lefeküdtek aludni
lén összetörte a visszapillantó-tükröt. Mazsola fürdés közben bekente, Tádé szemét fogpasztával, azt hiszem ez lendített túl a saját problémáimon :P Szegény gyerek ordított persze, én meg még mérgesebb lettem, aztán most lefeküdtek aludni. és némi nyugalom van, előtte azért bohóckodtunk egy órát, ugráltunk, viccelődtünk, meg minden :)
Éhes vagyok így este felé, de ilyenkor már nem lehet enni, na jó narancsot ettem az előbb, de az az amit mindig megengedek magamnak, ha úgy adódik, hogy a pszichém kívánja az evést:) (meg a vércukorszintem)
Holnap tényleg tényleg megyek fogászatra, utána továbbképzésre, kíváncsi leszek... jobb lenne ilyenkor busszal menni, mert azt valamilyen formában kifizetik, viszont az autózásból semmit, pedig annyit kifizethetnének, mintha busszal jönnék :S
Na mind1, vissza kell érnem a gyerekekért a bölcsibe, úgyhogy autó marad, mert lén ügyel...
befejezem az írást, mert itt fekszik, és azt gondolja minek írok már mindig, érzem az aurájából... pedig épp most hallgattam meg az önökkértékben a john anderson c verset, és meghatódtam rajta, mint annyiszor már, mert olyan szép vers :).. na várjatok megkeresem a neten, bár biztos mindenki ismeri, ha már az önökkértékben is volt...
ROBERT BURNS
JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN
JOHN ANDERSON MY JO
John Anderson, szivem, John,
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.