ötre

megyek fogorvoshoz... Lén leegyeztetett mindent... nincs kecmec...

front

fejfájás
minek?

adventi naptár

Egyszerű, nem varrtam kis zsákokat, vagy télapót, de azért vacakoltam vele, és nem fogott rá semmi sem, és pöttyöket is kellett, mert nem is tudják még a számokat :)
És nem esik le a gyufás-skatulya róla, és némely csokiból nehéz volt kettőt belegyömöszkélni a dobozkába... Ja és rendes fenyőformát nem tudtam kivágni :P
Hát mindenki azzal főz, amivel tud :)

jajj annyit gondolkodtam

de már este csak azon gondolkodom, hogy mikor megyek aludni :P
Miért kell ilyen sötétnek lenni korán.... nem mennék északabbra!
Holnap készítek adventi-naptárat a gyerekeknek :) vettem egy csomó gyufát, nagy kartont, krepp-papírt. szóval majd holnap :)
megyünk szombaton siklósi fürdőbe, ma telefonált sógi, de nem értettem, lehet ők is jönnének... de én őszintén szólva, nem annyira lelkesedem az ötletért. minél több ismerős van annál kevésbé lehetek felszabadult, mer hogy nézek ki, hány szál szőrt felejtettem el lenyirbálni a lábamszáráról, meg mindenféle ilyesmi van a  fejemben. a gyerekekkel a legjobb menni.

macs

én voltam

és persze megint nem jártam sikerrel, mert ez a fogorvos mindig szabadságon, betegszabadságon, mittoménmin van. na de vettem flector port... emlékezem az analgetikumnephropathiás betegekre, és magyarázom magamnak, hogy ezek a mai fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentőkészítmények már rég nem olyanok, mint régen.
Hétvégén megyünk Siklósra....ezt várom... már hétfőn :)
Hasznosítottam ma magam, fúrtam, meg kreatívkodtam.  Már csak két polc van hátra.

és már itthon is vagyok

és nemsokára elmegyek a fogorvoshoz, ha más nem időpontért... mert Tádé már tegnap azt mondta: Ha nagy leszek fogorvos leszek, és kihúzom a fogadat :D

ezt írtam a munkahelyemen

magamnak írok levelet. itt tartunk

annyira unatkozom, hogy ez az egy lehetőség... otthon hagytam a könyvem:S

mindig a gyerekeimről beszélek, ez van.  nincs semmi más jó most, csak a tudat, hogy ez biztos nem tart örökké, és egyszer majd értelmesen töltöm a mindennapjaimat.

De ez a két év a visszaemlékezéseimben úgy fog szerepelni, mint " hogy basztam el két évet az életemből... vagy vmi hasonló... és az egyetlen megnyugtató momentum, hogy legalább korán mehettem a gyerekekért, és hiányozhattam, ha betegek voltak, vagyis nem hiányoztam, csak nem volt baj, ha nem jöttem...

A gyerekekről jut is eszembe a kisvárosi polgárpukkasztás.... nem volt célom... csak asszem mégis ilyen vagyok... Lén tegnap bement a gyszertárba atecsóban, mi meg Mazsolával a kindeerben talált csodaképet fejtettük meg a földön, én guggolva, félig térden, ő meg ült, és csak mikor már elmeséltük a történetet, akkor látom, hogy itt vagyunk a pénztártól pár méterre:) sohasem fognak itt komolyanvenni, ha a földön ülve játszom, közterületen... de persze tulképp nem bánom sőt, örülök, hogy képes vagyok elméllyedni és a külvilágot így kizárni, ez megerősített... miután a visszajelzésekből próbálok sokszor élni, ami ugyan kell, de korántsem kéne túldimenzionálni a fontosságukat...

Azt hiszem lassan haza kéne mennem. Semmi szükség itt rám.

Ja reggel az volt a bajom, hogy a két terápiás nővér nem akarta hagyni a kibontakozásom... talán ők is furának tartanak. a betegekkel kéne beszélgetnem, de ezt szerintem nem lehet így...hogy semmi instrukció nélkül majd odamegyek...nah mind1

pillanatnyi hatások

mennyire befolyásolják a hangulatom... nem sokáig, de pár órára olyan nyomi tudok lenni, vagy épp ellenkezőleg, feldobott... aztán persze vissza a normál szintre...
Ez a macska büdös... éles váltás, de idepofátlankodott az ölembe... kint szok lenni, de ilyenkor bejöhetm délután, mikor lén még nincs itthon.
Azért szerencsés vagyok az életben, szeretném sokszor, ha másnak is összejönnének a dolgai...
Pl. unokatesóm... akinek úgy segít mindenki, hogy végülis árt... mert néha a fizikai segítés hiánya az igazi segítés, akkor érzi az ember, hogy valamiért megküzdött... nem mások küzdöttek meg helyette...
a gyereknevelés olyan nehéz kérdései, hogy mindent meg kell e kapjon a gyerek, vagy kell vmit tenni ehhez, vagy esetleg várnia... Szóval csak eszembejutottak unokatesómról, akinél több dicséretet, biztatást, lehetőséget nem sokan kaptak a családtól... de persze ez sem jó... úgy tűnik.

........................................................................................................................................ itt van Bori még pár hónaposan...kis babomanobubbi

..............................................................................................................................................................

nem akarok súlyosabb lenni
nem ehetek csokit most....
pedig....
gyakorolnom kell az önkontrollt...
egy szobában gondolkodva akarom megváltani a világot, minden okosat olvasok ehhez, de amikor kimegyek akkor kiderül, hogy....
"Akar-e megváltást a világ?
S ha igen: milyet? Ahány ember, annyifélét?
Összkomfortos Megváltást? Villamosított Megváltást? Légkondicionált
Megváltást? Sugárhajtású Megváltást? Vajaskenyér Megváltást?
Primőr Zöldség Megváltást? Tengeralattjáró Megváltást? Zsebrádió
Megváltást? Házastársi Puszi Megváltást? Zenés Megváltást? Első-
osztályú Megváltást? Turistaosztályú Megváltást?
Mert a Születés egyforma mind. De Temetés van Elsőosztályú, Másod-
osztályú, Harmadosztályú s Kitudjamégmilyen -
egyformán születünk, de nem egyformán halunk meg: valahol itt, a kettő
között gyökeredzik a baj. "ahogy sz.d. írt róla....
szóval, mikor szemetalálkozol a megváltódni nem akaró emberekkel... mennyivel könnyebb elméletben tenni vmit másokért, mint szembeállni, és azt mondani, vedd be, tedd ezt, vagy azt a Te érdekedben, vagy persze legalább gondolkodj el rajta, a lehetőségeken, amiket elolvastam, és Most elmondok Neked, mert akarom, hogy tudd és birtokában légy az információknak, mielőtt döntenél az életedről... de persze valami homok mindig a kommunikációs részbe akad, és vagy az adó vagy a vevő nem működik... a hullámhossz... fene..na de ehhez idő kell...TÜRELEM... részemről is.... na ez van