szombat, január 14, 2012

tádé

Tegnap hazafelé gyalog jöttünk, vagyis busszal, Tádé nem mehetett át anélkül az úton, hogy fogná a kezünk, emiatt teljesen kiborult, visított és a földrevetette magát. Mondtam Lénnek, miközben hagytuk ott a földönfekvő ordító gyereket, hogy ebben az a jó, hogy nem kell kül performanszokon törni a fejünket ahhoz, hogy megbotránkoztassuk az embereket :)

Nincsenek megjegyzések: