pillanatnyi hatások

mennyire befolyásolják a hangulatom... nem sokáig, de pár órára olyan nyomi tudok lenni, vagy épp ellenkezőleg, feldobott... aztán persze vissza a normál szintre...
Ez a macska büdös... éles váltás, de idepofátlankodott az ölembe... kint szok lenni, de ilyenkor bejöhetm délután, mikor lén még nincs itthon.
Azért szerencsés vagyok az életben, szeretném sokszor, ha másnak is összejönnének a dolgai...
Pl. unokatesóm... akinek úgy segít mindenki, hogy végülis árt... mert néha a fizikai segítés hiánya az igazi segítés, akkor érzi az ember, hogy valamiért megküzdött... nem mások küzdöttek meg helyette...
a gyereknevelés olyan nehéz kérdései, hogy mindent meg kell e kapjon a gyerek, vagy kell vmit tenni ehhez, vagy esetleg várnia... Szóval csak eszembejutottak unokatesómról, akinél több dicséretet, biztatást, lehetőséget nem sokan kaptak a családtól... de persze ez sem jó... úgy tűnik.

........................................................................................................................................ itt van Bori még pár hónaposan...kis babomanobubbi