kép

csak hogy legyen valami érdekesebb

bár nincs semmi, vagyis

anyáméknál lakunk, és így mint ilyen dolog

hát.

és tanulok angolul, és holnap dolgozom

és 

kéne

menni tenni venni

amúgy

öcsém diplomaosztója volt ma
nem mentem egy továbbképzésre, ahova jelentekeztem
anyáméknál lakunk a festés miatt.
anyámtól kiakadtam persze nem először, az incifincibelekötéseitől
a lényegtelendologbólelefántot csináló...óóó
és egyébként is.

Tádé

már majdnem 5 éves
és már az oviban tornászlánynak beválogatták
ami egyrészt jó, mert egy olimpiai bajnok írta alá, hogy jöjjön
milyen büszke vagyok már Tádéra :)
de egyébként meg némi aggódás, hogy akkor elkezdődik a végnélküli edzéskülönóra stádium... és hogy jó e ez az egész
dehát ha egyszer
mindenesetre elkezdjük, meglátjuk, hogy tetszik neki a dolog.

fogg

huizfzrbsvrtcytvubzvinubminj,m

30

ez ilyen kerek szám, nem?
tegnap persze buli volt, nem aludtunk, tegnapelőtt munka volt, akkor azért nem
dehát egy jóféle 30-asnak ezt bírni kell, nem?
ilyenkor a legterhelhetőbb az ember állítólag
és tegnap romkocsmanegyedben voltunk... szerettem, de nem mennék sokszor... :)

most

hogy megint ilyen főzős szerelmes sorozatot nézek... eszembe jutott, hogy főzni jó... aztán túrósrétest csináltam csak
a túrós rétes veszélyes, képes vagyok megenni amennyi van...
ma meg fasírtot kéne
vagy ilyesmit...
van a kajáknak valami speciális tulajdonsága, meg ennek főzésnek, valami ami túlmutat önmagán
ez lehet ilyen gastrosznobizmusba hajló duma, pedig az igazán távol áll tőlem :)
Szóval a szerelem meg a kaják valamilyen hasonló önjutalmazó rendszerre csatlakozhatnak rá az agyban... tuti ezt használja ki a film...

sajnos csak irónia

miatt jutott eszembe
Nem tehetek róla, hogy ebben nem tudok hinni

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

Különösen az utolsó 4 sor :) Vajon Petőfi néha nevetett magán? vagy újraolvasva elsírta magát, hogy milyen egy meghatót írt?


teljesen más téma
persze, ma olyan fáradt vagyok, összevissza írok, vonszolom magam, a gyerekeket kéne összeszedni átvinni anyámékhoz aztán menni dolgozni
lehet a fáradtság is, de most ááá semmi hangulatom...
fel kéne hívni a helyet, hogy nem vagyok jóóóól :) vagy valami kifogást keresni... itthon döglődhetnék céljából
megint néztem azért hova lehet menni dolgozni... olyan egy izé vagyok, nyughatatlan...

a tanult tehetetlenség kapujában

ja az előbbi témákhoz, de már nem osztom meg asszem
szóval, hogy a mélyszegénység meg a társadalom felelőssége, és hát el sem tudjuk képzelni, mi akinek jutott és megadatott...
és akkor jut is eszembe Lén, hogy persze, mert neked azanyád is értelmiségi meg a nagyanyád is az volt... és akkor mi van? nem kellett végigjárnom az egyetemet, nekem ez nem volt érdemem, csak a társadalmi osztályomnak köszönhetem az egészet?
és nem kérdőjelezem meg a szerencsés helyre születésemet, de tényleg, de ez az életemnek csak egy része! Van az a rész amit kaptam, de én döntöm el hogy élek vele (mint ahogy kedvenc Aronson idézetem, jó lapokból ugye könnyebb nyerni, de a pókerben az az ügyes, aki a rossz  lapokkal is nyer...) valami ilyesmi...
Na szóval, ha a társadalmi szituáltságot elhelyezkedést vesszük, mint az ember sorsát alakító döntő tényező, és ezt a személyiség, az akarat, a munka nem tudhatja megváltoztatni, ha az egyén nem reménykedhet benne hogy részt vehet a saját sorsának alakításában, akkor ott vagyunk ugye a tanult tehetetlenség kapujában, ami a depresszió előszobája egyébiránt...
Ja és ma Magyarországon ez az állapot nem elég ritka..