vagyok itthon. Gyerekek Pécsett, pedig nem nagyon akartam nélkülük lenni, de anyósnak megígértem, meg rég voltak ott így...
Na mindegy csak egy nap, ma meg jönnek. Lén ügyel. nekem meg a házat kéne rendezni...
Holnap megint vissza a munkába.
Most még február végéig leszek a gyermekosztályon. Jó is itt, meg nem is. Itt dolgozik Lén is, és ezt szeretem. Máshol is jól kijöttem mindenkivel majdnem (nem vagyok egy konfliktuskereső típus, meg rövidtávon a jó oldalamat ismerik meg :P), de itt Lén miatt minden otthonos.
Lén a munkahelyén szerintem különös szerepet tölt be, ő az aki mindenféléről tud. Akár történelemből, akár epilepszia szindrómákról, vagy veleszületett szívbetegségekről kérdezik, vagy a mai politikai életről, álláspontokról...vagy filmekről... De a gyakorlati dolgokról, vagy a megfigyeléseiről vitatkoznak.
Amúgy ez érthető, mert sokszor bizonyos dolgokra figyel, de a nők valahogy sokkal érzékenyebben figyelnek... ezt nehezen fogalmazom meg, de sokszor úgy érzem, hogy már a beszélgetés közben elkezdődik a fizikális vizsgálat, míg mondjuk Lén először kérdez, de akkor nem úgy figyel, mint mikor vizsgálat folyik... ez nem baj, mert egy munkahelyen többféle ember dolgozik, csak épp tisztelni kell mások képességeit.
Mert azért sokszor van önigazolás miatt vita, főleg 3 nő körében, nem Lén miatt, hanem a Főorvos miatt... de ez egy bonyolult... nos nagyjából ilyesmi.
De jó ott lenni...csak nagyon nehéz például szembesülni sok gyermeksorssal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése