letettem a gyerekeket és elaludtak 2 óra könyörgés után :P
most felmostam, hogy tiszta legyen a kő, ami olllyan koszos volt, hogy csak.
Most van időm kicsit írni, de nem akarok bölcset, vagy ilyesmit, mert megunnám magam, néha pedig igényem van rá, hogy leírjam miről mit gondolok, vagy kritizáljak valakit, de most nem... semmi motivációm, még gondolkodni sem a világmegváltáson :D
már kezdek visszatérni a földhöz... tegnap is, mikor kirándultunk, és csak mentünk felfele, Tádé aludt a hátamon, Mazsolát az apja vitte, csak tettem egyik lábam a másik után, és próbáltam élvezni az út göröngyösségét, fújt a szél és sütött a nap, és csak próbáltam semmire se gondolni...
milyen jó, hogy ez nem függ sem a politikától, se a fizetéstől...ez mindig így marad
eszembe jutott erről egy demjén szám... valahogy így volt: eső után mindig tiszta láthatár, a szenvedély elszáll, és marad még elég alkalom arra, hogy tisztának lássuk, ez az ami nem múlhat el, soha soha nem múlhat el, míg ember él a földtekén....
Na ez jutott eszembe:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése