ébren

az éjszaka, mint a nappal, káosz volt.  fejemen fetrengő tádéval, és éjjel kimászkáló mazsolával
fekszem a billentyűzet mellett, és úgy írok. majd jön Lén.

tegnap msn-eztem Ib-bel, b.nőm, egész fél11ig. , jó volt, mert nem beszéltem egész nap senkivel, vagyis, nagymamámmal, aki csak felidegesített. Amúgy már nem is érdeklődik a gyerekek iránt, mióta unokatesóm terhes. Én nem bánom nagyon. Csak mindig úgy hív, hogy nem kérdezi, mi van velünk, hanem mondja, mondja, h. unokatesómmal mi történt, és hány, és szegény nem tud kimenni az utcára mert meleg van. Mi lesz itt januárig. A következő félévet meg kihagyja... de mit fog csinálni otthon, na de az ő dolga. Örülök, hogy nagymamám megnyugodott, hogy nem lesz már akkora személyi kultusz körülöttem, amit nagyapám csinált itt. Mindenhova kitette Mazsoláék fotóit :) (amit egyébként megértek), de ez bántotta nagymamámat, mert mindig unokatesóm volt a kedvenc. bár engem nem viselt meg, hogy ő a kedvenc, nem úgy mint a (tara által ismert) behemót B nevű unokatesómat :P, mert én nem hasonlítom magam, meg ilyesmi. És az volt célom, hogy egyedül megálljak a lábamon, nem hogy minél több segítséget kapjak... mondjuk épp kaptam segítséget, úgyhogy nem tudhatom pontosan milyen az, ha nem kap vki.
hát ja, az élethez kell szerencse, meg munka, meg kitartás, meg még egy csomó megfoghatatlan dolog... de ezekről pontos infót talán sose fogok tudni