pff

Egy óra Tádéaltatás után feladtam. Most kijöttem a szobából, ordít. Én meg nem kapok levegőt már megint. Köhögök, mikor lesz ennek vége?
Most reumán vagyok, megint olyan semmi tenni-való :S Próbálom hasznosan tölteni a gyakorlatot.  de...

Délutáni csendes pihenő, egyenlőre

de Tádé már mocorog :)
Még mindig nem jön levegő az orromon... hajjaj

mér nem vezet Lén

Na persze mindig lelki gondot csinálok magamnak ebből, és tegnap este ő vezetett vissza Pécsről... a kelet-mecsek tájvédelmi körzet feléig, amikor belecsúsztunk az árokba...szuper volt. De legalább megint beigazolódott, hogy nem olyan sz@r hely ez az ország, kb 5 autó állt meg nekünk segíteni,  és nagy erővel kitolták.... A gyerekek végigaludták a történteket, én meg ezentúl is sikítani fogok, ha Lén túl gyorsan megy, ha akar még vezetni mellettem...
Tegnap jó napunk volt egyébként, egész Pécset bejártuk... és ha szögletesnek és full betonnak (járólap) tűnt is nyáron, azért nem baj, hogy nem sárban futkároztunk végig...

új blog

már még egyet kezdtem, doktorosat, a grafomán mindenemet :)
Mindenki alszik már.
Vége a hétnek, de holnap is megyünk Pécsre.

kb egy órát

töltöttem fotókereséssel, de hát lehet nekem kéne fotóznom le, csak annyira jó fotós nem vagyok...

végre elaludt Tádé

Egy hisztériás volt, megmozdulni sem lehetett tőle. Lén ügyel, holnap összeszedem végre Mazsolát, aki eddig anyósékkal nyaralt.
Volt egy leckekönyvem, ami mindenhova kéne, de nincs seholse meg :S azt kerestem, de már utálok ennyit keresgélni, egyszerűen eltűnnek a dolgok, Lén pakolja el, mert én szanaszét hagyok mindent, de annyi minden van, hogy már ő sem tudja, mit hova pakol... pech
Meg a továbbképzésen befizettek minket menzára, de ez egy olyan hely, ahol jobban néz ki a kaja, mint, amilyen íze van. Ma negyedjére ettük ugyanazt a levest, más tésztával, meg most volt benne valami szörnyűízű fűszer, kakukkfű sztem, de ha az íze nem lett volna elég, kijött rajtam egy csomó kiütés tőle... vagy bolhás vagyok... ez utóbbi kevésbé valószínű, hacsak Tádé nem hozott haza a bölcsiből bolhát, de akkor őt is kellett volna csípjék, na mindegy. viszket a lábam, kézfejem, vállam...holnap nem eszem ott csakazértse :) (bár lehet egy eltévedt téliesedő szúnyog volt...)
Ezenkívül tüsszögök is... de lassan már akkor érzem furán magam, ha nem folyik az orrom... Bár még jól vagyok, de a többi lányok ott terjesztik a saját pécsi vírusaikat, ami ellen lehet nem védenek a szekszárdi alfajok ellen specializálódott ellenanyagaim (hö-hö, mintha nagy védettséget élveztem volna az elmúlt hónapokban :S)
Lassan befejeződik az okosodásom :)  lehet még megpróbálom megtalálni azt a kis fekete könyvemet, vááá kerestem képket régen: 

 

És manapság:

tévedés

kicsit reggel írtam a postot:P
Elég régen volt a villamosozás, de még akkor is keleten kelt a nap, és Budára sütött...

luxus

minden reggel, mikor autózom Pécsre, vagy vissza, teljesen meg vagyok hatódva, hogy a világ legjobb helyén élek. Pont megfelelő méretű dombok, kis patakok, tavak... szóval szinte már luxus...
Bár az igazat megvallva, mikor minden reggel a 4-6 ossal mentem át a Margit-hídon, vagy hetessel az Erzsébet-hídon (diákmunkás koromban), akkor is ezt éreztem, ahogy épp bukkant fel a nap, és rávilágított Pestre, meg a Dunára...

kv

aztám keltem Tádét és indulunk...

szabad

ma is Pécsre  mentem. De útközben rájöttem, milyen jó nekem:) a világ legjobb helyén lakom, tele dimbbel-dombbal, át a keletmecsektájvédelmikörzeten...másikfelé Duna Gemenc stb...Lén tök normális, nem korlátozza a tevékenységeim, hanem támogató... meg minden :)

Egyébként anyósról eszembejutott egy vicc. Mindig 3-4 számmal nagyobb ruhákat vesz nekem, legutóbb harisnyát névnapomra. Máskor meg mindig mondja, hogy ne fogyózzak már (főleg, ha ő főzött, de ő sohasem ül le enni:P)jó vagyok így. Szóval ez olyan egy kicsit, mint ez: Pistike nem nagy a fejed, ne sírj már, de hozzál fel öt kiló krumplit a sapkádban! :D

Szóval egyébként semmi különös...

huh

nagyon sok volt a mai nap, de nem is baj, megint éreztem, milyen sokmindent tudok. Nahát nahát csak vannak tekervények meg összeköttetések a fejemben... meg minden. csak szorongok általánosságban...biztos a vezetés félsötétben, ködben, esőben, traktorok- és borjúcipelőteherautó mögött tett be.. holnap újra...

Tádénemalszik

vááá, mostmár sosem fog...megyek összepakolom a konyhát...

hasznos

lecsavaroztam az összes babakocsi kimosható részeit és kisuvickoltam, most száradnak, a vázakat összehajtva eltettem. Egy esernyőrecsukható marad majd:)
ebédet is főztem, Tádét altattam, ruhát pakoltam, most megyek vasalni majd...

csak nézelődöm a neten, elaltattam Tádét. Kerestem doityourself óraalapot, meg a logopédiakiadókönyveit, meg néztem az iwiwit  Már azt hittem engem hívtak meg a klubbokba, de van olyan gomb, hogy az összes ismerősöm meghívása
Na szóval már majdnem azt hittem gondoltak rám az egyetemi évfolyamtársaim... de hát már az idő folyamán elsodródtam rendesen...
Jövőhéten minden nap Pécsre járok, nem tudom mikorra kell odaérnem. olyan vagyok, hogy csak. Ráadásul Kosztolányi novellákat olvasok. Nemrég nagy leárazások voltak az alekszandriában, és ott szereztem Beteg lelkek címmel hatszáz forintért, meg más könyveket is akkor... de ezt is. Jó olvasni, mert más világba visz teljesen, de ahogy a cím is utal rá , nem épp vidám történetek...

Mazsola elment nyaralni

A kis mókus, aki megváltoztatta az életem, mondhatni. Még soha senki nem szeretett ennyire feltétel nélkül, mint Mazsola. Meg nem is hittem el eddig senkiről, hogy szeret, meg, hogy engem lehet szeretni, már gondoltam, hogy lehet, de csak valakinek, aki nem ismer igazán...Na de ez olyan fura, diffúz dolog bennem....
Na most elment anyóssal. Anyós hozott névnapomra 3 porcelán sütőtálat, ami tök jó, de van már öt, plusz a jénaik, viszont egy db normális nagyobb fazekam sincs...Tudom ajándék ló meg minden, de végülis ez egy napló :) és hagy nyavalyogjak már.
Most Tádé van velünk itt, apja altatja, nem nagy sikerrel, lassan mennem kell oda rendet parancsolni.

Voltunk mamáméknál

lefáradtam a sok vezetéstől. Most nyúzott vagyok. Lén altatja a gyerekeket. Tegnap este meg megint végiggondoltam, milyen sorsszerű volt a mi találkozásunk... arról jutott eszembe , hogy nagymamáméknál nézegettem egy fényképalbumot, és volt rólam egy fénykép, kb 20 éves koromból, és hát azért volt valami jó abban a korban, leginkább a végtelen szabadság. alig volt a vállamon felelősség, kötöttség, nem kellett este hazamennem, ha nem akartam, és nem kellett senkinek megfelelnem.. akkoriban váltam felnőtté.
Szóval Lént, már előbb ismertem, mint ismerhettem volna, vagyis csak láttam a buszmegállóban, beszélgetett, mikor még elsős voltam, és akkor azt gondoltam, pont ilyen fickókat rajzoltam a füzetembe még 13 évesen :) Aztán egyszer láttam az egyetemen, gyszertan vizsgája után, és azután csak két és fél év múlva versmondókörön... akkor nem is gondoltam, csak végül mégis beszélgettünk, aztán volt egy pont, mikor annyira intellektuális szöveget nyomtam, hogy nem lehetett nekem ellenállni :D Művészetek, meg filozófia, pszichológia, vááá, persze nem jöttünk ilyen egyszerűen össze, de tudtam, hogy csak idő kérdése...

Holnap meglátogatjuk nagymamámat, jövőhétfőn lesz az első kezelése, a mellrák miatt. Meg a másik nagymamámat is meglátogatjuk. Szóval nem lesz egyszerű menet:)
Felhívtam a védőnőt, hogy van e olyan gyerek, aki örülne szinte új játékoknak... aztán majd összeállítunk csomagot Mikulásra.
Én se játékellenes se játékhalmozó nem vagyok. Egy két építőjáték, egy két szőrmókkedvenc, egy-két baba, elég, meg néhány jófajta társas majd. De Beszélő táncoló kutya, kacsalábonforgó babaház, beszélő fúró nem kell... mondjuk könnyű nekem, mert Mazsola például játék nélkül is úgy játszik, mintha egy egész birodalma lenne. Elbújik a narancssárga kígyók elől, aztán odahozza nekem, hogy hangosan énekel a kígyó, meg sárkányok meg egy bot lehet fúró, köpködő, de még autó is. Ja és egy két jó könyv is kell a gyerekeknek, mert azokat szeretik, és azzal lehet rávenni a szülőt a foglalkozásra leginkább

ja és vásárolás

vettünk mindenfélét
nekem melltartót, meg Tádénak kabátot ( és hétvégén sapkát is... ja kb egy árban volt a sapka meg a kabát) meg éjszakaifényt, megfakanalat, meg lázmérőt, meg fogkrémet, meg nem tudommit.
mást nem is
csak azért írtam, hogy beilleszthessem Tádé sapiskabátos fotóját :D

Mazsoláról is szívesen tennék de úgy kell mindig titokban lefotózni, azért rakok fel, mert levágtam magam róla:)

ííííwiw

beléptem a kitérdekelhogykinéztemegazadatlapom klubba :)
Szerintem ez a funkció arra jó, hogy a barátnők ne nézzék meg mindennap 5x a párjuk exét, exeit :P
Összeszedtem a gyerekeket.

kisszobatakarítás

van egy kis szoba, ahova már mindent behordtunk, most meg én ki. Megtalálta, egy régi titkosdobozomat, amiben fényképek, meg titkosnapló volt... beleolvastam, aztán kidobtam, el is vitték a kukások...Ez a pillanat is eljött, pedig azt hittem mindig őrizgetni fogom, de nem...nem akarom, hogy elolvassák a gyerekek... viszont sajnálom,. hogy már olyan őszinte naplót sohasem fogok írni... vagyis, már nem valószínű...Egyszerűen nem lehet, az interneten semmiképp sem, otthon meg itt sem...
De lehet nem is baj, és teljesen furcsa, hogy csak az írásért írtam, nem akartam, hogy bárki elolvassa, meglássa, egyetértsen, vagy ne, vagy legyen ez alapján véleménye rólam, vagy bármi, egyszerű feszültséglevezető és gondolatrendező eszköz volt. Amikor nem kellett azon gondolkodnom végre, hogy kinek mi, hogy esik, egyszerűen csak írtam, ahogy jött, sem irodalmian.. olvasni is rossz néhol a sok szóismétlést, a mindennap ugyanazon nyavalygást... az mondjuk most is van, de nem úgy semmi sem lehet úgy már. Mondhatnám, kinőttem belőle, de sohasem fogok valami ilyesmiből teljesen kinőni, 10 éves korom óta folyamatosan van valamilyen naplóm, most meg ugye blogom.

Más téma megint... Itthon van Tádé, hőemelkedése van, és úgy köhögött reggel, hogy hányt. Most alszik. Nem is baj, hogy itthon vagyok így... nem tudom mi lenne velem, ha a magánszférában dolgoznék??? vagy itthonról kéne intéznem a munkát, vagy mindenhonnan elküldenének. vagy csak.

Lénnek sikerült a szakvizsga, bár nem kiválóan megfelelt lett, és ezt zokon vette kissé, de nem számít szerintem... Mert hát a professzoroknak azt könnyű osztályozni sokszor, aki fejből felmondja az aktuális tankönyvet... ez meg a gyakorlatiasságot nem igazán méri. Én tudom, hogy ritka volt az a hely, ahol azt értékelték, hogy gondolkodik az ember, milyen logikája van...
Reakcióképességről nem is beszélve. Ja és azt meg főleg nem lehet  egyszeri vizsgai találkozással lemérni, hogy vki milyen munkatárs, munkaerő, milyen csapatjátékos...jó, a szakvizsgának nem is ez a célja, de az egész egyetem alatt csak az önálló felkészülésnek az eredményét értékelték...Nem tudom lehetne e jobban, de szerintem igen, meg lehetne próbálni...

lén normalizálódottm holnap megy szakvizsgázni, lehet agyára ment...

Tegnap továbbképzésen vettem részt, önkéntes alapon :) Nagyon okos emberek beszéltek, mindenki prof, meg minden...tök fiatalon...neurológusok... hozzájuk képest a szd.i kórház neurológusai.... Megint persze a dilemma, hogy miért nem akartam inkább valamit kutatni, vagy ilyesmi, és az egyetemen maradni... mi vezet arra, hogy valódi emberekkel foglalkozzam... nem tudom...De majd megmutatom, hogy mindenhol lehet ésszel, kitartással, akarattal, alázattal sokmindent elérni, bármilyen szakterületen, meg bármilyen eldugott faluban... majd hallanak még rólam:P  álszerénységem azt diktálja, hogy írjam bele azt is, hogy vagy nem, de már csak azért sem írok ilyesmit!
Mindenesetre tényleg nagyon hasznos kurzus volt, rengeteg információval.  Már rég koncentráltam ennyit egyszerre...

:s

ÁÁÁ Megőrült LÉn...

holnap

lesz az utolsó napom ott
holnapután továbbképzem magam
azután pedig nem tudom mi lesz
kicsit rossz ez a folytonos vándorlás...
más szempontból kicsit jó is.
ifhjdkhfcbnujhfrrrrrrratzpw9tz fdsgjálísduifggggggggggggggggggtxk i f dfkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkm

itt is

jó lenne, ha maradnék... azért ez kedves, hogy mindenhol jó lenne, ha ott dolgoznék:) De nem megyek oda...se

nynynyn

olyan fáradt és egy kicsit olyan mintha nem lenne körülöttem a világ. tudom, de nem érzem. kívülálló vagyok. mi is lesz így most. semmi. talán nem is kell, hogy változzon semmi... fél egykor ebéd a menzán, fémtányérokon sikítoznak a villák, kések, 40 éve is pont így lehetett itt. és valami mégis változott azóta, eltűnt letűnt a lelkesedés... én meg viccelődöm és mosolygok, csak hogy ne legyen olyan monoton minden nap, amit ott töltenek, ott töltök... a hegyen...

:)

Édi bébi ez a Tádé, mindig ölelget, megsajnál, ha ugrál rajtam és fáj nekem, a kicsi kezével fogja a fejem, magyaráz, folyamatosan, állandóan:)
Ezen a képen hasonlít Lén kiskori magára

befejezem egy időre az egészségügyes

elmélkedést, elegem van magamból :P

a hetedik te magad légy

avagy minden hetedik erős dohányos (>10 szál/nap) betegszik meg tüdőrákban...

eutanázia

Akartam erről írni, hogy új felfogásba került előttem... Itt a tüdőosztályon, minden második(vagy még rosszabb az arány) betegre, ha ránézek azt gondolom, hogy, így nem lehet élni, és, ha én lennék hasonlóan engedjenek méltósággal elmenni, ne kelljen végigszenvedni, ahogy rohad szét a testem, és emiatt az ápolónők a hányingerüket visszatartva, émelyegve pelenkáznak, és szívják a torkomból a váladékot. És nem az ápolónők hibája, hanem minden emberben reflexesen (limbikus rendszer) émelygés jön  elő, ha megérzi ezeket a szagokat, putreszcin és kadaverin...  Szóval változik az álláspontom az eutanáziával kapcsolatban is... Lehet nem is kéne ilyesmiről írni, de...

Olyan etikai dilemmákkal állok folyton szemben amúgy. A rossz hír közlése terén. Furcsa nekem, hogy mindig biztatják a  betegeket, hogyha megkapja a kezelést, ez meg az lesz, meg inkább a családnak mondják el... és lehet nem értik meg, de... nehéz megmondani, de úgy gondolom korrekt tájékoztatást kell adni. Hogy mi lesz valószínűen. Nem biztos semmi egyébként sohasem, de hogy milyen kezeléstől mi várható stb... Tudom , mert nekem is nehéz nagymamámnak mondani, mi a baja, de legalább mondhatom, hogy jó esélye van, hogy segít a kezelés. De egy tüdőtumorosnak, leginkább annyit tudok, ha nem kissejtes, hogy van esélye a kezeléssel, hogy még négy öt évig él, kezelés nélkül meg fél egy évig...De ilyet senki nem mond, még azt sem, hogy ez egy halálos betegség... nem tudom mi a jó...

rémálom

így indult a napom... azt álmodtam, hogy tüdőrákos vagyok (szakmai ártalom:S) Ráadásul mondták, hogy meggyógyítható, de sok kemo, meg minden, én meg sírtam, hogy még akarok gyereket is, és azt gondoltam, hogy 50 % hogy meghalok. Elmondtam anyámnak, aztán valamikor felébredtem, és hihetetlennek tűnt, hogy csak álmodtam. Nagyon roszz volt.
Ma legalább némi hasznosat is tettem.
MEg kaptam egyik barátnőmtől egy halom nadrágot.
Megyek

freudi elszólás

volt a költői kérdés, közhelyes kérdést akartam írni , csak közben valamit beszéltünk Lénnel. Szóval tudatosan próbáltam ironikusan írni, hogy közhelyeket hangoztatok, de végül a magasztosabb költői jelzőt használtam, mert tudatalatt mégis azt gondolom magamról, hogy :P  Na jó ez van. pedig leginkább azt gondolom, hogy az emberek legtöbbjében felmerülnek ezek a kérdések....

értelmetlen nap

egyenlőre, így jellemezném a mait. SEMMI hasznosat nem csináltam ma... és ez aggaszt, hogy elmegy az ember élete anélkül, hogy valami hasznosat tennék...
A mi utcánkban is megjelentek viszont a töklámpások, a tecsókban a gyönyörűséges halloweenes gyerekruhák, tiszta ámeriká.... amíg a nénikék magukba zárkóznak ezekben a napokban, és azokra gondolnak, akiket elvesztettek hosszú életük rögös útján ( na jól megmodtam...), addig a lidliben vett vámpírfogas gumicukorral ijesztgetik egymást a fiatalok...kinek is az ünnepe ez vajon? és tényleg minden a mulatozásról, és a kereskedelem fellendítéséről szól?... a megemlékezésről, vagy az eladott mécsesek és koszorúk számáról? Vajon akinek a koszorúk tömkelege ellepi a sírját, és fényárban úszik a rengeteg csodás mécsestől boldogabb halott, mint, akinek a rokonai csak egy egy teamécset gyújtanak....???

Na de elég  a költői kérdésekből mára...

itthon

írnék, de.. hazavezettem ma, hallgattam zenét, hallgattam autóbúgást. ültem , néztem az autópályát előtte a Nemzetit hátulról, meg csak a várost. előtte meg a gyerekeket vittük villamosozni, közben konfliktusba kerültem egy öreg nővel, aki megmondta jól, milyen neveletlenek a gyerekeim, mire mondtam, hogy ez van, meg, hogy dobálják az őszi faleveleket, ezt meg hogy is gondolják a kölkök... én meg mondtam, hogy ismerkednek a természettel, de mondta ne így, nézni is rossz, mondtam menjen vissza a villamosmegállóba akkor és ne nézze. De pl nem mondtam neki, hogy én sem adok diétás és divattippeket (mer igénytelen volt és obes), akkor ő se adjon nevelési útmutatót... meg egy csomó mindent nem mondtam... Mert hát akármilyen rissz-rossz gyerekek is, szépen köszönnek, ha bemegyünk valahova, megkérdezik mások nevét, beszélgetnek, elköszönnek. Mit szól volna a nő akkor, ha elkezdik rugdosni :P, mert én már jártam így is megállóban állva, hogy az unatkozó gyerek elkezdett rugdosni... és mégsem mondtam az anyjának, hogy neveletlen, hanem arrébb álltam, de utánam jött rugdosni a bokámat... mondtam neki Nana!, erre beárult az anyukájának, hogy rászóltam, de az anyukája nem törődött ezzel :) Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, valószínű csak magáért az írásért írok...Mert már azt nem írom le , amit gondolok mindent, ezzel próbálom megakadályozni,  hogy mindenféle gondolatom fennmaradjon az utókor számára, amit később máshogy gondolnék.
Gyereke Pesten maradtak, ami miatt szorongok amúgy, sajnos, nem elég  nyugodt szívvel hagyom ott őket. de lehet túlaggódom a dolgokat.