Nagyon igyekeztem szuper ételeket készíteni, amikkel akár egy vacsoracsatás fődíjra is szert tehetek... és mondhatom sikerült is... de ezen annyira görcsöltem, hogy minden jól menjen... és jöttek apósék, figyelték, hogy készülnek ezek az ételek, ott kotnyeleskedtek. Én vigyáztam a gyerekere, főztem, közben mostam stb, Lén elment fáért, és basszus hárman állítgatták a fát 3/4 óráig, miközben az egyik igazán vigyázhatott volna a gyerekekre, és Lénnek sem kellett volna beszólni, hogy vizes Tádé harisnyája, és húzzam át...miközben ne égessem oda a húst... persze mondtam neki, h. húzza át ő. De erre após megvető pillantásait kaptam, de mondtam, hogy Lén ott ül egyhelyben... :) Szóval így kezdődött, de végülis agyerekek nagyjából mindennek örültek. A fának legjobban, csak leszedték a díszeket mindig. Emiatt Lén ideges volt, és amiatt meg én, mert kit érdekel, ha alul nincs annyi dísz... Bár Tádé módszeres díszszedését valóban meg kellett akadályozni :) Este egyedül maradtunk, és már nyugodt voltam, beszélgettünk a gyerekekkel, és meg voltam elégedve a sorsommal :)Másnap anyóshoz mentünk. És mostmár látom mennyit készül egy ebédre, és el is határoztam, hogy én többet nem fogok mindent egyedül csinálni. Mindenki szépen részt vesz az előkészületekben:P Este jöttek anyuék, most meg elvitték a gyerekeket, mert mi holnaptól dolgozunk, bölcsiovi meg nincs.
Mindent összevetve, nem volt rossz, csak a 24-e fárasztó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése