buék

meg ilyesmi

csoki és bonbon

legalább ezeket bevittem egy testvérpárnak, akik miatt szakad meg a szívem most. Ha elmennek, jön egy új, aki ilyen, és még egy, és kifogyhatatlan
ki kéne valami jót találni...de mit... rá fogok jönni!

ajjaj

Minek mindenkivel együttéreznem már???
Minden második gyereket hazahoznék, olyan körülmények között él... :(((
El sem hiszi az ember, aki csak ül dolgozik, él... hogy mik vannak, hogy mik lehetnek ezen a világon. Én is eddig csak hallottam Léntől, de nem láttam, nem éreztem...Minek is olvasnám a germinált, twist olivert, árvácskát... Mennyi mindent kaptam az élettől. nevelkedhettem, tanulhattam, lehettem valaki, emberré válhattam. Éljen az esélyegyenlőség és az integráció, no meg a tolerancia, nem utolsó sorban...

Karácsonyfa

Vannak akik szép új divat szerint díszített karácsonyfa körül ünnepelnek.
Kiskoromban elővettük mindig ugyanazokat a díszeket, készítettünk egy kettőt, meg összetörtünk egy kettőt, de nagyjából hasonló stílusú volt minden évben. megszokott régi, talált, örökölt, szerzett díszekkel. Néha készítettünk is, főleg, amíg anyukám a gyógypedagógiai óvodában dolgozott. Így teltek.
Nem volt nagy, extra, vagy ilyesmi..
És itt is, néhány tecsós új díszen kívül, maradtak a rmannban vásárolt 499 ft/dobozos fadíszek, amiket Pécsett szereztem be sokéve:) De eklektikus, és néhány ovis dísz, és néhány szerzett... de nem fektettünk nagy összegeket a legújabb divat szerinti díszítésbe :) Azt gondolom most is, hogy ez nem fontos. nem ez a fontos. 

Ja és került egy két szaloncukor, és félig rágott habkarika is a fára :)

Ezen kívül néhány műanyag bogár is került, M.sógi jóvoltából :)
Nálunk nem szoktunk gyertyát, izzót tenni, gyertyától félünk, hogy felgyújtja a fát. Az izzót meg én nem szeretem. Így az adventi gyertyákat, meg néhány karácsonyi gyertyát szoktunk gyújtani tűzbiztonságos helyen, meg csillagszórót :)

Gyermekekről

Már rég akartam írni valami érzésösszegzés szerű dolgot. Ami a gyerekeimmel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem. Tulajdonképpen a születésük pillanatában.

Mazsola: Már megszületésekor érezni lehetett, hogy élet van benne. Lelkes, figyelő, nyugodt gyerek volt mindig is. Nem aggodalmaskodott, jól aludt. Bírta az egyetemi kiképzést, az autózást :) Figyel ránk, hogy mi hogy érezzük magunkat. Már egy évesen is, mikor játékból veszekedtünk elkezdett sírni. Egyébként is érzékeny lelkű, nem tudja a Süsüt nézni, vagy a kisvakondban, amikor a nyuszit elfogja a farkas, ki kell kapcsolni. Elsírja magát a szomorú zenéken, vékony magas hangokon. Szépen énekel egyébként. Minden érdekli, figyel, megjegyez. Legjobban szerintem az állatok. Az autókat is szereti, de azt hiszem nem rajong ilyesmiért. Az ujját még mindig szopja, kell neki önnyugtatásnak. szerencsére már csak elalváshoz. Tud már számolni is egy kicsit 5-ös körben. Rajzolni, még csak most kezd, pontpont vesszőcskét leginkább. Szóval kis lelkes kincs. Nagyon közel érzem magamhoz.

Tádé: Ő mintha már születésétől fogva céltudatos lenne. Pedig nyilván nem szokott egy újszülött céltudatos lenni. Szeretett mindig kézben lenni. Sírt, ha nem aludt velünk, és sokszor még most is velünk alszik (80%ban). Tádéra mindig felnéztem, olyan korán tanult meg felállni, beszélni, hogy én sohasem voltam ilyen tehetséges azt gondoltam. Meg azt, hogy biztos az apjára ütött annyi esze van. Nem fél a Süsütől se, nem retten meg valótlan veszélyektől. Ritkán esik el, vagy ritkán tudok róla, mert nem sír ilyenkor, csak, ha valamit elvesznek tőle, vagy valaki bántja akkor sír. Vagy ha nem jöhet át az ágyunkba... ez ritkán van mondjuk, mert nem akarunk következetlenek lenni, és mindig beengedjük...Mindent egyedül akar, amit Mazsola is. Egyedül veszi fel a zoknit, egyedül száll be az autóba egyedül eszik stb. sír, ha elvesszük a lehetőséget, hogy mindent egyedül csináljon. Tádé egyébként nagyon bújós, ölelgetős, puszilgatós. Szóval kis nő.  Kicsit csodálom, amilyen :)


Végeredményben mindketten igazi egyéniségek, magabiztosak (legalábbis itthon) és figyelnek ránk és egymásra is.
Nem tudom le tudtam e írni, amit akartam. Vagy mit is akartam :) Szóval leginkább, hogy mennyire más két ember már  újszülött korától. De nem tudom mi lesz belőlük végül.

Karácsony

Azt kellene írni, hogy most aztán olyan volt... de leginkább délre kihaltam.
Nagyon igyekeztem szuper ételeket készíteni, amikkel akár egy vacsoracsatás fődíjra is szert tehetek... és mondhatom sikerült is... de ezen annyira görcsöltem, hogy minden jól menjen... és jöttek apósék, figyelték, hogy készülnek ezek az ételek, ott kotnyeleskedtek. Én vigyáztam a gyerekere, főztem, közben mostam stb, Lén elment fáért, és basszus hárman állítgatták a fát 3/4 óráig, miközben az egyik igazán vigyázhatott volna a gyerekekre, és Lénnek sem kellett volna beszólni, hogy vizes Tádé harisnyája, és húzzam át...miközben ne égessem oda a húst... persze mondtam neki, h. húzza át ő. De erre após megvető pillantásait kaptam, de mondtam, hogy Lén ott ül egyhelyben...  :) Szóval így kezdődött, de végülis agyerekek nagyjából mindennek örültek. A fának legjobban, csak leszedték a díszeket mindig. Emiatt Lén ideges volt, és amiatt meg én, mert kit érdekel, ha alul nincs annyi dísz... Bár Tádé módszeres díszszedését valóban meg kellett akadályozni :) Este egyedül maradtunk, és már nyugodt voltam, beszélgettünk a gyerekekkel, és meg voltam elégedve a sorsommal :)
Másnap anyóshoz mentünk. És mostmár látom mennyit készül egy ebédre, és el is határoztam, hogy én többet nem fogok mindent egyedül csinálni. Mindenki szépen részt vesz az előkészületekben:P Este jöttek anyuék, most meg elvitték a gyerekeket, mert mi holnaptól dolgozunk, bölcsiovi meg nincs.
Mindent összevetve, nem volt rossz, csak a 24-e fárasztó :)

este

megint. De nem akarnak aludni.. Csak én szeretnék már.
Kaláka album megy.

Itthon

Az idei karácsony úgy telik , mint egyébként minden nap, meg vagyunk fázva... egész január óta elmondható erről az évről...De már hozzászoktunk...
ímsjd biztos eszembe jut fennköltebb dolog is ennél...

egyébként

Jó, hogy sokmindenben tudok segíteni, tudom mi miért történik az osztályon egy egy gyerekkel, és el is tudom mondani. Szeretek intézkedni, gondolkodni, beszélni :)
Elolvastam Aronson önéletrajzi könyvét, sok tanulságot szűrtem le belőle.
Például elgondolkodtam, hogy miért gondolom azt, hogy aki akarja el tudja végezni az orvosi egyetemet, pedig középiskolás koromban azért ezt nagy dolognak gondoltam. Azért van ez, mert a teljesítményt az énképemhez igazítottam. Azt hiszem sohasem gondoltam magam (és nem is gondolom) annyira okosnak. Vagyis elég talpraesettnek érzem magam, meg megvan a magamhoz való esze... Szóval ha már én is el tudtam végezni, akkor sokan el tudnák, most is ez az álláspontom. Csak épp olyan furcsa volt, hogy hasonló hozzáállása volt egy számomra oly nagyra becsült pszichológusnak is, mint Aronson. Olyan érzésem volt olvasva a könyvét, mintha ez mással is megeshetett volna, és nem kellett volna hozzá az a sok plussz, ami az ő személyiségéből, egyéni gondolkodásmódjából adódik. ... Ahogy Sz. D. Mondta vala: 

Az ismeretlent megközelíthetjük az ismeretek, de a lehetőségek felől is. Az ismeretek hajlamosak arra, hogy csak azt a jövevényt fogadjákbe, amelyik rájuk üt, logikájukhoz igazodik, kialakult törvények szerint él és ítél. A lehetőségek némi bátorságot és képzelőerőt igényelnek; innen nyílik az érthetőség visszaútja. 

hasznos

Ma hasznos voltam :)
Bár nem tudtam a világ problémáira megoldást találni.