hát mindenféle. végül a kórházigazgató felajánlotta Lénnek, h. csinálja meg a kard. szakvizsgát, de mostmár késő... mert kb 3,5 hónapig nem mondott semmit, csak sztem Lén közvetlen főnöke mondta neki, h. Lén el fog innen pályázni, ha nincs előrelépés az ügyben.
Hát ez van....
Öcsém meg már lelkes, keres nekünk lakhelyet. Aktívkodik. :)
Jó azért ha a családban legalább vki szeret intézkedni. Én pl úúúúúúúúúúúúúúútálok... ez az egyik visszatartó erőm :)
Meg blokkolom magam, nem szeretek telefonálni, főleg, ha vmi nem olyan kellemes ügyben kell, de egyébként se szoktam sokat... Meg emilt is ritkán írok... legtöbbször azt gondolom, hogy milyen jó lenne írni, aztán, mikor itt ülök, nincs hozzá semmi értelmes gondolatom, nincs nyugodt körülmény, és egyébként is kit érdekel mi van velem itt a világvégi remeteuccában :)
Persze volt egy osztálytársam az elsőgimiből, aki kicsit antiszocnak tűnt (abban az időben leginkább velem beszélt), és ő mondta, mikor egyetemre került, hogy hát hogy menne oda vkihez, és beszélne vele, vagy kérdezne vmit, hát mi köze hozzá :)
Szóval ja... azért persze koránsem vagyok ilyen beggugulódzott, csak épp, nem vagyok képes írni, de ez megváltozik, majd most megfogadom, hogy legalább amiket elterveztem, hogy megcsinálom, felhívom elintézem, annak egy 2/3-át véghezviszem :)
Jó is ezt megfogadni, mer sok ilyen lesz a ho praxis átvétele körül... És aztán majd mindenhova eljárok, legalább 2 hetente 1x :) (nagy váltás a fél évente 1x-től)... Na szóval
Minden marasztalás ellenére költözni fogunk, ja és a Beteshdából is visszaírtak Lénnek, szóval... Én igazán bizakodó vagyok, főleg, mert szekszárd sosem volt a szívem csücske... annyira, h. itt akarjak megöregedni... Na megyek, Tádé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése