azt akarom

azt akarom, hogy. azt akarom, hogy

megfáztam

no

Itthon

már ha
nyomi vagyok, még mindig, biztos az agyi szerotonin szintjeim miatt van az egész. vagy valami.
érdekes
a gyerekek aMÚG Y itt is 3 mp alatt szét tudnak szedni mindent.
eddig győzködtem magam, hogy itt jó lesz... és majd lehet. De ez a munkahely... dolog
még lénnek se olyan... de itt egy lepukkant rendelő van, egy idősebb assszisztensnővel vagyok, aki, olyan, negatív, hogy csak, vááá és megmondó is.
itt aztán nem kell változtatni semmitse.
a rendelőbe van egy váltótársam, aki délutános, ha én délelőttös. és fordítva. Fiatal lány, két éve ott van, és még mindig egy A4 es lapra van kicelluxozva a rendelése.
Nagyjából minden fehér, ezért kaptam anyuéktól egy orchideát, hogy az jól mutatna bent, de másnap hazaküldték, hogy allergiások a virágokra, és max művirág jöhet...
Aztán a telefon szétesős volt (még mindig), megfogta az ember, és csak a akagyló maradt a kezében, bevittem a sajátunkat, amit még Zarától kaptam, és szép :) de másnapra visszakerült a régi, hogy ez nem illik oda...
Legutóbb, meg kitettem az ajtóra egy parafatáblát, hogy ne celluxozzuk már össze az ajtót, erre pénteken helyettesítés volt a váltótársamnál, és a parafa tábla fölé celluxozva a papír, rossz helyesírással.... vááá Külön rendelőt akarok tehát...és nem akarok burnout szindrómásokkal körbevéve lenni.
Jó azért, hogy elköltöztünk, igazán. A gyerekek mindig elmondják, ha hozom őket, hogy de mostmár az otthonunkba megyünk haza, nem a mamáékhoz :)

dobozdobozdoboz

doboz

elegem van

mindenből, mindenkiből, lehet csak meg fog jönni... de lehet, hogy tényleg hülye vagyok. Ma már ott alszunk. De még ... át kell innen cuccolni... annyira unom itt, hogy
és még sorolhatnám, de nem sorolom.
idegs idegesítő,
lehetne egy összeszedett postot írni
de lehetetlen. ahhoz túlságosan szorongok, hogy elolvassák :)
úgyhogy
pedig már rájöttem miért írtam világ életemben titkos naplót...
és igen és nem és a többi

fest és

ma festettünk, duluxszal, és már ez a legjobb festék, amivel találkoztam eddig :)
Hétfőn ügyeltem utoljára szekszárdon.
most gyereket altatok, mert nem vittem őket oviba, maradhattak velem festeni házat, úgyis 4 re megyek csak
De nem akarnak aludni... én meg fáradt vagyok...
Annyi mindent írnék, de nincs rá energiám sem.
Kicsit lógottbéka vagyok biz szempontból.
elgyötört asszem, ez a sok ittottlevés, magyün-nemmegyünk, ki a főnök, és atöbbi, sose csinálom, amit akarok, vagy mégis. :) keep smileing,,, de amúgy tényleg, mi van már, hiszen nemsokára már ott

festékbolt

lassan lassan lassan :)
És vettünk tengeriteknősmintázatú wcülőkét is :)
Tegnap éjjel Lén elment egy barátjával, és nem talált vissza, felhívott 2 kor, hogy merre kell menni, megmondtam, erre, mondta arra biztos nem, de.... akkor hazajön, aztán felhívtam, meg összeszedtemm valahonnan újpalota és zugló határterületéről.... bolyongott ... a város peremén :)
költözzünkmárköltözzünkmárköltözzünkmár

haza akarok menni...

eszembe jutott Babits... a dátumról...jah, meg hogy méár itt lakom :)

Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán
1.

Pest utcái között rohanó nép, puskalövések,
rendőr, tört üvegek, népszava forradalom.
Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet
nincs hír, nincs ujság, villanyosom megakadt.
Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak,
nem bőgnek tehenek, még a malac se visít.
Nádas eresznek alatta topázszemü tengericső csügg.
Hószinü fal, kék árny. Csend, csak a fecske csicserg.
Csak ha a villanyos átrohan itt (és mint a tehén bög)
sejteni a város szörnyeteges közelét.
Ám most alszik a táj: egy döglött villanyos állong.
Ó bús villanyosom! bús ez a néma világ!
Bús e méla falun az üres sinekre merengni.
Ó jövevény sinek, visztek-e még ma tovább?
Visztek-e még ma odáig ahol most csörren az ablak,
hol most csorran a vér, forran a forradalom?
Hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi
s sarkra az Eszme kiáll isteni ríma gyanánt;
Hol tán míg irom ezt Magyarország nagy betegágyán
vér és kínok közt megszületett a Jövő.


Csak a címe jutott eszembe, azt se tudtam, miről szól pontosan... de persze akkor is voltak az ilyen melankólikusok. Hát.
Amúgy is hajlamos vagyok "feleslegesen" beleélni magam mindenféle filmbe és könyvbe és versbe... aztán magyarázhatom magamnak, hogy az nem ez...hanem más máshol, máskor. :)

Szóval

olyan zavarodott vagyok, sokmindent akartam írni, de végül, nincs kedvem, vagyis, nem tudom. Hülyeség.
Ezt fogom elvégezni jövőre sztem.
Volt valami a levegőben tegnap, valami emlékező szellem. Mazsola ült és sírt a másfél éve a villamoson hagyott barna kutyája után. Én meg mert nem tudtam, hogy minek álmodok mindenfélét. Múltkor meg hogy született még egy gyerekem, és azon veszekedtünk, hogy Imrének, vagy Pálnak hívják e... végül Pál lett. Olyan jó volt, annak a hatása alatt is voltam napokig, mintha tényleg... Aztán megtaláltam az ismeretlen ismerőst a neten, aztán azon lehetett sírni, főleg a 6: 48-nál kezdődő dalon...Mégha épp az a bajom, hogy sose vagyok egyedül, vagyis most...
De akkor is.
Nem jó, ahogy van a rendelő, az egész dolgok, olyan netegyünkbelesemmiplusz energiát...én ezt nem szeretem. Akarok tenni, akarom jól csinálni...