lógás

Mazsola ovijában csak délig ledd volna dajka, mer az óvónők továbbképzésen vannak... ezt amúgy péntek du. négy körül közölték :) kérdeztem mi van, ha nem érek oda, mondták, h. bezárják az ovit  , mindezt affektálósmosolygós szőkebodorított óvónő mondta....aki minden szó után direkt mosolyog egyet... kifelé kérdeztem is egy anyukától, hasonló stílusban, hogy  Te tudtad :D, hogy:D nem lesz hétfő délután ovi :D Nevetett, de persze ez a hír új volt ...
Na minden esetre, vasárnaap elhatároztam, hoygha már így alakul inkább akkor nem is erőltetem ezt a munka dolgot :P Inkább kirándultunk, elmentünk Bajára, a Petőfi-szigetre, meg a Sugovicára. És szuper volt... mondjuk én nem homokoztam volna a parton 1,5 órát, ha rajtam múlik, de nem csak én voltam :) Mazsola mondta is, hogy elvesz feleségül. Még ez normális, majd kinövi...

tulajdonképpen

lassan össze kéne szedni magam :)
csak jó lenne valami végcél
valami, amit el lehet érni.
már megértem amúgy miért mennek ki a magyar orvosok... és nem a pénz miatt, nem csak a pénz miatt.
De talán nemsokára egy olyan helyen fogok dolgozni, ahol örülnek majd nekem, és sok hasznos dolgot tehetek az emberiség jobbléte érdekében :)
Amúgy ha meg nem dolgozom az egészségügy berkeiben, lehet sohasem látom, hogy emberek milyen szinten képesek elhagyni magukat, mind  testi, mind szellemi mivoltuk elsorvad... oh ezt a borzalmas megfogalmazást már ki nem törlöm :)
Nem tudnak írni, beszélni, gondolkodni, járni... és nem az adottságaik miatt, nem csak amiatt, hanem egyszerűen nincs semmi motivációjuk felkelni, kimenni a kórházból, csak várják, hogy  valaki intézkedjen helyettük... talán.. várnak, erről egy Beckett regény jutott az eszembe...de már nem emlékszem pontosan ám.... asszem Murphy a címe :)
Na de most, hogy eszembejutott, már amúgy el is terelődött a gondolatom a tehetetlen emberekről... na de a vége az lett volna, hogy jó lenne , legalább egy pár ilyen lénynek valamit adni, amit használhatnak az élethez, hogy ne akarják élve eltemetni magukat épp.. És pont azt kell megtanulni sokaknak, hogy bármikor lehet fejlődni, fejleszteni magunkat, újra írni, hallani, járni... ....
Most, hogy ezeket a célokat leírtam, mi, most majd akkora lelkesedő leszek, mi az hogy :P

hét

Szóval átkértem magam másik osztályra, mert ez a semmitse csináljak. Kiakasztott.
Most itthon vagyok a gyerkőcökkel. Amúgy  tényleg jó velük, rajonganak a színészi játékomért :D lehet bohóckodni, énekelni, táncolni, ami felnőttek közt korlátozva van...

már csütörtököt mondok

utólért a burnoutszindróma
nem csinálhatok semmit

még azóta is

unom... és utálom a feleslegesen eltöltött perceket az életemből... hát még az órákat....

unom

amit csinálok napközben.... és minek. semmikülönös, vissza pár hónapig arezidensilétbe...

aludni kéne mármost

Mert lebontják a várost
Manócskák szedik széjjel
Hogy ne zavarjon éjjel

A ricsajt zsákba rakják
Az utcát összehajtják
S míg csillagfényt szitálnak
Csöndesként citeráznak

Hogy álmotokban szépen
Táncoljatok az égen
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten

vásárolás

shopping... ez az...  vettem gyerekcuccokat, mennek mennek... vége a jóvilágnak...

takarítás

Holnapra felkészülés...
tegnap még voltam éjjel asszisztálni egy állatorvosnál műtéthez... érdekes volt... ez most a mellékállásom :)
takarítás közben mindig nagyon jár az agyam, előhozza belőlem a jövőtervezőt, elmélkedőt...

apóst utolértük

vagyis ki volt kapcsolva és a barátnőjének a fián keresztül... szóval most hívta vissza Lént... mintha mise történt volna.... váááá egy hétig aggódtunk...

amúgy

após azóta sem elérhető...
apám itt van , dógozik.
Van új ágyunk... vagy hajónk, akkora ágy lett...

apóst nem találjuk

nem veszi fel a telefonját.
néha szok ilyet csinálni...de minek?
itt van apám, aztán Lén akarta, hogy jöjjön le segíteni após, vagyis valamit meg is beszéltek, de úgy tűnik mégse... azt mondja magáról általában, h. ő a legmegbízhatóbb.. de azért mindnyájan tudjuk, hogy időnként ... egyszerre képes nagy mennyiségű alkoholt bevenni, és napokig akkor nem akar beszélni másokkal... ilyen állapotban valóban jobb nem látni, vagy beszélni vele, dehát az ember mégis akarja tudni mivanmá... ez mondjuk ijesztő... már csak úgy nézve a dolgot, hogy pl Msógi is néha labilisnak tűnik... meg újra barátságot kötött az alkohollal... merthogy eddig absztinens volt.... mostmeg megint a sztorik, hogy mi csinált részegen...de azért nem vészes... mindezek mellett szeretnénk valami életjelet apóstól... lehetne ilyen hanpostája: jelenleg illuminált állapotomra való tekintettel nem veszem fel a telefont, egy hét múlva visszahívlak :)

elintéztem

de nem volt könnyű
kellett két levelet felvenni. Bementünk, megnyomtam a gombot, aztán Tádé, aztán Mazsola akarta, mondtam, hogy, ne, deeee, neee, deee: Kisfiam ne nyomd meg! Erre mögöttem a biztonsági őr: Ne beszéljen ilyen hangosan. Erre gondolatban: A k. édes anyádnak szóljál be.... de semmit nem mondtam a gyerekek leültek a székekre, vártak, vártak.... sehol egy mosoly, csak olyan tekintet, hogy minek hozza ez a gyerekeket a postára... nézem a papírt.. a nyugdípénztári kifizetés 5ös gomb, nem tízes... vissza, megnyomom, biztonsági őr: mit nyomkodja a gombot, egy ablaknál is el lehet intézni...ööö de rá van írva a ajánlólapra...akkor miért nem azt nyomta?.... most vettem észre, ne kekeckedjen már... erre, hogy őőőő csak segíteni akart...ahhha ...na végül elintéződött egy ablaknál, beadtam a cetliimet... ott is, jajj mennyi cetli, minek... azéé adom oda, hogy ne kelljen nyomkodni b.meg.  na szóval félsiker, már csak az erkölcsibiziigénylés van hátra, beállni a postaboltsorba, megvenni, kitölteni (fél perc hibátlanul, jó vagyok)  újra sorszám 8 an még előttem, gyerekek kezdenek szomjas éhes unatkozóvá válni fél  háromnegyed óra után, veszünk könyvet inni ... na sorra kerülünk, befizet, ajánlott levélként felad.... utolsó körben mazsola véletlenül fejberugta az épp leguggoló Tádét... visítva távozunk a postáról :D

korán reggel

még alszanak... de hol...
pedig este elhatároztuk, hogy át nem jönnek többet. le is feküdtek, mi meg beszélgettünk, aztán éjfél körül mondja Lén, hogy aludjunk, mert mindjárt felkelnek és kitúrnak minket, különösen Tádé... No varázsszó.. mármár letettük a fejünket öhööhö nyisz nyösz, köhköh...ébredezni kezdett Tádé, aztán eltévedt a házban és sírt, és végül Lén utánament, és aztán odahozta, aztán ő átment valamikor a kisszobába, és reggel arra ébredek, hogy ott mindkét gyerek....
szóval ez...
Ma le szeretnék menni velük a városba... kicsit ideges vagyok, mert már sokszor jól viselkednek, de Tádé mostanában néha...hisztis... és valamiféle erkölcsi bizonyítványt kéne szereznem a műk engedélyhez, amihez már pézt is fizettem... drága dolog orvosnak lenni, kötelező kamara, amit te fizetsz, meg műk eng, meg anyámkínnnya oszt kapol 90 e netto, hülyének is megéri... A mostani rezidensek állítólag plusz 100 e... azért lesz némi feszültség abból, ha a rezidens többet keres, mint egy szakorvos... azt akkor azok mennek majd ki, azokat még jobban várják :P Nem is beszélve a nővérekről, akikből már most is alig van... komolyan, aki végzett vmi okj és tud kicsit nyelvet, megy isten hírivel, aztán itt vesznek fel közmunkaprogramosokat, és betanítják...így aztán olyan lelkesek lesznek... aki eddig varrónő volt, legalább látott már tűt, aki pedig eddig hentes az meg vért... Szóval klassz a helyzet.
Szóval majd lemegyünk a városba.... most meg jön a reggeli kakaó...

most, hogy már harmadszor írok ma

miután hetekig alig
vége a nyáriszünetnek :) jön a blogolódás
meg most altatja LÉn a gyerekeket, persze szerinte nekem kéne, mert ő már megszakadt a munkában... De én inkább vasaltam eddig...
Ezt pl nem szeretem, hogy ott kell ülni egy órán keresztül, nézni a sötétet, mikor pedig még mennyi dolog lenne.. Mazsola egyébként azokat a könyveket szereti, amiket biztos nem olvasnék föl, ha nem szeretné, mert én az életszerűbb történeteket szeretem, vagy izgalmasabbakat. Most a Moha és Páfrány, előtte  valami mackós... nem pedig a frakk vagy vmi Lázárervin... persze mert még kicsik, aztán a 15 oldalas mese kép nélkül még nem aktuális:) majd eljön annak is az ideje...

ma

megint nem aludtunk éjjel. Nyaralás alatt összeszedtünk vmi jó kis vírust, mindenki köhög orra folyik, jöttek át az ágyunkba sorban a gyerekek. túrtak ki a helyemről, rúgtak hasba stb. egész nap emiatt zombi vagyok, a ruhákat rendezem, itt ott pakolok. Ezt látjaák a gyerekek is  és kihasználják a helyzetet, kipakolják a szekrényeket, kiöntik a játékaikat és összefirkálják a falat, ezenkívül nem fekszenek le délután aludni. Amúgy eddig rájukerőltettem, de ma zombi vagyok , sajnálom... pedig meséltem is, mondtam is, ha alszanak délután majd megyünk vhova, vagy valami, de nem hat, Tádéra meg még kevésbé hat. úgyhogy ma ilyen nap lesz... akartam annyit takarítani is, de csak a konyhát úgy ahogy. Meg ruhaátválogatás részben... megint el kéne valahova tenni egy zsák kinőtt cuccot. nononoonononoihkg

:)

vége nagyjából  a nyaralásnak.
Kezdek idegeskedni a jövőm miatt...
1. kell választani egy praxist ősszel
2. meg kell írnom rendesen az üzleti tervemet: ami nincs, mert most kiábrándult vagyok és az összes tervem: megcsinálni a licence vizsgát, és valahol 1 évet dolgozni a szakvizsgáig. Közben kutatni valamit, meg fejleszteni az agyamat...valami új nyelvet tanulni...az érdekesség kedvéért is.
A nyaralás egyébként pihentető volt :)

kicsit itthon

Már holnap megyünk is a Balatonra.
Meg Montenegrói utunk is izgalmas volt, de jó.
Majd egyszer bővebben. És találtam ismét egy nagyon érdekes könyvet. Persze továbbra is a világot szeretném megváltani, és azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha meg tudna gyógyulni az agy tényleg... Aztán mindennek utána lehet nézni, mert a könyvhöz tartozik 53 oldalas irodalomjegyzék, amit a neten lehet megtalálni :)