Úgy fázom... mindig begyújtani, meg minden, ajjaj.
1-jén mentem fel busszal Pestre a gyerekekért, és 2 órán keresztül a világ megváltásán gondolkodtam, hogy mit tudnék tenni, gyorsan elment a két óra. De azért vicces, hogy mindig mennyire bele tudom élni magam, a gondolataimba. Mit nekem gyógyítás, smafu, világmegváltás az a valami :P Hogy a nevelőotthonok, meg az utcárakerült emberek, és hogy el kéne menni nyáron Dévára, és megnézni szociálpszichológikusan, miért működik ott jól, írni róla tanulmányokat, és hogy kéne átalakítani az itteni intézményeket, persze, pedig nem tudom, hogy működnek az ittteniek :P de azon gondolkodtam, hogy amikor majd a következő két gyermekkel leszek gyeden, akkor poszgrad szocmunkás szakot végezhetnék, vagy phd-t a kérdéskörből... és ezen gondolkodtam, gondolkodtam, aztán megérkeztünk :)
Vasárnap meg az IKEÁba mentem busszal az csak fél óra, akkor meg a másik elfoglaltságom, hogy gondolatban eljátszom, hogy stand-up-os vagyok, és miket mondanék, persze valójában nem állnék ki, de a félórás buszutat kitöltöttem, visszafelé meg csak figyeltem a házakat, milyen színűre, milyen festékkel vannak felstve. Régen, minden reggel kitaláltam mit figyeljek meg.. Na mindegy csak jók ezek az utak időnként.
Nagyon jó, hogy itthon vannak a gyerekek most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése