Itthon

már ha
nyomi vagyok, még mindig, biztos az agyi szerotonin szintjeim miatt van az egész. vagy valami.
érdekes
a gyerekek aMÚG Y itt is 3 mp alatt szét tudnak szedni mindent.
eddig győzködtem magam, hogy itt jó lesz... és majd lehet. De ez a munkahely... dolog
még lénnek se olyan... de itt egy lepukkant rendelő van, egy idősebb assszisztensnővel vagyok, aki, olyan, negatív, hogy csak, vááá és megmondó is.
itt aztán nem kell változtatni semmitse.
a rendelőbe van egy váltótársam, aki délutános, ha én délelőttös. és fordítva. Fiatal lány, két éve ott van, és még mindig egy A4 es lapra van kicelluxozva a rendelése.
Nagyjából minden fehér, ezért kaptam anyuéktól egy orchideát, hogy az jól mutatna bent, de másnap hazaküldték, hogy allergiások a virágokra, és max művirág jöhet...
Aztán a telefon szétesős volt (még mindig), megfogta az ember, és csak a akagyló maradt a kezében, bevittem a sajátunkat, amit még Zarától kaptam, és szép :) de másnapra visszakerült a régi, hogy ez nem illik oda...
Legutóbb, meg kitettem az ajtóra egy parafatáblát, hogy ne celluxozzuk már össze az ajtót, erre pénteken helyettesítés volt a váltótársamnál, és a parafa tábla fölé celluxozva a papír, rossz helyesírással.... vááá Külön rendelőt akarok tehát...és nem akarok burnout szindrómásokkal körbevéve lenni.
Jó azért, hogy elköltöztünk, igazán. A gyerekek mindig elmondják, ha hozom őket, hogy de mostmár az otthonunkba megyünk haza, nem a mamáékhoz :)