még csak 7 óra és már amortizált vagyok

ez van a tyúkokkal kelek, meg fekszem is. A gyerekek fürdenek. Én meg nézem ezt a gépet, és ma annyit ettem, pedig, néha úgy megeszem mindent, hogy!De azért jó nap ez a mai :)

pörög-forog

begyújt, gyurmáz, főz, süt, vasal, mos, kakát töröl, felmos, cicát etet, almoz, táncol, mesél... ez mind ma :)
Nem utolsó sorban karácsonyi handmade ajándékot készít... ééé s angolt tanul :)

autó hazajött

új helyen vagyok megint... sokadjára... na de...

autó

hát meghalt Paksnál, ott dekkoltunk egy benzinkútnál a két gyerek meg én. És mikro vettem volna valamit, akkor derült ki, hogy a pénztárcám itthon a szekrény tetején van, és 0Ft van nálam pont. Még jó, h. telefont vittem, nem??? Na anyám dolgoz, apám nem veszi fel, Lén ügyel... Öcsém elérhető, intézkedő... 2,5 óra után megérkezett Lén egyik kollégája, aki ment volna úgyis Pestre, utána anyuék is... de azért kellett kreativitás elfoglalni a gyerekeket 2,5 órán keresztül az autópályapihenőhelyen... legalább pisilni lehetett :) Feldíszítettünk egy kisfenyőt, kövekkel, piros bogyókkal, mittoménmivel. Rajzoltunk, fogócskáztunk, jó volt igazából. Azt hiszem ilyen hét volt ez. Kihívásokkal teli.
Végül anyuék elvitték a gyerekeket. Lén kollégája meg én, elvittük az autót az első szerelőhöz, aztán fel... ma meg vissza, elég jól sikerült minden...

nincs olyan 7vége, h. ne mennénk

ezen is megyünk...

végül

a bácsi jobban lett... bár ... szóval beszélt, meg evett is valamennyit. És elküldték vizsgálatokra... Aztán kellett kérni belgyógyászati konzíliumot, amit bevállaltam, annak reményében, h. átveszik... csakhogy azok a belgyógyászok, akik a rendelőintézetben vannak, nincsenek erre hatással...csak az osztályosak... aztán végül megpróbáltam a kardiológus főorvost, aki ugyan kiabálni szokott, meg arrogáns lenni, de nem fél a betegátvételtől... szóval felküldtük, a szokásos kioktatás után átvette a bácsit, aki így legalább meg lesz katéterezve, nem fog fájni a hasa úgy , meg sokkal inkább nyugalomban tud lenni, mint a zárt osztályon.
Persze jöttek a bácsi hozzátartozói tegnap, h. milyen hely ez, h. reggel még jól volt, most meg .. na hát ennyi a történet...

orvosos bejegyzés :)

Szóval ma volt dolgom az unalmas napok helyébe, szinte én voltam egyedül a pszichiátrián orvos, volt még egy szakorvos az ambulancián. Szóval vizit stb. De hát ez még csak, de egyszercsak dörömbölés az ajtón, ajjaj... mondta az ápoló, hogy nincs jól az egyik bácsika... bemegyek meghallgatom, megvizsgálom, még lélegzett, meg megvolt, aztán egyszercsak semmi, se légzés se keringés, na nyomom a mellkasát, hozzák az ambuballont, egyik kotnyeles részlegvezetőnővér nem csinál semmit de pofázik nagyon, hogy minek újraéleszteni (nem éreztem kompetensnek magam ennek eldöntésében érdemes e), meg miért az ágyon, meg eltöröm a bordáit. (nem recsegett..)De így kezdődött, aztán közben szótak a drnőnek lent, meg a reanimációs teamnak, vénát senki nem talált. Aztán bácsi elkezdte venni a levegőt. Aztán megint nem, megint igen... szóval újraélesztettem mondhatni... jött az anesztes orvos, nővérrel, lett véna, intubálni nem lehetett, mindennel problémájuk volt. Végül a bácsi hol vett, hol nem levegőt, de annyit b@tatták a torkát, hogy feléledt, vett levegőt. Erre nem akarta átvenni egyik osztály se, se a sürgősségi, se az intenzív, se a bel. Pedig ott nagyobb eszköz-és diagnosztikai háttér van, mint itt, főleg, hogy ott nem 80 betegre van egy szakorvos és az se belgyógyász, vagy sürgősségis. De nem vették át, és azt mondta az anesztes csaj mondta, h. nem is kapott adrenalint meg atropint stb, ezért nem is történt újraélesztés egyáltalán. Mondtam neki, h a BLS (basic life support) az semmi, akkor az fasza, de otthagyták, h. kérjünk konzíliumokat innen, meg mittomén... szóval kíváncsi leszek, holnap meg lesz e még a bácsika... A főorvosnő helyében pedig szólnék az orvosigazgatónak, h. legyen már vmi protokoll, h. ilyen esetben mi a teendő.
Azután meg én voltam a bírói szemlén is, mint osztályos orvos. Szóval, most, h. holnap lesz az utolsó nap...
Ja és a nagy rohanás közepette benthagytam a szobában a kulcsom, és becsuktam az ajtót, és nem lehetett bemenni, így be kellett törni a főnővér szobájába, hogy szerezzünk pótpót kulcsot.

valaki lőjön le

de tényleg

minek

játszom unokatesómmal a faszbúkon????
lehetne kedves is. mer így csak gondoltam mégis gondolkodom a feladványain, aztán beszól csak beszól.

hisztis

ilyen vagyok :( vagyis a gyerekek ilyenek ééés én is szeretnééék
Tök jófej nyelviskolába fogok járni :)
Már várom.
És majd, ha lesznek még kicsik, akkor is lehet, mert van olyan csoport, amihez van gyerekfelügyelet :)
Volt itt a minap egy porszívóügynök, aki cca 400 ezerért adott volna  egy porszívót, ma meg felhívott egy nő a cégtől, hogy véleményezzem a gépüget, mondtam, h. hát porszívó, aszonta, h. több azért, mondtam, h. igen légszűrő.... erre letette... nem voltam elég lelkes.
ááááááááááááááááá
és ordítok is
jó, h. nem lakunk panelban, bár így is gyanús lehetek

kihúzták

10 mp volt...

ötre

megyek fogorvoshoz... Lén leegyeztetett mindent... nincs kecmec...

front

fejfájás
minek?

adventi naptár

Egyszerű, nem varrtam kis zsákokat, vagy télapót, de azért vacakoltam vele, és nem fogott rá semmi sem, és pöttyöket is kellett, mert nem is tudják még a számokat :)
És nem esik le a gyufás-skatulya róla, és némely csokiból nehéz volt kettőt belegyömöszkélni a dobozkába... Ja és rendes fenyőformát nem tudtam kivágni :P
Hát mindenki azzal főz, amivel tud :)

jajj annyit gondolkodtam

de már este csak azon gondolkodom, hogy mikor megyek aludni :P
Miért kell ilyen sötétnek lenni korán.... nem mennék északabbra!
Holnap készítek adventi-naptárat a gyerekeknek :) vettem egy csomó gyufát, nagy kartont, krepp-papírt. szóval majd holnap :)
megyünk szombaton siklósi fürdőbe, ma telefonált sógi, de nem értettem, lehet ők is jönnének... de én őszintén szólva, nem annyira lelkesedem az ötletért. minél több ismerős van annál kevésbé lehetek felszabadult, mer hogy nézek ki, hány szál szőrt felejtettem el lenyirbálni a lábamszáráról, meg mindenféle ilyesmi van a  fejemben. a gyerekekkel a legjobb menni.

macs

én voltam

és persze megint nem jártam sikerrel, mert ez a fogorvos mindig szabadságon, betegszabadságon, mittoménmin van. na de vettem flector port... emlékezem az analgetikumnephropathiás betegekre, és magyarázom magamnak, hogy ezek a mai fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentőkészítmények már rég nem olyanok, mint régen.
Hétvégén megyünk Siklósra....ezt várom... már hétfőn :)
Hasznosítottam ma magam, fúrtam, meg kreatívkodtam.  Már csak két polc van hátra.

és már itthon is vagyok

és nemsokára elmegyek a fogorvoshoz, ha más nem időpontért... mert Tádé már tegnap azt mondta: Ha nagy leszek fogorvos leszek, és kihúzom a fogadat :D

ezt írtam a munkahelyemen

magamnak írok levelet. itt tartunk

annyira unatkozom, hogy ez az egy lehetőség... otthon hagytam a könyvem:S

mindig a gyerekeimről beszélek, ez van.  nincs semmi más jó most, csak a tudat, hogy ez biztos nem tart örökké, és egyszer majd értelmesen töltöm a mindennapjaimat.

De ez a két év a visszaemlékezéseimben úgy fog szerepelni, mint " hogy basztam el két évet az életemből... vagy vmi hasonló... és az egyetlen megnyugtató momentum, hogy legalább korán mehettem a gyerekekért, és hiányozhattam, ha betegek voltak, vagyis nem hiányoztam, csak nem volt baj, ha nem jöttem...

A gyerekekről jut is eszembe a kisvárosi polgárpukkasztás.... nem volt célom... csak asszem mégis ilyen vagyok... Lén tegnap bement a gyszertárba atecsóban, mi meg Mazsolával a kindeerben talált csodaképet fejtettük meg a földön, én guggolva, félig térden, ő meg ült, és csak mikor már elmeséltük a történetet, akkor látom, hogy itt vagyunk a pénztártól pár méterre:) sohasem fognak itt komolyanvenni, ha a földön ülve játszom, közterületen... de persze tulképp nem bánom sőt, örülök, hogy képes vagyok elméllyedni és a külvilágot így kizárni, ez megerősített... miután a visszajelzésekből próbálok sokszor élni, ami ugyan kell, de korántsem kéne túldimenzionálni a fontosságukat...

Azt hiszem lassan haza kéne mennem. Semmi szükség itt rám.

Ja reggel az volt a bajom, hogy a két terápiás nővér nem akarta hagyni a kibontakozásom... talán ők is furának tartanak. a betegekkel kéne beszélgetnem, de ezt szerintem nem lehet így...hogy semmi instrukció nélkül majd odamegyek...nah mind1

pillanatnyi hatások

mennyire befolyásolják a hangulatom... nem sokáig, de pár órára olyan nyomi tudok lenni, vagy épp ellenkezőleg, feldobott... aztán persze vissza a normál szintre...
Ez a macska büdös... éles váltás, de idepofátlankodott az ölembe... kint szok lenni, de ilyenkor bejöhetm délután, mikor lén még nincs itthon.
Azért szerencsés vagyok az életben, szeretném sokszor, ha másnak is összejönnének a dolgai...
Pl. unokatesóm... akinek úgy segít mindenki, hogy végülis árt... mert néha a fizikai segítés hiánya az igazi segítés, akkor érzi az ember, hogy valamiért megküzdött... nem mások küzdöttek meg helyette...
a gyereknevelés olyan nehéz kérdései, hogy mindent meg kell e kapjon a gyerek, vagy kell vmit tenni ehhez, vagy esetleg várnia... Szóval csak eszembejutottak unokatesómról, akinél több dicséretet, biztatást, lehetőséget nem sokan kaptak a családtól... de persze ez sem jó... úgy tűnik.

........................................................................................................................................ itt van Bori még pár hónaposan...kis babomanobubbi

..............................................................................................................................................................

nem akarok súlyosabb lenni
nem ehetek csokit most....
pedig....
gyakorolnom kell az önkontrollt...
egy szobában gondolkodva akarom megváltani a világot, minden okosat olvasok ehhez, de amikor kimegyek akkor kiderül, hogy....
"Akar-e megváltást a világ?
S ha igen: milyet? Ahány ember, annyifélét?
Összkomfortos Megváltást? Villamosított Megváltást? Légkondicionált
Megváltást? Sugárhajtású Megváltást? Vajaskenyér Megváltást?
Primőr Zöldség Megváltást? Tengeralattjáró Megváltást? Zsebrádió
Megváltást? Házastársi Puszi Megváltást? Zenés Megváltást? Első-
osztályú Megváltást? Turistaosztályú Megváltást?
Mert a Születés egyforma mind. De Temetés van Elsőosztályú, Másod-
osztályú, Harmadosztályú s Kitudjamégmilyen -
egyformán születünk, de nem egyformán halunk meg: valahol itt, a kettő
között gyökeredzik a baj. "ahogy sz.d. írt róla....
szóval, mikor szemetalálkozol a megváltódni nem akaró emberekkel... mennyivel könnyebb elméletben tenni vmit másokért, mint szembeállni, és azt mondani, vedd be, tedd ezt, vagy azt a Te érdekedben, vagy persze legalább gondolkodj el rajta, a lehetőségeken, amiket elolvastam, és Most elmondok Neked, mert akarom, hogy tudd és birtokában légy az információknak, mielőtt döntenél az életedről... de persze valami homok mindig a kommunikációs részbe akad, és vagy az adó vagy a vevő nem működik... a hullámhossz... fene..na de ehhez idő kell...TÜRELEM... részemről is.... na ez van