fogg

huizfzrbsvrtcytvubzvinubminj,m

30

ez ilyen kerek szám, nem?
tegnap persze buli volt, nem aludtunk, tegnapelőtt munka volt, akkor azért nem
dehát egy jóféle 30-asnak ezt bírni kell, nem?
ilyenkor a legterhelhetőbb az ember állítólag
és tegnap romkocsmanegyedben voltunk... szerettem, de nem mennék sokszor... :)

most

hogy megint ilyen főzős szerelmes sorozatot nézek... eszembe jutott, hogy főzni jó... aztán túrósrétest csináltam csak
a túrós rétes veszélyes, képes vagyok megenni amennyi van...
ma meg fasírtot kéne
vagy ilyesmit...
van a kajáknak valami speciális tulajdonsága, meg ennek főzésnek, valami ami túlmutat önmagán
ez lehet ilyen gastrosznobizmusba hajló duma, pedig az igazán távol áll tőlem :)
Szóval a szerelem meg a kaják valamilyen hasonló önjutalmazó rendszerre csatlakozhatnak rá az agyban... tuti ezt használja ki a film...

sajnos csak irónia

miatt jutott eszembe
Nem tehetek róla, hogy ebben nem tudok hinni

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

Különösen az utolsó 4 sor :) Vajon Petőfi néha nevetett magán? vagy újraolvasva elsírta magát, hogy milyen egy meghatót írt?


teljesen más téma
persze, ma olyan fáradt vagyok, összevissza írok, vonszolom magam, a gyerekeket kéne összeszedni átvinni anyámékhoz aztán menni dolgozni
lehet a fáradtság is, de most ááá semmi hangulatom...
fel kéne hívni a helyet, hogy nem vagyok jóóóól :) vagy valami kifogást keresni... itthon döglődhetnék céljából
megint néztem azért hova lehet menni dolgozni... olyan egy izé vagyok, nyughatatlan...

a tanult tehetetlenség kapujában

ja az előbbi témákhoz, de már nem osztom meg asszem
szóval, hogy a mélyszegénység meg a társadalom felelőssége, és hát el sem tudjuk képzelni, mi akinek jutott és megadatott...
és akkor jut is eszembe Lén, hogy persze, mert neked azanyád is értelmiségi meg a nagyanyád is az volt... és akkor mi van? nem kellett végigjárnom az egyetemet, nekem ez nem volt érdemem, csak a társadalmi osztályomnak köszönhetem az egészet?
és nem kérdőjelezem meg a szerencsés helyre születésemet, de tényleg, de ez az életemnek csak egy része! Van az a rész amit kaptam, de én döntöm el hogy élek vele (mint ahogy kedvenc Aronson idézetem, jó lapokból ugye könnyebb nyerni, de a pókerben az az ügyes, aki a rossz  lapokkal is nyer...) valami ilyesmi...
Na szóval, ha a társadalmi szituáltságot elhelyezkedést vesszük, mint az ember sorsát alakító döntő tényező, és ezt a személyiség, az akarat, a munka nem tudhatja megváltoztatni, ha az egyén nem reménykedhet benne hogy részt vehet a saját sorsának alakításában, akkor ott vagyunk ugye a tanult tehetetlenség kapujában, ami a depresszió előszobája egyébiránt...
Ja és ma Magyarországon ez az állapot nem elég ritka..

politically correct

ezt írta a előbbi bejegyzés alá vki, hogy  a probléma politically correct megfogalmazása... hát akkor

Az a véleményem, hogy a témáról való gondolkodásunkat kéne megváltoztatni, mindegy, hogy politikailag korrekt vagy nem korrekt a fogalmazásunk. Abban az esetben, ha egy probléma kapcsán olyan dolgot teszünk felelőssé, ami megváltoztathatatlan,  (mint pl bőrszín), akkor a probléma megoldásában elakadunk, vagy elősegítünk olyan eseményeket, mint a cigánygyilkosságok.
Eü dolgozók körében pl. gyakran, hogy mind dohányzik terhesség alatt, meg a többi statisztikai páldálózás...  nem is értem a probléma megközelítése miért nem a dohányzás felől érkezik, hiszen ez a probléma amin lehet változtatni... vagy nem is értem, mi köze van a dohányzókhoz annak a cigány nőnek, aki nem dohányzik. Miért kell ráhúzni a felelősséget, miért felelősebb ő a többi cigányért, aki dohányzik terhessége alatt, mint Te Kovács Roziért, aki magyar és ő is dohányzik.
De ez csak az egyik rész. Társadalmilag nehéz helytállni egy olyan közösségben, ahol eleve nem várnak tőled sokat, és igen meghatározó olyan közegben felnőni, amelyben már gyerekkorodban teleírják a fejed, hogy milyen vagy eleve és megváltoztathatatlanul. Sokkal könnyebb lenne ép önbecsülésű embereket motiválni a társadalmi hasznosságra. Ez nem valamiféle lózung. Aronson is írt erről a négerekkel kapcsolatban (Történtek hibák, de nem én tehetek róla c. könyvben.) Amerikában, hogy hogyan változott meg a csoporthoz való hozzáállás, ha nem is teljesen.

ha még egyszer

valaki kimeri tenni Szögi Lajos képét a fbra, hogy őőt is a cigányok!
És hogy Arra miért nincs ilyen film meg reakció??? Mint a cigánygyilkosságok ürügyén???
Na akkor megmondom miért. Mert a kettő nem összehasonlítható!
1. Az elsőt  (sok ilyen példát tűznek még ki fb falakra) egy vagy több gyilkos követte el vélt vagy valós felháborodásból, indulatból, elmebetegségből stb, azok akik ezt elkövették, vagy támogatták a gyilkosságot elítélendőek! A társadalom kárára vannak. Bőrszíntől, nemtől, lakhelytől függetlenül.
2. A másodikat előre megszerveződött csoport követte el, akiknek az egyetlen indoka az volt, hogy az áldozatok cigányok, így mind gonosz aljas alsóbbrendű lények, akikre rá kell ijeszteni. Attól teljesen függetlenül, hogy ártott e bárkinek az adott cigány ember. Vagy egyáltalán ember volt e.
3. Felháborít a társadalmunk egy részének a reakciója, mint pl. ez a fb rasszizmus. Emiatt a hozzáállás miatt nem találták meg olyan hamar a gyilkosokat, ezt a rasszizmust lehet érezni az egészségügyben és a rendőrségnél, és mindenütt csempésződik egy kicsi ide és oda, egy félmondat egy gúny, egy ... és én ettől hányok...
4. attól hányok, hogy valakit meg lehet ítélni anélkül, hogy kicsit is ismernéd, hogy beszéltél volna vele. Hogy nem kap egy esélyt arra, hogy megismerjék mert cigány, ezekkel nem barátkozunk. És nekem ne mondja senki, hogy hát békében élhetnek, nincs is rasszizmus Magyarországon.
5. Nézzétek meg a Csak a szél c. filmet.

rég nem írtam, most is csak kiakadás végett

hogy már
és hogy mér
és hogy nem akartam holnap dolgozni, de behozoma gyerekeket
 és ennyi

nem írok

mostanában
majd aztán