nynynyn

olyan fáradt és egy kicsit olyan mintha nem lenne körülöttem a világ. tudom, de nem érzem. kívülálló vagyok. mi is lesz így most. semmi. talán nem is kell, hogy változzon semmi... fél egykor ebéd a menzán, fémtányérokon sikítoznak a villák, kések, 40 éve is pont így lehetett itt. és valami mégis változott azóta, eltűnt letűnt a lelkesedés... én meg viccelődöm és mosolygok, csak hogy ne legyen olyan monoton minden nap, amit ott töltenek, ott töltök... a hegyen...