foci van

mazsola közvetít:
éés a labda sikeresen begurult az ágy alá...
:D
és a focista szemébe, túúúdod, nem szabad világítni (ez tádénak szólt, aki foci közben vagy helyett zseblámpázik)
Tádé közben átjött a nyakamba, belevilágított a számba, és most azt mondta
Hozok valamit, amivel jól le tudjuk nyomni a nyelvedet... a szerzett spatulákra gondolt... szerzett a rendelőből
megérkezett Tádé, aszondja tadaam
ajjaj
torkomvizsgálva van :) megyek, nézünk valami elalvás előtti bonyolult filmet...

mi lesz ma?

annyira fáradt vagyok az éjszakaimunkábanlevés miatt.
egészvég csak fetrengtem a hajógyáriszigeten
és most menni kel dolgozni...
de azért jó volt...

fényképek

Fotókat fekve csináltam :)

Itt is fekszem, ott a lábam

Mazsola

Egyszer mégis felálltam, mert mazsola megkért, hogy fényképezzem, ahogy csúszik...

Mazsola fényképezése alatt Tádé elfoglalta a jó kis helyem...

Tádé kosara

Valamerre arra tüntek el :) de visszajöttek, valahonnan másfelől

És babáknak való izékbe kellett még ülni hazafelé

elmegyek a gyerekekkel játszótérre, és fotózni is akarok :)

meg viszek könyvet
meg plédet
meg kispárnát
jó lét
ja meg pulcsikat :)

mi lesz velem ma?

hullaálmos vagyok
és még csak most kezdődik
megnézem a mai időjárást...

szellemvasút

Tádé lázas votl így lőttek a kettesben kirándulásnak, viszont mégis mentünk és Tádé jött Mazsola meg mamáéknál maradt, vagyis velük ment a Hortobágyra madárlesre
vagy mire
és
mi meg kerestünk szállást
valami vadászházban.
és
estére foglalt helyet Lén a kemencei múzeumvasút és 100 éves akármire
és mentünk Tádéval, jaa és ez a múzeumok éjszakája rendezvény keretében, úgyhogy nappal pihentünk csak :)
este pedig megnéztük (szokásunkhoz híven nem vittünk fényképezőgépet), és éjjel mentünk fel a kisvonattal feketevölgyig...
és ott tábortűz, nem túl izgalmas programok, de azért mégis béke, és Tádé elaludt valamiféle plédbe csomagoltuk, aztán lefele... hát kitalálták, hogy leguruli hagyják az egyes szerelvényeket külön, csak két fékező ember lesz elöl...
és itt kezdődtek a bajok... vagyis a félelem és rettegés, és abpi hullámvasút korú vonat hasonlóan nyekergő nyikorgó és minden sínvégnél nagyot dobó, és bidergő remegő
Fogtuk Tádét, gondoltuk lassabban kéne, és kapaszkodtunk minden porcikánkkal (én pl nem tudtam, h. a fenekemmel is lehet kapaszkodni). És valóban gyorsak lehettünk, mert az előttünk lévőt beértük, ami 5 perccel előbb ndult. És közben csak a fékező fején lévő bányászlámpa világította meg a fatörzseket, a patakot a rozoga vashidakat.
Egyébként az eleje még olyan idilli volt, de tényleg... jajj de jó volt leszállni...
nem nekem való hogy féltessem magam :)

vá

annyira hulla vagyok, hogy azt sem tudom, miért vagyok itt, miért nem alszom...
hulla és amúgy is munden ilyenkor rámtör... úgyhogy megyek is
csak benéztem a netre
pedig tudhatnám, hogy nem tesz jót nekem
az tesz jót, ha valami fontosat kell csinálni ... és nem rontom el :)

napi...

kitettünk a betegeknek inni a dögmeleg váróterembe... ez nekem jutott eszembe, vittem kisasztalt ásványvizet...

Szomszéddoki:

-Kedves gesztus ez a vízkitétel, kár, hogy senki nem issza!

erre most mit lehet mondani, hogy deee

vagy hogy: Buzi e vagy?

ez hülye?

mit szól be, ha nem mond semmi jót?

hasfájás

:)
ezért nem indultam reggel
hasfájás
pszichés itthontartó erő, mikor fetrengsz, eszed a no spát....és mikor javul, akkor már maradsz otthon, mert már úgyis késő...
szóval igyekszem
érzem, hogy vagyok
olvasok egy jó könyvet
a rendetlenség ... olyan zűrzavaros, soha neki sem állok típusú
anyámmal beszéltem tegnap, megint nem kellett volna... nem azért, mert amiket mond, de ahogy elő tudja adni, megvétózhatatlan utasításként. és ha nem vagy olyan ember
akkor
Nos hölgyei és uraim ééén vállalom
és nem leszek szar attól, hogy gépezek, vagy attól, hogy nem teszek rendet, vagy mittomén
annyi féle tulajdonságból áll az ember... nem vagyok hajlandó elfogadni a generalizálást!
Milyen nehéz volt hinni magamban, és milyen törékeny volt ez a hit.
Sógi... mondta, hogy ő isten fia, telefonos kapcsolatban van istennel, úgy hívja fater :D
Na én meg néztem egy pályázatot, ahol anyalány viszonyról kellett volna írni, és azt lett volna a címe, hogy Anyám az Isten :D
De hát ilyen, amikor valakinek a szülője MINDENT (jobban) tud. és megmondja... gyerekkori bevésődött szorongásaim...ááááá...
És mily csodás, hogy a mi gyerekeink nem ilyenek..  de most olvastam, hogy ez nem genetikai.... és milyen könnyen mondják mások, hogy ha valami jó, hogy szerencsém van velük, így születtek... pedig ez abból adódik, hogy én hiszek benne, hogy az emberek jók, alapvetően...és hogy a kapcsolatok fontosabbak, mint a teljesítmény... vagyis, hogy nem az a fontos, hogy mindent jól csináljanak, de próbálják meg önállóan, és ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj... vagy mittomén hogy van ez, na. befejezem akkoris.

szivecskematricázás a kifáradtrajtam

tegnapi kerékcserét le sem írtam...
pedig rámentem a patkára az ovielőtt, és nagy szakadás keletkezett.
éskipakoltam a millió holmit a csomagtaróból, mert előtte boltban voltam
felszedtema  szőnyeget, kivettem az emelőt... de a kerék egy műanyag tárolóizével együtt be volt csavarozva,  valami műanyag kereket kellett forgatni... forghatom forgatom forgatom forgatom, fffoorrrgggaaatoom, nem megy, nem fog menni
húzom, cibálom, emelem semmi,
hát az utca végi gumis.
Mazsola bement vissza azoviba, Tádé jött velem
egy nagy műhely, sok fééérfi
köszönök, semmmi
köszönök, sssemmmi
KÖSZÖNÖK SEMMI, átmegyek egy másik részbe, köszönök: ide ne jöjjön, ott a bejárat... vááá
bemegyek, mondom mi van
egy csomó idő múlva jön egy srác, hogy oké, akkkkor eljön velem
emelő van? persze, de mondom neki mi a baj
óóóóóóóőőőőőőőőőőőőő pkk pakkk
oké... (és magamban, hogy ez azt hiszi, hogy hülyenőnem tudja kicserélni, de majd meglátja, mi az ami a baj...)
és ott emeli
aztán próbálja kiszedni a pótkereket
nem megy
sehogy
vissza szerszámokért... hö
vissza, de nem jön  a kerék kifeké, egy óra kínlódás után késsel felvágva sikerült...így

de amúgy amíg csak egyedül szenvedtem a lukaskerékkel, senki nem nézett oda
hát ez volt tegnap
és végül, már nem néztek rám ott furán, meg kifizettem a munkájukat.. de hát...

szóval a kép a kerékcsere és munka után...
amikor a munkasorán előtte is felgyülemlett a feszültség, hogy na...

gyerekekkel budapest

és amúgy is
gyerekek gyerekeks szeretik a perecet. perecet, perecet pereeree
nem akarok emberekkel tlálkozni.
a gyerek azért jó, mer megveszed neki  mindenfélét, meg esetleg... de amúgy meg
hangos, nyálas, kakil eszik, zavaró, mindig akar valamit
Miért akarnak a nők gyereket? teszik fel a kérdést...
máshol meg ott van
hogy aki nem akar
na annak is rossz, mert ha mégcsak nem is akar, pfúj
de ha van akkor legyen ilyenolyanamolyan
na babámfasza
mindenki elhúzhat a sunyiba. pont. egyszerűen csak élni akarok, megítélés nélkül. anélkül, hogy valaki aszonda ná, hogy naaaa neeeeeee, így aztán nem, ennek nics értelme, és mi lesz így az egész világgal, ha efelé, és bloáá
és én nem mondom, nem nyitom ki a számat, vagy ha mégis minek?ú
ha mégis akkor saját példákat mondok, saját érzéseket, próbálok, nem azt, hogy TE MILYEN Vagy
a tököm akar a biztonságos otthoni zónából kimozdulni...

mi az mán

nem indulunk,nem csináljuk, nem megyünk, nem élünk, nem állunk, nem vagyunk, csak a net van, meg a zajok a háttérből
meg a bénultság, hogy nem mozdul semmi
olvasás írás, de itt és így meddő
és mit akar a világ a nettől? mit akarnak az emberek ülve ücsörögve, kommentelve, hát mit, ? hogy megmutassák, hogy őőők aztán... és így s úgy s amúgy
én itt sose leszek otthonos, de mégis itt vagyok minek?
mire vágyom igazából, mit várok ettől?
közösségi érzést?
ááá hülyeség...

most a pozitív dolg

ok délutánra kell aradjanak
aludni akarok
í.ígignzoukzzniznuzizzzuzuu
de tényleg

pszichoeste

ez a  cím csak arra akart utalni, hogy volt ez a feldmárvekerdy est egyszer.. és akkor volt egy gondolatom, amit csak szerettem volna leírni.
mégpedig mikorfeldmár azt mondta, hogy homoszexuálisok nincsenek is...

és akkor ez a más paradicsom c weöresműrészlet jutott eszembe, amit valami miatt gimis koromban imádtam...

íme:
Nők nincsenek,
csak hátuk a zsúfolt villamosban,
szoknyájuk és cipőjük, mikor leszállnak.
Férfiak sincsenek,
mert csordultig vannak csupa nővel,
és a nők, már tudjuk, nincsenek.
Én se vagyok
csak kiöltött nyelvem a tükörben,
és ha volnék is- ugyan minek...

amúgy meg hát ambivalens vagyok a pszichiátriai gyógyszerek hatékonyságával kapcsolatban. Bár a skizofrének kezelését nem feltétlenül hagynám el... a többiféle betegség gyógyszeres terápiája megfontolandó, egyelőre nem hiszek a hosszútávú hasznukban, különsen nem megfelelő terápia nélkül, amellyel .........mindegy már erről nem akarok írni most... mégsem, egyszer azért kifejtem..

árvíz 2

nézzük mazsoláékkal a képeket azindexen. Kérdezem tőle, hogy ha nagy lesz ő is fogja e pakolni a zsákokat
erre: én fogom lemegyek búvárruhában és kihúzom a dugót, hogy lefolyjon a sok víz..

árvíz

amikor kicsi voltam, anyám homályosan mesélt az árvízről, hogy hogy is volt, hogy akkor híres nagy árvíz volt az egyik évben, hogy mindenki félt, de hogy neki azért nem volt rossz mert belemehetett a Dunába, ami milyen közel lett hirtelen, vicces volt, csak veszélyes, hogy ... szóval most nézem, hogy az volt 1965 ben, és akkor 4 éves volt vagy 3,5
tök jó hogy ilyen emlékei vannak,
mondta, hogy kicsi volt, de, hogy ilyennyire
mi nem vagyunk legények a gáton most
vagyis dehogynem, csak nem homokzsákokkal,hiszen lén ügyel, én leginkább gyerekezek
akikkel ugye még nem lehet menni, Bár mazsola elég erős :)

anyasááág

most komolyan
ez egy olyan téma, hogy most látom, hogy sztem én vagyok a normális, ha bolond is vagyok igazából,  meg nem túl felnőttes...
de hogy mit kell ezeket a dolgokat misztikus szintre emelve túlspiritualizálni. megmutatni, hogy igenis én aztán mindent a gyerekekért... na de
hát persze, de mindezolyan természetes, hogy fura, hogy valakinek kontrollja van magában, hogy bármiféle érzelmet a gyerekek elől eltitkolni akar... fáradtságot, meg nyűglődést, vagy mittomén
hát én mindent elmondok beavatom őket megminden, ááá nem is egyszerő hitelesnek maradni
és már a mazsola simán kimegy reggel kever egy műzlit reggeliig, és tádé is... csak az veszélyes mennyiségű kakaót kavar bele a tejbe, ami már nem is kakaós tej, hanem tejes kakaópor. nyúlas.
süt a nap, könyvhétre megyünk
de az egész önzöséges magammalfoglalkozáson túl igazából jó velük, és emiatt kiegyensúlyozottak.. vagy mi... és se önző se nem önző nem vagyok, olyan dolog ez, ami csak úgy jön, nem kell görcsösen csinálni. nekem ez jó
hát konkrétan nem fogalmaztam meg, mert egyszerűen is így szeretek írni, sajnos, hogy ne is értsem én sem, vagy nem tudom,
kicsit olyan ez, mint mikor mindig minden papírfecnit összefirkáltam
mekkora nagy különbség ez egy kidolgozott szép képhez képest... aztán egy egy vonal mégis többet elárulhat az emberből egy firkát nézve :)

mazsola

2. sz. ügye
játszón vami kislánnyal mérleghintázott, Mazsola sztorizik a kislány anyjának, én eközben békésen löktem tádét a másikhintán..
egyszerre a kislány anyja, rámnéz, kérdi: Tényleg voltatok Indiában, és rossz lett a repülő, és ejtőernyővel kellett kiugrani?
nos mit is mondjak erre :))).... nem
Mazsola: ááá, mert te nem tudod, mert apával voltam, amikor nem voltál itthon...

egyébként elfáradtam

nyüzsgés idegkimerültség, már nem akarom azt hallani ma többet, hogy aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaannnnnnnnnnnnnnnyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
mazsola meg itt ül és azt mondta, hogy nem akarja, hogy idegesítsem
 mert felolvastam neki amit írtam,
Tádé is kicsobogott a vízből, és kérdezte, hogy miért kiabáltam azt, hogy aaaaaaaaaaaaaaaaannnnnyyyyyyyyya, biztos hiányzik az anyukám, ő meg megállapította, hogy neki nem hiányzik az anyukája mert itt vagyok.
blabla bla, soha többet nem írhatok ide , mert mindig lógászkodnak rajtam, pedig azt hittem  még fürdenek egy ideig, mert csak épp lementünk a játszóra, csak sohasem lehetett elindulni többet haza
és pedig pont valami veszekedés közepébe csöppentünk, de nem velünk történt
Tádé odafelé ordított végig mint akit ölnek, mazsola visszafelé
az élet szép
viszont tádé végigsírta az ikeát is, és mindig cipőtlenkedni akartak, ennek ellenére indokolatlan mennyiségű gyerekkonyhai cuccot pakoltam a kosaramba... na hát ennyi.

anya, miért nem elégszel meg néha azzal, ami van?

ez a legújabb oltás...
nem is tudom, kitől hallotta ezt a gyerekem :P

jó dolgok

titkosan írom :)
csak hogy én tudjam, az elég is.
:)

nincs ehhez türelmem

de tényleg
Tádé mindig kitalál valamit, új virágom megcsupasztása miatt dorgáltam meg, ami azzal járt, hogy utána fél órát vígasztalhattam dorgálás során szerzett lelki sebeinek begyógyítása végett,
Most pedig nem először a fürdőszobában csendesen elhasználja a sampont, fogkrémet, mosószert, anyámkínját... és hát ezzel igazán a ...
és Mazsola viszont nekemesett, és hisztizett
viszont legalább jót főztem... hogy a jókat is soroljuk ugye, mint előírtam magamnak.
bár nehezemre esik, minthogy azt szeretném, ha mindenki sajnálna :) na de ez nem igaz. ám
és, ha már a jó dolgoknál tartunk, akkor a hétfő egész jó volt, és a mai nap is. És még a betegek is hozzám akarnak járni, akik most költöztek  pestre, mert a patikában ajánlanak...
és a nap is háromszor is előkukucskált ma a felhők mögül,
tehát végül igazán boldog lehtenék
ja és azok az apró örömök, hogy vettem sok virágot, hogy minden SZÉP legyen.
csak azt az egyet nem tudom, mikor jutok el fogorvoshoz, mert szükséges lenne....
na de át kell alakítanom az agyam
ja egyébként a blogolódásba bonyolódás, na ja.
lesz könyvhét is
állítólag

3 jó dolog

ezt kéne mindennap felírni, és megmondani miért volt jó
ezt írták
kéoes vagyok e erre? :)
csak úgy magamnak
a boldogsághoz vezető út egyik lépése? áááá
 de egyébként tényleg fontos a nap jó oldalának felfedezése...mielőtt belekeverednék a magammal folytatott felelemőtlen hülyeségekbe... ugye...