válaszképtelenség

nem hiszem el, hogy...
mindegy
holnap indulunk elméletileg...

írásképtelen

időhiány
gondolatban írok
meg kitörlöm
minap voltunk a városban
kútvölgyibe mentem egy betegemhez.
amúgy
olyan frappaánsan beszélgettem magammal útközben
sose tudom leírni tulajdonképpen ezeket a párbeszédeket
ha meghalok nem is létezik többé
a sok elképzelt projektem se
nem kéne annyit paráznom a hogyanon, meg szorongani a mikénten, csak csinálni


volt egy vicces valődi párbeszéd tegnap lénnel.
ő: eltelt az első tíz év (mióta együtt vagyunk)
én: de nem bántad meg, hogy összeházasodtunk?
ő: azóta nem lett rosszabb...
én: ... persze mert eleve nagyon mélyről indultunk...

elvagyunk szóval...
mennem köll bóóótba, éhezem is

döglőődés

nemcsinálok most épp mást
Juli alszik
nagyon hasznos akartam ma lenni
de
nem
még a gondolataimat sem akarom leírni, olyan egy lusta vagyok
főzhetnék pedig
vagy vasalhatnék is
vagy olvashatnék tudományos cikkeket
ehelyett bezzeganyaés egyébblogok kommentek, ahol nem kommentelek én,
szörny ülköd és
az is minek
azt álmodtam, hogy fogorvosnál vagyok

minél inkább nem indulok el fogdokihoz, annál kevésbé akarok menni

erőt gyűjtök a 3 gyerekkel okmányirodásba induláshoz, személyit kéne csináltatni nekik, de lehet útlevelet kéne, ahhoz két szülő kell viszont...
vááá
utánanézek milyen iratok kellenek

kostelefon

beleejtettem a klotyóba
meghalt
elhatároztam, hogy én mostmá eccerűt, mer ez egy jel, hogy lassuljak...
aztán másnap elmentem a telenorhoz, álltam sóóóóórba másfél óóóórát
és egy majdnemugyanolyanokost szereztem... hát így alakult, és csinátam véle szelfit... ne...