miatt jutott eszembe
Nem tehetek róla, hogy ebben nem tudok hinni
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Különösen az utolsó 4 sor :) Vajon Petőfi néha nevetett magán? vagy újraolvasva elsírta magát, hogy milyen egy meghatót írt?
teljesen más téma
persze, ma olyan fáradt vagyok, összevissza írok, vonszolom magam, a gyerekeket kéne összeszedni átvinni anyámékhoz aztán menni dolgozni
lehet a fáradtság is, de most ááá semmi hangulatom...
fel kéne hívni a helyet, hogy nem vagyok jóóóól :) vagy valami kifogást keresni... itthon döglődhetnék céljából
megint néztem azért hova lehet menni dolgozni... olyan egy izé vagyok, nyughatatlan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése