Megint utálom magam, hogy nem tudok segítség nélkül élni, hogy nem jön a segítség csak úgy magától, kedvtelésből, hogy mindig KÉR-ni kell, Szívességet. És tulajdonképpen nem is kérnék talán.... mert kérni nem szeretek, csak akkor , ha tudom, hogy nem esik senkinek a nehezére ez. Anyóst hét elején is csak azért kértem meg, mert nem tudtam , hogy beteg lesz Tádé. Én meg télleg nem voltam a toppon. És még mindig nem. Az orrom nem szelel, és a most a torkom fáj nagyon. De arra már nincs energiám, hgy magam ápoljam... Szóval a nap befejezése ilyen rituális pityergéssel... amit talán nem akartam, csak jött. (és ami miatt csak jobban dugul az orrom el)
És azon is gondolkoztam, hogy hogy felment mindennek az ára, és orvosként mennyivel jobb lenne egy picivel többet keresni, mint 90 e. netto. És hogy hogy él meg valaki, aki dohányzik. vajon....vagy a dohányzás manapság azért is jó fogyókúra, mert vagy kaja, vagy cigi, kettőre nincs pénz...És mindez miért jutott eszembe? csak. mert felhúztak szerdán, és az egész rezidensképzéshez abszolút nincs kedvem megint, mert szarul van, és még ilyen szempontból jó a gyerekosztály, de akárhol is, utálják, hogy ott vagyok, vagy épp leszarják, nem vagyok beépíthető a napi ritmusba. És hiába mondják, hogy nekünk kell valakire tapadnunk, hogy tanulhassunk, szerintem az intézetnek kéne megírni ezt az osztályoknak. Egy nagy rakás lóizé így az egész. pedig jól kéne csinálni... ajjaj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése