de nem volt könnyű
kellett két levelet felvenni. Bementünk, megnyomtam a gombot, aztán Tádé, aztán Mazsola akarta, mondtam, hogy, ne, deeee, neee, deee: Kisfiam ne nyomd meg! Erre mögöttem a biztonsági őr: Ne beszéljen ilyen hangosan. Erre gondolatban: A k. édes anyádnak szóljál be.... de semmit nem mondtam a gyerekek leültek a székekre, vártak, vártak.... sehol egy mosoly, csak olyan tekintet, hogy minek hozza ez a gyerekeket a postára... nézem a papírt.. a nyugdípénztári kifizetés 5ös gomb, nem tízes... vissza, megnyomom, biztonsági őr: mit nyomkodja a gombot, egy ablaknál is el lehet intézni...ööö de rá van írva a ajánlólapra...akkor miért nem azt nyomta?.... most vettem észre, ne kekeckedjen már... erre, hogy őőőő csak segíteni akart...ahhha ...na végül elintéződött egy ablaknál, beadtam a cetliimet... ott is, jajj mennyi cetli, minek... azéé adom oda, hogy ne kelljen nyomkodni b.meg. na szóval félsiker, már csak az erkölcsibiziigénylés van hátra, beállni a postaboltsorba, megvenni, kitölteni (fél perc hibátlanul, jó vagyok) újra sorszám 8 an még előttem, gyerekek kezdenek szomjas éhes unatkozóvá válni fél háromnegyed óra után, veszünk könyvet inni ... na sorra kerülünk, befizet, ajánlott levélként felad.... utolsó körben mazsola véletlenül fejberugta az épp leguggoló Tádét... visítva távozunk a postáról :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése