szóval feszült vagyok

de nem értem miért kell szétkenni a májkrémet, és kiszórni a kakaóport, kiünteni a meggylét, széthányni mindent, üvölteni, belepisilni direkt a fürdővízbe a kád széléről, kifröcskölni módszeresen a fürdővizet. Én meg artikulálatlanul sikítozok, hogy NEEEE
mert nem aludtam, és feszült vagyok, és egyébként is miért nincsenek rám tekintettel, hanem hogy éppen hogy, csakazértis... és lén persze ügyel, vagyis bent van mert nemsokára ügyel a gokiban egyedül é sazelőtt kell...
Nem nem tudom a nehéz (amit szoktak anyukák írni egymásnak) ez megfelelő kifejezés e. Inkább az a bajom, hogy nem megy, nem tudok koncentrálni már semmire, és nem jut eszembe megtiltani, tádé elmebeteg dolgait. És Ő is fáradt, és visít, ahogy egy kis tengerimalachoz illik...
Egyébként ma még a legkedvesebb boltosnénivel sem tudtam egyetérteni.... Mazsolát két napja úúúúgy megkarmolta a daniroli, hogy azóta is tiszta seb a gyerek arca. Bal arcán egy nagy fél centi széles két három centi hosszú seb. Horror, mi? Mert a futottak az udvaron, daniroli elesett, és mazsola átfutott rajta és a kezére taposott, erre daniroli bedühödött és szétkarmolta az arcát... és így és  a boltosnéni szerint mérgesebbnek kellett volna lennem, meg elővenni az óvónénit, hogy mit csinált, amíg ez történt. Dehát azt hiszem, némely dolgot nem lehet megakadályozni....
de minden idegesít, főleg az irgalmatlan mennyiségű össze visszahányt ruha, amit volt, h. összepakoltam, de a szekrényvbe nem került.. és a gyerekek szekrény, katasztrófa... és az egész           ház, és ...
hisztériás rohamot kapok
most