hétfő, december 07, 2009

végre vége a hétvégének :)

Na ilyet is ritkán mondok.. de pszichésen megterhelő volt nekem ez a sok konfliktus és vitatkozás...
A gyerekek örültek a mikuláscsokinak, meg is lepődtek... kivéve Mazsolát, aki kibontotta a csokimikulásokat, betette a hűtőbe, és közölte: ezt a mama vette...
próbáltam elmagyarázni, hogy a télapó hozta, és kopogott az ablakon, és kérdezte van e ereefelé jó gyerek, és atöbbi, de továbbra is kitartott amellett, h. a csokikat a mama vette :S Talán jövőre lehet várni rendesen, majd leütöm anyóst időben...
Após pedig egész nap beszélt. És állandóan a fiait meg magát dícsérte, és, hogy nekem mit kéne tennem Lén előrejutása érdekében, amitől a .. kivolt, mert azt gondolom, h. mindenki foglalkozzon a saját dolgával, ha akarja , h. Lén vmit csináljon mondja neki, nekem ne osztogasson feladatokat. És ilyenkor mindig felhúzom magam, h. már megint itt vagyunk, pont ott, ahol az látszik, h. a nők alsóbbrendűek. Ugyanez volt , mikor Mazsola született, és kb 600 x mondta el, h. a szülés nem fáj, és mikor a 9. hónapban voltam Tádéval, akkor is csak beszólt, h. lihegek, mikor felérek a 3. emeletre. .. Sógi szinte semmit nem beszélt, inkább hallgatta apja történeteit, amit a héten már hallott azért :P Most talált munkát.
Ja erről jut eszembe anyám... Múltkor, mikor itt voltak, akkor mondta após, h. pestre félállásba nem akarta elengedni sógit, akkor inkább maradjon itthon, csináljon jogsit, nyelvvizsgát... Anyám meg erre azt mondta, h. jó de ez így nem felnőtt élet... Amiben igaza volt, de após nem értette meg ezt a szempontot, h. lehet, h. az ember már talán egyedül is el akar érni valamit. De nem látszik sógin, h. zavarná az a szerep, bár az önbecsülése lehet nagyobb lenne, ha tényleg meg tudná teremteni a saját életfeltételeit külső segítség nélkül is...
Bár egyébként ez a dolog engem is zavar, hogy nem én teremtettem meg , amiben élek, és nem is fogadtam volna el ennyi segítséget anyuéktól, ha nem lennének a gyerekek...akkor mindegy lenne hol lakunk. Sokszor érzem, h. túl jó dolgunk van, és nem is érdemeljük meg ezt. és a családom is szép, és minden ok. nem lehet szenvedni mitől, ha leszámítjuk a rokonok egy részét :P Na mind1 szóval ez...

4 megjegyzés:

Babi néni írta...

*együttérez*

Mi pont "megbeszéltük" Jetivel, hogy eszembe ne jusson megígérni, hogy vendégeskedünk valamelyik rokonomnál. :o) Mert szerinte egyikük se tud főzni és mindig fáj a gyomra.

Azért persze meghívhatom őket valamelyik napra estére. Még szerencse, hogy tudok főzni... ;o)

Babi néni írta...

És megnéztem ám a youtube-ot. Nagyon édes Mazsola, ahogy énekli. És tudja a teljes szövegét! :o) Nálunk csak a refrén ment végtelenített "szalagról"...

Babi néni írta...

Ha nem bánod, megdíjaztalak nálam. :o)

Hátha jobbkedvre derít.

bálimi izidor írta...

:) köszi:)