most járkálnak ki különféle okokkal.
a munkahelyen mindig csinálják a feszkót, mikor már nyugodtabb lenne a légkör, megint előhozakodnak valami baromsággal, amin lehet vitatkozni, khm. De tényleg olyan dolgokon, amik az ügy szempontjából lényegtelenek...
más nincs olyan nagyon.
bár az jó, hogy most úgy dolgozok, olyan, mint a mozaikmódszer a könyvben, hogy mindig más csoporttal kell együtt dolgoznom, és ez valahol érdekes is. Általában jól fel tudom találni magam, elég jól alkalmazkodom különböző rigolyákhoz, szokásokhoz. Minden adminisztráció nagyon megy :P Elég jól látom a betegek súlyosságát, és jól el tudom magyarázni a betegeknek, szülőknek, hozzátartozóknak, miről szól a betegségük. Tudatosan próbálok kimaradni a betegeket szidó körökből, és az egymást szidókból is. (bár ez utóbbi csak itt jellemző).
Viszont konfrontálódni nehezen tudok. Meg sokszor nem is akarok.
Hát ilyesmi, úgy nézem elég pozitív a mérlegem :) Ahhoz képest hogy szorongok mindig, mikor egy új osztályra kerülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése