most egyedül vagyok itthon. Ami nem is annyira baj. Jó nyomi vagyok, nem kapok levegőt ma sem. Olyan napom volt. Szóval semmi különös, csak aki a légúti részleget vezeti nő leszívja az energiámat a nézésével, jelenlétével, annyira negatív. Lénnel szerettem együtt dolgozni, de nem lehet egész gyakorlat alatt.
Ez csak egyik része a nyavalyámnak, a másik része nem tudom mi. Csak, hogy vagyok... megint meg kéne tudnom mondani, mi lesz egy év múlva öt év múlva tíz év múlva, és fogalmam sincs. Nem tudom Lén mit akar, és, hogy hogy találjam meg ebben a helyem, úgy, hogy mindenkinek jó legyen, ha lehet ilyet. Leginkább gyerekeket nevelnék néha egy tanyán :) de aztán persze nem érezném jól magam, csak menekülés lenne részemről a dolog... Mindenesetre jó végiggondolni a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése