ezzel el is mondtam a gyerekekkel való nap lényegét, a pozitív oldalát...
ne a rendetlenség hiszti, hideg...
sőt :)
vagyis persze...alvásidő... mindjárt esznek palacsintát.
valamiféle szar a kvfőzőnk, és bloa a kv., de megittam
mennyivel hasznosabbbnak tűnik egy kilyen léleképítő délelőtt... mégha 3x is kellett elovasnom mazsolának a kalapbazártlányt lázárervin amúgy, és nem értem annyira, Lén se, őneki is el kellett olvasnia, de legalább mazsolaérti, szereti... szentimentális amúgy is, lassú szép zenéket szereti, persze tádé a gyors és mittoménmilyet, tehát folytonos vita van a dologból... vagy azt hallgatok amitakarok, aztán felhangosítom gyerekhangerő fölé :)
de most sak sustorgás, sutyuru mutyuru, pisszegés, pösszenés, suttogás ilyesmi, meg lábdobogás időnként, hátha nem tudom, hogy fent vannak...
és igyekszem is úgy tenni, amíg ez a zajszint bizonyos decibel alatt van, így egyensúlyban vagyunk: :)
Más persze és tök nem illik az idillhez, de a fejemben van... van egy fiatal tumoros betegünk, aki a héten járt az onkológián, baromi szarul néz ki, de labort se csináltak, előjegyezték febr 14 re ctbe... hö hö... nem is él adidg, amúgy... pedig csak két hét...abban reménykedtem felveszik. még k. normális fájdalomcsillapítót se javasoltak neki... most telefonáltak a laborból, h a mája is tropa, meg mindene, amúgy. hogy hogy él még... és milyen fiatal... és azt gondolja... legalábbis a párja, és az anyja is... hogy meg fog gyógyulni, de ott az onkológián, miért nem mondják, hogy nem? most nekem kell ezt mondanom? Én mondom, meg nem is... Az ember, már tudja, csak a család, aki nem érzi, ezt valamiért...
Tegnap is egy ilyen betegnél voltam kint, de az idősebb volt. És akkorláttam először, aztán mégis mondtam a hozzátartozóknak, hogy hát... ha beviszik nem jön már haza a kórházból... sose mondom, ha nem vagyok legalább 99 % ig biztos...
ez van, nem tudom mi a helyes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése