minden reggel, mikor autózom Pécsre, vagy vissza, teljesen meg vagyok hatódva, hogy a világ legjobb helyén élek. Pont megfelelő méretű dombok, kis patakok, tavak... szóval szinte már luxus...
Bár az igazat megvallva, mikor minden reggel a 4-6 ossal mentem át a Margit-hídon, vagy hetessel az Erzsébet-hídon (diákmunkás koromban), akkor is ezt éreztem, ahogy épp bukkant fel a nap, és rávilágított Pestre, meg a Dunára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése