strukturális változások

mondhatom, mikor lén észre sem veszi, hogy nagyobb rend lenne, minthogy nem is lesz... mert mit érünk azzal, ha a zacskók összehajtva vannak a sarokban és nem gyűrve? vagy hogy a játékosdobozokban szortírozva van (némiképp) a játék, vagy hogy ki van dobva az a tucat félpár zokni, aminek már két éve nincs párja :p és a kicsi ruhák és cipők kiválogatva... de még van hátra dolog, és káosz... ja és elpakoltam az olajsütőt, amit 1x használtunk, és ott éktelenkedett a konyhába, várva valamiféle jobb sorsra, mint após szekrényében volt, de itt is csak ilyen sarokbantérdeplő sors jut egy olajsütőnek :)
Ja és a hűtő is csillog... belül... és domestos-szagú :S

És főztem is lénnek mer ügyel és éhenhal. mer a magyarállam hóvégén sem gondoskodik orvosétkeztetésről, pedig már pizzát sem tudna rendelni..   ciki,
A gyerekek mamánál, már pont eleget voltak ott, de jövőhéten még ott kell maradniuk :S jó nagy fszság ez a 8 hetes pausa...
Amúgy meg megint találtam egy kis irodalmi ... na mit.... Ady-t...

A morbus Hungaricus

A kiütéses tífusz, melyet valamikor Magyarországból ismert meg, s morbus Hungaricusnak keresztelt el a tudós Európa, most követi az Amerikában munka nélkül maradt, kivándorolt magyarok példáját: hazatért. A morbus Hungaricus itt van, itthon van, elhelyezkedett, s egész bátran lehet akár tudományellenesen is - éhtífusznak nevezni. Titkoljuk is, szépítjük is, de a baj nagy, s annyi plakátot nyomatott már róla Boda főkapitány, amennyinek az árából egy jó berendezésű kórház kitelne esetleg. S a hivatalos személyek vigasztalják: nyugtatják Budapest úri népét. Ne tessék félni: csak a szegényebb "néposztályt" szereti ez a nyavalya. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt. És Budapest úri népe tényleg nem olyan nyugtalan, mint az ember ilyen járványról hinné. Hiszen végre is a szegényebb "néposztály" veszedelme a veszedelem. Ebbe szépen beletörődünk, a szegényebb "néposztály" nekünk se ingünk, se gallérunk! Ez a rettenetes morbus Hungaricus régibb és rettenetesebb a másiknál.

Budapesti Napló 1908. március 29. 

 

se ingünk, se gallérunk...