, hogy csak a fogorvos segít.

– Olyan mogorva vagy velem – duzzogott Bruckner Szigfrid.

– Mondhatjuk vidáman is – illegette magát Vacskamati. – Csak a, hihi, fogorvos, haha… segít, hehe.

Bruckner Szigfrid felugrott.

– Szétlapítom! – kiáltotta. De lendülete már az első lépés után elhervadt, vállát leejtette, nyakát behúzta, s szomorkásan motyogta maga elé: – Csak a fogorvos segít.

A többiek lélegzet-visszafojtva figyelték: na most mi lesz?

Mi lett volna? Bruckner Szigfrid pózba vágta magát, a fejét fölemelte, a mellét kidüllesztette. Nyoma sem maradt az előbbi, hervatag Bruckner Szigfridnek. Ezen a Bruckner Szigfriden feszült a piros nadrágtartó, melle kosara, mint egy kétakós hordó, na, és a hangja, az volt aztán a királyi!

– Gyerünk ahhoz a fogorvoshoz! Hát mi vagyok én, gyáva nyúl?!

– Nana, csak ne nyulazzunk! – mondta Aromo, de még ez a közbevetés sem csökkentette a pillanat nagyszerűségét. Szeme dülledt, arca horpadt valamennyiüknek ekkora hősiesség láttán. Uramteremtette, ez el akar menni a fogorvoshoz! Uramteremtette! Csodabruckner, Csodaszigfrid!

Még Mikkamakka is dadogott a csodálattól.

– Akk… akkor majd va… valaki elkísér. Ki vállalkozik?

– Én, én! – kiabálták, de végül is Aromóra esett a választás, mert ő már kétszer is járt a városban, sőt saját állítása szerint egy ízben már majdnem ült villamoson is.

– És énvelem mi lesz? – zokogott csöndesen Szörnyeteg Lajos, amikor már éppen indulni készültek.

– Hogyhogy teveled mi lesz? – nézett rá megütközve Nagy Zoárd.

– Az agyvelőm – bökött a fejére –, már elfelejtetted, hogy az agyvelőm beletörött?

– Tényleg, tényleg – zúgták –, vigyétek Lajost is!

– Akkor egy fogorvos, és utána egy agyvelőjavító – mondta Mikkamakka.

Búcsúztak.

– Kinek van egy zsebkendője? – kérdezte Vacskamati.

– Minek? Bőgni akarsz? – mordult rá Bruckner Szigfrid. – Semmi szükség bőgésre. Nem a halálba indulok. Ugyan! Csak egy vacak fogtömés! Mi az egy hősnek?!

– Dehogy akarok sírni! – mondta Vacskamati. – Csak szeretném utánatok lengetni a zsebkendőmet.

– Ami nincs – mondta Ló Szerafin.

– Akkor a kölcsönzsebkendőmet.

Zsebkendője azonban csak Bruckner Szigfridnek volt.

– Na jó, kölcsönadom – mondta –, elvégre nekem lengetsz. Tessék. Bár egy kicsit azért sírhattál volna. Az megnyugtató, ha ok nélkül sírnak a emberért.

Átnyújtotta a zsebkendőt.

Vacskamati lengetett, és aztán sorban valamennyien. Bruckner Szigfrid Aromóval és Szörnyeteg Lajossal eltűnt az erdei úton.

Jó párat lépegettek – kipi-kipi: Aromo, bim-bum: Bruckner Szigfrid, és kliff-klaff: Szörnyeteg Lajos –, amíg a városba értek:

Bruckner Szigfrid olyan büszkén ballagott az utcán, hogy hétszázhúsz kitüntetés elfért volna a kidüllesztett mellén. Ámde ekkor megszólalt Aromo.

– Itt a ház.

– A… a fogorvosé? – tekergette a nyakát Bruckner Szigfrid.

Aromo bólintott, és Bruckner Szigfrid mellére pillantott. „Már csak ötszázegy kitüntetés férne el rajta” – gondolta kárörvendve. A lépcsőházban már csak huszonegy kitüntetés fért volna Bruckner Szigfrid mellére, sőt… egy lépcsőkanyar… tizenkilenc kitüntetés, két lépcsőkanyar… nyolc kitüntetés, három lépcsőkanyar, és azt mondta Bruckner Szigfrid:

– Otthon felejtettem a zsebkendőmet. Visszamegyek.

– Íme a hős oroszlán! – szavalta Aromo. – A bátrak bátra, a rettenthetetlen! Hihi, hallod?

Mindhárman füleltek.

Ezt hallották: ziiirrrrzzrrr.

– Valamit fúrnak – mondta Szörnyeteg Lajos.

– A fogamat… a fogamat fúrják! – ordította Bruckner Szigfrid, és rohant volna le a lépcsőn, de Aromo eléje ugrott.

– Azért is! – mondta, és betuszkolta Bruckner Szigfridet egy ajtón, amelyen ez a felirat díszelgett:

DR. ZIRZURR
FOG- ÉS AGYARBARÁT

Na, lenyomták ott Bruckner Szigfridet egy székbe.

– Jaj! – rikoltott Bruckner Szigfrid.

– Ne ijesztgessen! – mondta neki megrovóan dr. Zirzurr, és megindult felé a fúróval.

– Kitátani! – mondta, és zirzurr, már berregett is valami, csörrent is valami, nyekkent is valami, nyikkant is valami, zuttyant is valami, pottyant is valami, kottyant is valami… És ekkor azt mondta dr. Zirzurr: – Nna!

– Én, drága doktor úr – szólt ekkor közbe Bruckner Szigfrid –, rettenetesen ordítani fogok.

– És ha szabad érdeklődnöm, miért? – kérdezte dr. Zirzurr.

– Ha fúrni tetszik.

– Kifúrva – mondta büszkén dr. Zirzurr.

– Ha tömni tetszik.

– Betömve – sugárzott dr. Zirzurr.

– Kész?

– Kész.

– Bruckner Szigfrid fölugrott, és egy tükörhöz rohant.

– Ide süss! – ordította. – Itt a tömés! Idenézz, milyen gyönyörű! A legcsodálatosabb tömés! Na, mit szólsz? – fordult Aromóhoz. – Láttál már ilyen gyönyörűt? – Nyolc kitüntetés. – Dokikám, maga egy műbűvész vagy bűművész, vagy amit akar! – Két cuppanós csókot nyomott dr. Zirzurr arcára. Huszonegy kitüntetés.

– Jaj! – mondta dr. Zirzurr, ami nem is csoda, te is azt mondanád, ha megcsókolna egy oroszlán. Ráadásul kétszer is.

Hétszázhúsz kitüntetés.

– Kinek van az erdőben fogtömése, na, kinek? – ugrált Bruckner Szigfrid. – Természetesen csak nekem! Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem. Csodafogtömésem!

– Egyáltalán nem fájt? – kérdezte gyanakodva Aromo.

– Ugyan, egy hősnek! – legyintett Bruckner Szigfrid.

– Doktor úr – mondta ekkor Aromo –, nem lehetne egyet nekem is? – És megpöccentette a fogát.

– Tömés?

– Igen.

– Lyukas?

Aromo reménykedve eltátotta a száját.

– Aá. Ao eée – nyögte tátott szájjal, ami azt jelentette: talán, nagyon remélem. Mármint reméli, hogy lyukas a foga.

Dr. Zirzurr belekalamolt a szájába egy kis nyeles, kerek tükörrel.

– Csodálatos fogak – mondta elismerően. – Egy árva lyuk nincs rajtuk.

Aromo elkeseredett.

– Egy kis tömést azért…

– Megőrült, kérem?! – mérgelődött dr. Zirzurr. – Egészséges fogat kifúrni! Hogy képzeli?

– Hehe – heherészett Bruckner Szigfrid a tükör előtt. – Egyedülálló produkció! Fogtömés az erdőn! Mehetünk. Gyertek, ti… ti fogatömetlenek!

– És én? Énvelem mi lesz? – motyogta Szörnyeteg Lajos.

– Önnek is lyukas a foga? – kérdezte dr. Zirzurr.

– Nem. Az agyvelőm. Beletörött. Egy agyvelőjavító kellene.

– Á, á – mondta a fogorvos –, agyvelőügyben forduljon bizalommal dr. Zirzurrhoz. Majd én… Foglaljon helyet!

Szörnyeteg Lajos boldogan leült.

– Fájni fog? – kérdezte.

– Egy picikét se – mondta dr. Zirzurr. – Nézzen mélyen a szemembe!

Szörnyeteg Lajos nézett.

– Elég mély? – kérdezte.

– Kiváló – mondta dr. Zirzurr. Majd mély hangon megkérdezte: – Kanállal eszi ön a levest vagy villával?

– Kanállal – mondta Szörnyeteg Lajos.

– És a mákos tésztát?

– Azt villával… de szükség esetén kanállal is meg tudom enni. Sőt, még szükségebb esetén…

– Na, na tessék csak mondani!

– Kézzel is – suttogta Szörnyeteg Lajos.

– Remek, várakozáson felüli! – mondta dr. Zirzurr. – Itt valamennyiük előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy az ön agya a legtöretlenebb. Szuperjó, príma agyvelő.

Így hát boldogan és egészségesen elindultak hazafelé. Csak Aromo volt kicsit szomorú. Lám, Bruckner Szigfrid egy fogtöméssel fölébe kerekedett.

– Ezt érdemlem, amikor mindig rendesen mosom a fogam? – morgott.

– Egy pár virsliért megmutatom neked a fogtömésemet – mondta neki nagyképűen Bruckner Szigfrid.

És mentek hazafelé. Kipi-kipi: Aromo, bim-bum: Bruckner Szigfrid, és kliff-klaff: Szörnyeteg Lajos.

Addig-addig kipi-kipi és addig-addig bim-bum meg kliff-klaff, amíg vissza nem értek a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Na, volt ám öröm, hejehuja, kalaplengetés. Hurrá, hurrá, megjöttek! Csak Ló Szerafin gyanakodott egy picinykét.

– Nézzétek, Bruckner Szigfrid hogy fönnhordja az orrát – mormogta.

– Talán lát valamit az égen – mondta Vacskamati, s egyúttal meg is kérdezte: – Szigfrid, mi van ott fönt olyan érdekes?

De Bruckner Szigfrid elhúzta a száját, s csak úgy foghegyről odavetette Vacskamatinak:

– Hogy beszélsz egy hőssel?

Egy kis csend támadt, tekergették a nyakukat, meresztgették a szemüket, keresték a hőst.

– Hogyhogy hőssel? – értetlenkedett Mikkamakka. – Na meséljetek már, mi történt?

Aromo könnyedén előlépett és legyintett.

– Doktor Zirzurr betömte Szigfrid szemfogát. Semmiség az egész. Egy csecsemő is nevetve kibírná.

Bruckner Szigfrid harsogó gúnykacajt hallatott.

– Még hogy csecsemő! Rettentő fájdalmas volt. A csillagokat láttam. De egy hős nem sír, nem jajgat, nem remeg!

Szájtátva nézték Bruckner Szigfridet, aki, íme nem sír, nem jajgat, nem remeg, s ezt a kicsi csodálatszünetet használta föl Szörnyeteg Lajos a megszólalásra.

– És az én agyvelőm – mondta – egy szuper…

De nem jutott szegény tovább, mert Ló Szerafin egy finom patamozdulattal félresöpörte, és Bruckner Szigfrid előtt termett.

– Mutasd a fogtömésedet! – mondta izgatottan.

Bruckner Szigfrid felkacagott.

– Ingyen? Majd bolond volnék ezt az egyedülálló csodát ingyen mutogatni! Egy pár virsliért megnézheted.

Zúgtak, morogtak a többiek.

– Ez megőrült – mondta Vacskamati. – Mindig tudtam, hogy nagyképű vagy, de hogy ennyire! – förmedt Bruckner Szigfridre, és elfordult az oroszlántól. Éppen Szörnyeteg Lajos felé fordult. Lajosnak ez éppen kapóra jött, és magyarázni kezdett:

– Vacskamati, ide figyelj, az én agyvelőm egy szuper…

De Vacskamati rá se hederített.

– Láttatok már ilyen nagyképű oroszlánt?! – zsörtölődött.

– A fogorvosi székben, ott bezzeg nem volt ilyen nagy legény! – rikkantott közbe Aromo.

De Bruckner Szigfrid erre is csak legyintett.

– Mit irigykedsz! Hogy könyörögtél egy fogtömésért, de doktor Zirzurr megmondta, csak hősöknek lehet – mondta gúnyos félmosollyal.

A társaság megint ámulatba esett.

– Igazán? – kérdezte ámultan Ló Szerafin.

Szörnyeteg Lajos most hozzá fordult.

– Ide nézz, Szerafin, az én agyvelőm egy szuper…

De most sem juthatott a mondat végére, mert Aromo, miközben vad tekintettel nézett Bruckner Szigfridre, közbevágott:

– Nahát, most már bánom, hogy elmentem veled.

– Mintha bizony egyedül nem találtam volna oda! Kinek van az erdőn fogtömése?! – bődült el. – Na kinek? Csodabruckner Csodaszigfridnek!

– Ami azt illeti – szólalt meg erre Maminti, a kicsi zöld tündér –, elég buta oroszlán vagy te.

– Dödöm – helyeselt Dömdödöm.

Bruckner Szigfrid erre még jobban felhúzta az orrát.

– Ugyan, kis mitugrász, irigy társaság, törődöm is én veletek.

Ezzel hátat fordított nekik, és elindult az erdő felé. Az orrát nagyképűen az ég felé tartotta.

– Hova mész, Szigfrid, még nem is láttuk a fogtömésedet.

– Hagyjad csak, hadd menjen – mondta csendesen Mikkamakka.

Szomorúan bámultak a távolodó oroszlán után.

A csendben megint megszólalt Szörnyeteg Lajos.

– Az én agyvelőm egy szuper…

– Egy törpeszuper, tudjuk, mit mondogatod annyit – vágott közbe Aromo.

De Szörnyeteg Lajos talán észre sem vette, hogy megint félbeszakították a mondókáját, ijedelem ült az arcára, és Szigfrid felé mutogatott.

– Jaj, nézzétek, éppen a verem felé megy… Szigfrid… Szigfrid… a régi farkasverem felé mész, nézz a lábod alá! – kiabálta.

De annak kiabálhatott, vak is volt, s úgy tetszik, süket is a dicsőségtől.

– Ha a büszkeségtől nem tud a lába alá nézni, csak nézze az eget - mondta Ló Szerafin.

– De beleesik a verembe – ijedezett Szörnyeteg Lajos.

– Hadd essen – mondta Vacskamati.

– Dömdödöm! – horkant fel erre Dömdödöm.

– Vigyázz! A verem! – ordította Mikkamakka.

Na de ordíthatott. Mert akkor már csörömpölt, zörömbölt, sittyent, suttyant és a gödör fenekén egy nagyot huppant Bruckner Szigfrid. Belepottyant a verembe. Ordított is nagy kétségbeesetten.

A többiek meg rohantak a verem köré.

– Ezt mégsem kellett volna hagyni – sopánkodott Szörnyeteg Lajos.

Mikkamakka mélyen a gödör fölé hajolt.

– Nagyon megütötted magad?

Bruckner Szigfrid nem válaszolt, csak sírdogált, zokogott, jajgatott a verem fenekén.

– Na gyere már ki – mondta Maminti. – varázsolok neked egy létrát. – Csinált a varázspálcájával egy krikszet meg egy krakszot. – Csiribá, csiribi, legyen itt egy létra!

A létra zúgva átrepült a légtéren, és besuttyant a gödör fala mellé. Szigfrid nyöszörögve föltápászkodott, és jajgatva fölmászott a létrán. A bal tenyerében nagyon szorongatott valamit.

– Mit jajgatsz, nem törött el semmid – mondta neki Mikkamakka, miután alaposan szemügyre vette a veremből kimászót.

– Dehogyisnem, dehogyisnem törött – siránkozott Bruckner Szigfrid. – Ide nézz! Kitörött. – Mikkamakka elé tartotta a bal markát. Valami sötétlett a bal markában.

– De hát mi ez? – kérdezte Ló Szerafin.

– Mi ez, mi ez?! – háborgott Bruckner Szigfrid. – Nem látod?! A betömött szemfogam. Kitörött. Ez a csodafog.

– Mit siránkozol – mondta szigorúan Mikkamakka. – Megérdemelted.

– Igaz, igaz – mondta sírósan Bruckner Szigfrid. – Nagyképű voltam… Ne haragudjatok rám… Mondd, Maminti, nem tudnád visszavarázsolni?

– A fogadat?

– Igen – mondta reménykedve Bruckner Szigfrid.

– Sajnos, nem – csóválta a fejét Maminti. – De tudod mit! Idevarázsolok egy gránitkövet. Csiribi-csiribá, legyen itt egy gránitkő!

És már zúgott is a levegőben a gránitkő.

– Vigyázz, rád ne essen! – kiabált Ló Szerafin.

Na persze hogy nem esett senkire, szép csendesen odatornyosult a lábuk elé.

– Ez nagyon szép volt. Gratulálok, Maminti – mondta Vacskamati –, csak azt mondd meg, mit csinálunk a gránitkővel?

– Ide fölülre beleágyazzuk Bruckner Szigfrid kitörött szemfogát – mondta Maminti. – Add csak ide! Így ni. És ez itt marad örök emlékeztetőül, hogy senki se legyen többé közülünk felvágós.

Bruckner Szigfrid fancsali ábrázattal nézte a művet.

– Szegény fogam – zokogott –, mit kellett megérned!

A többiek felélénkültek az események eme új fordulatától.

– Egy kis verset is kéne a gránitba vésni arany betűkkel – mondta Vacskamati.

– Úgy van, úgy van – helyeseltek a többiek, és Vacskamati már mondta is.

– Például az nagyon jó lenne, hogy:

Ez arról egy emlékmű,
hogy így jár, aki nagyképű.

– Elég gyenge versike – fitymálta Aromo.

– Ugyan, van is neked költői érzéked – vette védelmébe Ló Szerafin Vacskamati zöngeményét. – Nagyon jó versike. Tanulságos. Véssük csak!

És vésték, kalapálták, aranyozták. Egykettőre elkészültek vele.

– Na, akkor minden rendben van – mondta elégedetten Mikkamakka –, nem is végződött olyan rosszul ez a történet.

– Te meg, Bruckner Szigfrid – mondta szigorúan Aromo –, ígérd meg, hogy nem leszel többé nagyképű!

Bruckner Szigfrid vadul szökkent egyet, kidüllesztette a mellét.

– Épp a te szád jár! Egyáltalán hogy mersz engem megszólítani! Hol van a te fogad gránitba ágyazva, kiállítva az erdőn? Hol állítottak a te szemfogadnak emlékküvet? Sehol! Mert kinek a szemfogának van emlékküve? Gránitból, arany betűkkel! Kinek? Csodabruckner Csodaszigfridnek! Csodanekem.

A többiek földbe gyökerezett lábbal nézték. Megszólalni csak Dömdödöm tudott.

– Dömdödöm – mondta megrendülten.

vége

kiporszívóztam mindenütt, és felmostam, a szobákban parkettaápolóval...éhes vagyok...
nemsokára ebédelhetek valamit...
el kell mennem fogorvoshoz, mert elkezdett fájni eléggé az a fogam, amiből kimozdult a tömés... mindig vissza tudom tenni, de fáj :(

itt folytatom
annyira jó vagyok ma, hogy mindennel végeztem :) persze hivatalokba nem mentem... még elpakolászom a ruhákat, és minden kéjszen vagyon
ebédeltem, kicsit sok volt, főleg a paprika... azt nem szeretem annyira, tojást ettem, meg paradicsomotparikát hagymát... mondhatnám lecsót, de ezek a zöldek közül csak a hagyma volt egy kicsit sütve meg... a többi nyers leginkább:)
még néznem kell a tüzet, hogy égjen, mire hazaérnek a többiek, és meg kell néznem megvan e a kocsikulcs :)

ja

pritty pretty prütty.
Mazsola nem hajlandó felvenni a teknőt, amit csináltam neki :P Tádé beöltözött
reggel kicseréltem az elemeket a fényképezőgépben, hogy majd lefotózzák őket, de persze nem adtam oda, de mind1.
nem voltam hajlandó elmenni az hivatalokba, mert úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúútálom!!!
hülye egy hangulatom van...

jó nap

bár nagyon szeleburdi voltam ma, még a váltóruhámat is otthonhagytam, de mégis, normális volt a drbácsi, én meg tudtam egy csomó mindent. sok beteg volt, meg sok orvoslátogató (akiknek kicsit beszóltam... nagyon unom őket:P főleg, h. mit lehet reklámozni a 100 ezer generikumon, mindegyikben ugyanaz a szer van, mittomén melyik az olcsóbb 50 forinttal, ááá :)
most hoztam haza a gyerekeket, holnap farsang, vmi jelmez kéne :)

ja és

amiért mentünk Pécsre egyáltalán.... nem nem a kultúrális fővárosság mián , nem... a 3d-s mozi miatt... mer megnéztük az avatart... mondjuk először a toy storyt kezdte el a gépész,, de kisebb technikai szünet után az avatart vetítették végül. kellett hozzá 3d-s szemüveg, ez a 3ds dolog tetszett egyébként... egyedül a 4. dimenzió zavart... már hogy a történet :) de a történeten kívül szép volt minden:P bár azt nem tudom, hogy mi egy film célja... De a világ , amit bemutatott szép volt... csak a fránya sztorija, na mind1... szívesen néznék tim burton filmet ilyen megoldással, és játszák is majd az alíz csodaországbant :) szóval majd... ja és ezekről a maszkos filmekről jutott eszembe, meg lényekről deltoronak a faun labirintusa című filmje volt az egyetlen olyan , aminek nem csak a lények, hanem a történet is tetszett. Pedig elég szörnyű film, meg sem akartam nézni, de végül nem bántam meg... lehet én vagyok gyagyás, hogy nem mindig a hepiendes filmek a szivemcsücskei...

7vége megint

zsúfolt volt, hamar elment, stb. holnap korán kelés...
voltunk anyós-apósnál, és tartom a fogyókúrát, minden sütemény és a többi látvány se zökkentett ki :P
Mindig megjegyzi após, h. nem vagyok elég szigorú a gyerekekhez, ami lehet, mert másodszor pakoljuk vissza a szekrényükbe a ruhákat, és eltörték a sátrat, és minden rosszaságot kitalálnak, de nem szeretem őket bántani, meg fegyelmezni, és amióta Tádé van, azóta esélyem nincs szigorúnak lenni, mert viccesnek tartja... Mazsola persze régen az első szemöldökráncolástól elkeseredett, de amióta Tádé lebuktatott, hogy nem tudok komolyan haragudni, azóta kinevetnek... úgyhogy mikor mérges vagyok , valamelyik a járókában köt ki, max.
Most fürdenek, itt a hátam mögött :)
jövőhéten elintézni valók gyülekeznek, ugye az oep is, meg a tmkba is be kell menni valami miatt...
na abbahagyom az írást, úgysincs felemelő gondolatom mára... pedig volt napközben több is, de így ilyen zajban :D
ja csak még egy, a fogyókúra arra is jó, hogy ne aludjak el reggelente, mert hatkor már k. éhes vagyok, és felébredek, akkor már nem alszom vissza háromnegyed hétig, inkább előkészítem a kakaót, zuhanyzom stb :D, és így nem késünk el...

jégtánc

tegnap meg tegnapelőtt néztem:) miközben Bercit altattam. A párosban nagyon sok lány fenékreesett, mert az a lényeg a versenyzők szerint, hogy a lányokat minél messzebb elhajítsák, és minél többet pörögjön is közben... mindeközben a két kommentátor (akik biztos jégtáncoltak is) állandóan kritizálta őket... Pedig át tudtam érezni, hogy elhajítanak 3 métenyi messzire elesel, magasról, aztán folytatni kell, mintha mi sem történt volna, és még rosszul is érzed magad, h. elrontottad az érkezést, de még van hátra kb 3 perc pörgésforgásdobálózás :P
Egyébként a férfiaakat plusenkó miatt néztem meg, mert ő nagyon táncol, és annyi energia van benne, hogy csak, persze a két kommentátor lány próbálta kritizálni, hogy sómen, meg minden, de egyedül neki sikerült a 4 fordulatos :P
Mennem kell, mert minden gyerek itt áll sorban Mazsola a hátamon, Tádé a lábamon :)

oep

mennem kell megint, egyszerűen képtelenek receptet gyártani nekem, pedig igazi orvos vagyok lassan... és kell sok gyogyit felírnom majd. Főleg, hogy ahogy elnézem a drbácsit szívesen venne ki időnként szabadnapot :P Így aztán ki kell találni valami legális dolgot,. hogy helyettesíthessem. ehhez meg kell saját vény...
már a 3. heten is túl vagyunk, ez is valami :)
fő az ebéd, rakott karfiol lesz, de ebből is csak kicsit ehetek... Azért jó, hogy elhatároztam magam, már ideje volt. a mérlegünk amúgy nem jó 5 kg ot mutat legfeljebb...majd egyszer beszerzünk, addig a ruhákon mérem magam... jó lenne, ha a régi nadrágjaim is olyan könnyen rámjönnének, mint a régi melltartóim :P

lassan indulnom kell

a rendelőbe
megiszom még a teát... édesítőszerrel...
Már legalább egy hete mindig felébred Tádé és nem alszom végig az éjszakát...
Mindig jönnek ezek az orvoslátogatók a rendelőbe, hoztak egy újságot a modern statinterápia alapjairól... nem olvastam el... elvből mert összehasonlították a simvastatint az atorvastatinnal, de ők persze csa a simvastatint gyártják... aki az atorvastatint gyártja, az épp más paramétereket vizsgált volna:S
Nem mindig felesleges elolvasni ezeket, mert lehetnek benne hasznos infók, de mindig kicsit szkeptikusan kell kezelni a gyógyszergyárak felméréseit.
Próbálok aktív maradni, remélem jó délután lesz...
esik a hó folyamatosan , reggel elkotortam a havat, de többet nem fogom kotorgatni, majd elolvad... milyen hülye szó az , h. kotorni...
na befejezem az elmélkedést, ránézek a tőzre, aztán indulok...
nemsokára 7vége
rendet raktam ma a bölcsisszekrényekben is...
jó, h. van ez a bölcsi, szeretnek oda járni, de azért hazajönni is szeretnek :)

na

hazaértem, gyerekek a bölcsiben, tízóraiztam egy narancsot, az ebédig már csak másfél óra :P ami egy borsóleves lesz :)
turkálóban voltam szereztem sok gyerekcuccot... amiben lehetnek itthon, de van amiben másutt is... vettem még begyújtóst és másoltattam kulcsot, és ennyi...
megyek pakolni, meg mosni, meg mittomén...

fogyókúra

szerintem az eleje a legrosszabb... amikor már úgy érzed magad, mint Micimackó Nyuszi házába szorulva kb a 3. 4. napon, amikor már elég éhes, de kijutni még nem tud, mert a hasa még mindig nagy :P

:)

Hazaértem, nemsokára indulok a gyerekekért. Ma nem volt olyan különös semmi...
de tényleg...

nem tudok elszakadni

itt ülök a gép előtt, várom, h. elaludjanak :)
lassan iszom egy kv-t vagy valamit, aztán begyújtok, aztán elrendezem a konyhát, ahol mazsola tevékenykedett, amíg Tádét vígasztaltam, mert leesett a székről
Tevékenység: Felmászott a szekrényre, és a mandarinokat különböző poharakba rejtette, a sütőpapírt végigtakarta a konyhán, kiöntött még egy kis teát is (reggel a tejet), kiszedett egy két üvegfestéket, azzal firkált vmi fát... de ez nem baj... Szóval rendeznem kell a terepet...

nem

már, mintha a fél nap eltelt volna, annyiszor öltöztettem át őket :P
éhes vagyok... pedig ettem egy szelet magos kenyeret parizellel meg paprikával :)
kettőre megyek a rendelőbe (ez jobb megfogalmazás, minthogy dolgozni :P) addig haza kell érnie Lénnek, és valamiféle ebédet kell varázsolnom, csak kiöntötte az egész tejet a Mazsola, és pedig galuskát akartam nekik főzni, mondjuk vízzel is jó :) vagy van túró, vagy mittomén...
nem akarok ilyen nyomi lenni!!!

megfázva

már napok óta, és ma úgy keltem, h. nem tudok beszélni, folyik az orrom, és egyébként is ne szóljanak hozzám. de próbálok normalizálódni, igazából úgy kéne kezdeni, hogy szegényTádéról le kéne szedni a hálózsákot, hogy ne abban botorkáljon össze vissza... mentségemre legyen mondva, hogy reggeli kakaót, tejet megkapta mind a kettő. Én meg biztos legyengültem az egy napi fogyókúrától :P
legalább a humorom még megvan... Tegnap megint meg kellett sértődjek Lénre, állandóan beszól, hogy mindent elfelejtettem, pedig csak szótalálási nehézségeim vannak, de azok eddig is voltak... ennyi alvással nem is csoda :P Ilyenkor nem sértődök meg nagyon, mert tudom, h. nincs igaza:P Arra biztos jobban megsértődnék, ha azt mondaná, de ronda hájas hasam van.... vagy ilyesmit. Úgy érezném a mondatnak nagy igazságtartalma van... De már nem sokáig :P
Na valaki a hátamon ül... megyek... maszola az

Ma

Átjött anyós, vigyázott a gyerekekre, míg én dolgozni voltam...vagy mi
Elhatároztam, h. fogyókúrázom... így egész délig nem ettem semmit, aztán itt ettem levest, meg műzlit, meg még a gyerekek által meghagyott rizskochot is :S NA mindegy, majd minden evés után diétázom egy kicsit :D
A gyerekek elaludtak, kb 3. nekifutásra sikerült begyújtanom a kazánba, mert vizes a fa ugye...
kéne felmosni, de nincs kedvem, meg olvastam szakmai irodalmat... meg semmi. most meg ülök itt, de semmi különös nincs szerencsére , csak zúg ez a mosógép itt...
Ki kéne találnom a fogyókúra menetét... hogy legyen mit megszegnem :), egyébként menni fog, nem vagyok én olyan kajamániás, mint néha gondolom, délig meg sem éheztem... Na szóval van müzlim.... és nem az a csokis nagyon finom 500kcal/100g :P hanem fogyózós, amiből ha akarnál se tudnál sokat enni, mert azt hinnéd a sok zabtól, h ló vagy :) na ez a reggeli, ebéd azt nem tudom, mindenesetre kevés, és vacsora még kevesebb:)
Az asszisztensnő nyomtatott magának reggel egy diétajavaslatot, leveses diétákról... 5 étkezés, mindegyiken más leves... Van olyan ember, aki naponta elkészít öt féle levest???? És még dolgozik is, és gyereket nevel, és at öbbi...
Szóval ez a mai napi, majd meglátjuk....

Filmes játék

Altair vont be ebbe, kell öt kedvenc filmet kiválasztani. De azt hiszem elég nehéz ötöt... azért megpróbálom. Mondjuk ez változik...
1. Jacobsen filmjeit szeretem :) Mifune utolsó dala, Ádám almái Ezek olyan varázslatosak, és mégis emberiek :)
2. Sheridan filmjeit. A reggeli a plútón. (de ez az Amerikában, és a Bal lábam is jó), benne azt szeretem, hogy hiteles.
3. Leigh. Ő az angol középosztályt tudja bemutatni. Pl a Minden v. semmi.
4. Solondz. Palindromák. Solondz szerintem kicsit túl tudatos, minden egyes részlet jelképez valamit, általában ezt nem szeretem, de ez érdekes film volt... Volt Jancsónak is ilyen filmje, az Így jöttem, amikor a Kozák belebújt különböző egyenruhákba, amiket a földön talált, és annak megfelelően viselkedett, de végül megtalálta a maga útját, vagy ilyesmi volt, már rég láttam, de kamasz koromban ez megtetszett :)
5. Valamelyik klasszikust kéne:P Eisensteinnek a Rettegett Iván c. filmje volt egy ideig kedvencem, leginkább a képek miatt..

Most ennyi akkor... pedig még szeretek egy két filmet... tulképp nincs is mindig kedvencem...

hullafáradt hisztis is

Mazsola nem aludt délután és most se, pedig állítólag beteg... egész nap főztem meg minden, ránéztem a gyerekekre, szerintem jobban elfáradtam, mint , akik a fát hasogatták :P
főleg, hogy nem is aludtam Berci köhögésétől éjjel :( Most is nem hajlandó az ágyába feküdni, minden alkalommal, úgy kell bevinni az ágyába, ha elaludt. Lén elment a barátaival filmet nézni...nem akarom, hogy túl sokat legyen ott, aminek az az oka, hogy akkor sokáig akar aludni, és megint mindegyik gyerekre nekem kell figyelnem. az meg elég nagy energiát igénylő tevékenység, még ha ez nem is nyilvánvaló elsőre :)
és ilyenkor, mikor elfáradtam, és ráadásul lén is elment, neki tudnék állni egy nagy adag valami ennivalónak, csak hogy egyek, és az jó, de nem lehet... állandó önkontrollra van szükségem :)
Megyek tévét fogok nézni.
az hogy nincs a sok elgépelés benn a blogba, a helyesírás ellenőrzőnek köszönhető :)

filmajánló

holnap lesz az in america az m1 en 20:40 kor, szeretem, lehet megnézem megint, lén úgyis el akar menni a barátaihoz... nagyon jó film...

vége a 2. hétnek is...

végre:)drbácsi normálisabb volt ma...

annyit sztorizott, hogy győztem hallgatni... olyan érzésen volt, mint, mikor apósommal beszélgetek, és sose jutok szóhoz, csak akkor, ha a szavábavágok...

A gyógyszergyárak amúgy megfertőzik a rendelőket ezekkel a kicsi csecsebecseajándékokkal. Van minden, toll, egérpad, spatula...minden gyógyszercéges...

levélnehezék, vonalzó, számológép, óra akármicsoda...

ma eddig jó napom van, bár Tádé ma sem hagyott aludni 4 től, tulajdonképpen nem is bántam, már hozzátartozik az éjszakához, h. valaki húzgálja a hajam:P

ha vége az alvásidejüknek, jöhetnek haza:)

megint mozgalmas 7vége elé nézünk, bevásároltam holnapra, lesz májgaluska leves, és lasagne, remélem elég lesz, mert elég sokan leszünk... vagyis nem tudom mennyien. vasárnao meg átmegyünk egy ismerősünkhöz...vagyis Lén ismerőse...

már csak 3 hét a drbácsinál, utána sürg, bel, akármi :)

:)

nyuszi

vége a napnak!!!

Még egy nap és még egy és még egy, csak telnek, jönnek mennek, és egyszer csak már nem is leszek, és a napok akkoris csak jönni menni fognak, én meg azt hiszem, hogy már nem... egyáltalán nem tudom milyen meghalni... Azért elég fura lesz... Ez az egész halál dolog miatt abszurd minden igyekezetem a jóra, és emiatt nem is értem azokat, akik annyi pénzt gyűjtenek külföldi bankokban... Ennek az egész végességnek a tükrében minden abszurd, minden cselekedet, ami arra irányul, hogy értelmet csempésszünk a mindennapjainkba, sőt akár arról álmodozzunk, hogy ezt az egész életet értelmesen akarjuk eltölteni
Mit nekem világmegváltás, mint anno elképzeltem, mennyi embernek tudok majd segíteni... ma már nem tudom van e értelme bárminek is... és még mindig próbálom bebizonyítani magamnak, hogy az életben még mindig az a leghasznosabb, amit tehetek, amit most teszek. gyerekeket nevelek, és megpróbálom a tudásomat mások életének a megkönnyítésére fordítani... ennyi...


hogy is mondta Szilágyi Domokos...
kitapostam egy vackot a karámban, szemhúnyva is hazataláltam, helyem volt , meghatározott, determinált, este olvasgattam a Germinált...Szelídülj világ, szokj ide...és mocorogni kezdett az Ige...

Valahogy így lehetett
unokatesómtól kaptam egy Sz. D. kötetet 16-17 éves koromban...

Milyen racionálisan próbálom feldolgozni az életértelme kérdést... hiába minden könyv, és vers, ellenálló vagyok :) Pedig.. mostmár ne tudom megfogalmazni, majd máskor...
majd egyszer, ha már írok, és persze minek is, minek minek, mert kll, mert egy izé vagyok , aki nem akarja épp elmondani , de mégis el akarja mondani, vagy mégse, vagy legalább, vagy semmi

túrófelfújt

saját ötlet, csak kb recept, remélem sikerül
van benne 4 tojás, túró, búzadara, tejszín, citromhéj, cukor...
na majd...már felfújódott amúgy :)

hát

beszéltem az asszisztensnővel, és ő is ilyen mérges néha a drbácsira....mikor nem érdeklik a betegek... nem vagyok egyedül, de nem tudom ez jó e
ma megkért az egyik asszisztens a helyettesítésnél, hogy holnap én is menjek a drbácsival, mert el akar menni szabadságra ( van még egy asszisztens), de fél, hogyha nem jövök a drbácsi ittasan érkezik...
szóval holnap megyek, majd gyerekrendezést meg kell beszélni az apjukkal..., lehet elugrom értük fél 4 körül, és 4 re megyek a rendelőbe.
Fáj a fejem, mindjárt veszek be vmit. Éjjel Boris megint sírt, gondoltam nem veszem ki, de rosszul gondoltam, mert megsajnáltam, és kivettem, és ott aludt mellettem...
Néha nehezen tudom elfogadni, hogyha nem tehetek semmit, mert megtettem mindent, amit tehettem, csak még volna mit tebnni, de már nem az én hatásköröm az , amit lehetne tenni...
jól megmondtam:)

ma már

hanyadszor itt esz a fene, holott lehetne jobb dolgom is...
főztem palóc levest ebédre, majd ebédelek :) meg a gyerekek is
elolvastam miket főznek a bölcsiben, megint lehidaltam... mi lesz holnap tádé ebédje??? gyökérfőzelék... el nem tudom képzelni, h. az ehető, én már a salátafőzeléknél is csodálkoztam, de ez... mikor én kikotorom a levesből is, ha utamba akad... hát milyen íze van annak úgy töményen???

egyéb

eszembe jutott egy bordal to drbácsi:

A doktor is azt mondta:
Bort igyak én, ne vizet.
Mert a vízben béka van,
Életemnek vége van.

ennek jó a dallama is, legalább is, ahogy én ismerem :)

vennék

egy kis jókedvet

remélem

ma jobb nap lesz, a tegnapi nem volt jó. Feleslegesen voltam ott, de a drbácsi is feleslegesen, csak a nyomtató egyedül el tudta volna végezni a feladatot. De már csak két év ilyen közegben... szar ez így, de váltani sem szeretnék. Egyrészt sajnálnám a drbácsit, másrészt... nyugdíjba akar menni úgyis, átvehetném a praxisát... ez nem az én ötletem volt , hanem ő célozgatott:) És ez a rendelő a belváros közepén van szóval...
de ez még sokára van...
nem akarom elveszíteni a lelkesedésem, főleg, hogy tegnp voltunk helyettesíteni, és láttam hogy nem mindenki ilyen, hanem sokmindent lehet csinálni... ja persze tipikus női rendelő volt...a drnénik mindig adnak a rendelő küllemére, és lehet, hogy nem szakmailag a legjobbak, de biztos odafigyelnek mindenfélére, ami az em,bereknek jól esik... na mindegy, nem tudom.

tádé éjjel megint egy órát sírt és húzta a hajam, aztán visszatettem az ágyába... mert ha mindenütt sír akkor.... kapott inni, de lehet a fogai jönnek, vagyis nem lehet, hanem biztos, hogy jönnek, mert látszik, de nem biztos, hogy amiatt sírt, mert akármitől is szokott...

na

megyek értük mostmár :)
nagyon rendes vagyok itthon, takarítok, felmosok, amíg nincsenek itthon :)
na sietek

pfff
annyit ebédeltem most :S mert éhesen jöttem haza.
ááá. mindenbe beleszólok ám ott a rendelőbe, de hát no...nnem lehet mert hát ugye ki tanít kit:S dilemma...de másrészt meg oda jönnek az emberek, akiknek meg kellene gyógyulniuk :S vagy valami...
az az igazság, hogy tud egy két dolgot a drbácsi, de egy kettő dolog meg elavult már, oszt... ajjajj
reggel meg elaludtunk családilag, én keltem először... 7 óra 10 perckor...aztán a gyerekeket kellett ébreszteni...egy rohanás volt...
ha lesz rendelőm, nem akarok nagyon sok gyszercéges kacatot benne, csak amennyi min szüks.
jajjajj, jó vagyok ezzel a jajongással...

itt

vannak anyósék. Most kint az udvaron
jó zsúfolt ez a 7 vége, és mostmár ez így is lesz. de annyira jó, h. itthon voltunk mind a 4 en, ezentúl mindig fogom várni a 7 végéket , még jobban mint eddig, bár lénnek mindig van vagy behívósság vagy ügyelet :S
de izé vagyok, hogy már akarom, hogy ne legyen itt senkisem :P
egyébként is izé vagyok, nem a toppon... de mindegy is talán... holnap izé munka, és izé és izébizé ...semmi....
tegnap megnéztem egy magyar filmet az oláhibolyávalkernnel... hát kicsit néhol didaktikus volt, és nem volt hiteles...mert a megasztárekvivalens dolog elég falusi kultúrszínpad szerű volt, a résztvevőkben meg semmi amatőrös esetlenség nem mutatkozott, látszott hogy színészek..., hát ez.... lehet jó lenne ma még megnézni lénnel egy filmet, már olyan rég láttam olyat, ami olyan, amilyennek egy filmnek lennie kell....

Származási hely: berbori2009tél

elaludtak

húzós nap ez
na nem a munkahelyemen fáradtam el :P
hanem elhoztam a gyerkőcöket, közben beadtam az ennivalót lénnek, utána haza, mosás be, kazán begyújt, gyerekek megetet, közben sütisütés... kiteregetés... és most mintha bombát robbantottak volna úgy néz ki a ház...pedig a szétmorzsolt sütidarabokat már összeporszívóztam.
idén akartam fogyókúrázni, még délelőtt ment is, de túl jó a süti :) még nagy része megvan, ilyen kakaós mazsolás csiga, holnap reggelire tulképp, mert nincs itthon semmi :P ja és a liszt is elfogyott nagyjából, úgyhogy venni kell, különben teljesen tanácstalan leszek legközelebb :)

vége az első 7 nek

végre....
megyek a gyerekekért. akik nem alszanak már 4 éjjel óta alig, Tádé rendszeresen átjön, és 3-4 ig tépi a hajam és hümmög... nem vagyok kipihent... :)
jó lenne ez a munka, ha én csinálnék vmit, de semmi.. majd ki kell várni...

..

A tegnapi nap elég zsúfolt veolt.
most esik a hó
jó semmit írok... de tegnap még gondolkodtam is. néha jó tudni, h. nem is vagyok buta vagy ilyesmi :)
mindenkinek meg akarom mutatni a gyerekeket fényképről, de nem teszem, hiába aranyosak és szépek.. mert hát persze nem vagyunk olyan viszonyban, no... hát ez... nincs ám kedvem még mindig a menéshez, viszont már főztem, meg sütöttem olyan zsemlének volt írva, de igazából pogácsa íze lett, kétféle hasonló recept volt, de most nem élesztőztem, hanem sütőporoztam, mert siettem :D szóval egyszerű, a recept, és az adagokat nem tudom mert csak találomra csináltam... vettem a lisztet, aztán a sütőport, aztán egy cs. túrót, egy kis tejet, egy dl olajat, sót, kis mézet.és jól összekevertem, és gombócokat vagy kifliket kell formálni belőle és megkenni tojássárgájával meg megszórni szezámmaggal v. mákkal, vagy ami van otthon :) és akkor zsemlének kéne lenni, de nem az lett, hanem nem gyúrtam össze elég alaposan, na mind1...
és most kv jön, és aztán kis pakolászás, és menés :S

poorszívó

beszereztem egyet, ami működik, de ennyi. felporszívóztam kb azokat a részeket, amik egy konnektorból elérhetők :D
ma megyek megint dolgozni, vagy mi. Mazsoláék a bölcsiben, én meg itthon, és főzök , hogy legyen mit enni , mikor hazaérnek lénnel, meg én is ebédelek lehet. majd
remélem ehető lesz... még kb 2 órám megyek teszek egy mosást, és összeszedem magam a lakás többi részének kiporszívózása érdekében:)

lén

altatja mazsolát, kedves tőle, igazán. :) minden nap ilyen fárasztó lesz e vajon, mikor pedig semmit nem is csinálok, csak úgy vagyok? vagyis semmi látványosat...

hejj

Ma csak később mentünk. itthon semmittettünk addig meg néztük a halászjuditosfilmet:) Most kéne tenni a valamit, kettőre kell leérnem, így kb 2 órám van valamit tenni, esetleg a lakás érdekében... Nem akarok oda menni, teljes kiábrándulás volt a tegnapi nap, pedig lehetett volna rosszabb is, pl , ha azt a beképzelt szőke 50 es nőt fogom , ki , aki mikor a 9. hónapban voltam megkérdezte, hogy Ő honnan tudja, hogy terhes vagyok, és egyébként, ha okt 1.jétől kezdtem dolgozni, ő tégyásra akkor is csak szept 22-től írhat ki, efelől meggyőzhetetlen volt, mert Ő mindent jobban tud :S Na szóval azért lehetne rosszabb, ja és a fent említett nő amúgy magántermészetgyógyász, na ennyit erről.... A drbácsi, akihez mennem kell idősebb k 62 lesz asszem sárgás szeme van, ami eredetileg kék vilt, de a sok bilirubin ugye... és viszket a bőre is, az is a fránya bilirubin miatt... meg teleangiektáziás is.. és fehérek a körmei... ülök vele szemben és sajnálom, ez a legjobb szó. Az emberek ilyesmivel úgy el tudják rontani az életüket, és mi az amit kapott cserébe az alkoholtól... hogy a présházak tulajdonosai az ő betegei lettek? Meg a barátai... Minden páciens a barátja, kedves mindenkivel, szervusz mi újság, szőlőmetszés hogy áll? na mind1 majd eltelik ez az időszak, minek is idegesítsem magam....

első

munkanap....
pfff
leginkább
punnyadás...
a drbácsi kétszer hazaugrott vmiért... aztán összebarátkoztam az asszisztensnővel, aki aranyos volt...
drbácsi kicsit potátoros küllemű és burnout szindrómás, de kedves, csak néha rámragasztja azt a hangulatot, h. semmiértelmesemminekúgyismindenmindegyésmeghalunknaés

ááá

hisztis vagyok mammammmammammnorhgoczh4pizp4iouz vioifjoj

Hát

lént nyaggatom egy ideje az ügyeleti beosztását illetően, minthogy ebben a hónapban kedden és csütörtökön nem tudok a gyerekekért menni, mert 6 ig vagyok. Kértem, hogy ne akkor ügyeljen!
MIKOR ÜGYEL??? 7-én csütörtökön, és a köv kedden.... a bölcsi 5 ig van nyitva a rohadt életbe már.... szóval megoldás kell az 5 től 6 ig tartó időintervallumra, van rá kb 3-4 napunk, de aggodalomra semmi ok... csak egyszer kétszer mondtam el.... ááááá

mááár

úr isten mindjárt a nyugdíjas szelvényemet kapom.... hogy repül az idő....ajjajj... miért mindig ilyenkor veszi észre az ember... na meg a születésnapoknál... hát igen...
mennyire emlékszem a kislánykori naplóimba a pontokbaszedett fogadalmaimra :D
Tegnap alig bírtam fennmaradni éjfélig, pedig nem is voltunk itthon... meg ittam bort, aztán akkor meg főleg aludtam volna, de ciki lett volna lefeküdni aludni, amikor szilveszter miatti vendégségben van az ember, pedig beszélgettünk, meg aranyosak voltak, biztos a bor meg a kor a hibás. :) vén vagyok, no
Lén még alszik, vagyis most megint...
most sütök kenyérlángost, annyira nincs itthon semmi nagyjából...
tegnap meg kenyeret sütöttem, azt vittünk, meg borlevest.
ma lett volna lencsefőzelék, ha beáztatom a lencsét, de elfelejtettem...
hiányoznak mazsoláék, de a hírek szerint jól érzik magukat a mamánál...
holnap megyek értük...
múltkor, mikor lén ügyelt beengedtem a macsekot, csak elfeledkeztem róla, és csak akkor jutott eszembe, mikor 1 és 2 között éjjel elkezdett játszani a gyerekek labdáival :) kitettem...de nem sértődött meg szerencsére... nem olyan típus.
ja meg néztem egy finn filmet egyedül, külvárosifények c. és nagyon idegesítő volt a főszereplő meg a film is, és nem volt annyira hiteles, de azért végignéztem... hát ennyi kb a történések, és semmi fogadalom és újévtized, és nem sok elvárásom van a köv. esztendővel kapcsolatban... ebben az évben is sok dolog történt amire érdemes visszaemlékezni, és ezek inkább érzések, és pillanatok... amikor néztem a gyerekeket mit csinálnak, és azt gondoltam, soha ilyen jó dolgom nem lesz, pedig lehet lesz még :)