Kedves Olvasó!
Szerettem volna valami nagy-nagy levelet
írni, de József Attila már megírta ezt a verset,
amirõl a levelem szólna. Ismerjétek meg, ha
esetleg nem ismernétek még. Nem azért, hogy
bölcsebbek, mûveltebbek legyetek, hanem,
hogy érezzétek a töredékét a karácsonyi
hangulatnak, ahogy bennem él.
TÉLSzerettem volna valami nagy-nagy levelet
írni, de József Attila már megírta ezt a verset,
amirõl a levelem szólna. Ismerjétek meg, ha
esetleg nem ismernétek még. Nem azért, hogy
bölcsebbek, mûveltebbek legyetek, hanem,
hogy érezzétek a töredékét a karácsonyi
hangulatnak, ahogy bennem él.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12
Amikor még kisgyermek voltam, ez a nap
is olyan természetesnek tûnt. Vártam, hogy
jöjjön, anyu készülõdött, a fa már állt a
hidegben, titokban. Nagyon szerettem
december 24-e délelõttjét.
Mióta kirepültem a családi fészekbõl, kissé
átértékelõdtek az ünnepek is. Elmúlt a
gyermeki egocentrikusság belõle. Most inkább
adni szeretnék, és nem is a boltokban található
számtalan ajándék valamelyikét, hanem
figyelmességet, mosolyt, egy kis meleget a
többi napra is, amikor eszünkbe jut a
szenteste.
Ha majd családom lesz és gyermekeim, és
karácsony, akkor majd együtt fogjuk készíteni
a díszeket a fára, felszereljük a gyertyákat és
a csillagszórókat, énekelünk, meg táncolunk
is, és a legszebb tányérból eszünk, és játszani
is fogunk az új játékokkal, meg a régiekkel.
Eszünk ágában se lesz bekapcsolni a
televíziót. Ha nem rontom el, majd sütök
mézeskalácsot is. Akkor majd biztos meleg
szívvel fognak emlékezni õk is, ha felnõnek.
Addig még sok víz lefolyik a Dunán, és
karácsonyok jönnek-mennek egyetem alatt is.
Két vizsga között felpattanok egy vonatra,
hazadöcögök, viszek mindenkinek valami
apróságot, néha új éneket vagy mesét is.
Fáradtan a fa köré állunk, meggyújtjuk a
gyertyákat, és várjuk, hogy adjon sok-sok
meleget…
-B-
is olyan természetesnek tûnt. Vártam, hogy
jöjjön, anyu készülõdött, a fa már állt a
hidegben, titokban. Nagyon szerettem
december 24-e délelõttjét.
Mióta kirepültem a családi fészekbõl, kissé
átértékelõdtek az ünnepek is. Elmúlt a
gyermeki egocentrikusság belõle. Most inkább
adni szeretnék, és nem is a boltokban található
számtalan ajándék valamelyikét, hanem
figyelmességet, mosolyt, egy kis meleget a
többi napra is, amikor eszünkbe jut a
szenteste.
Ha majd családom lesz és gyermekeim, és
karácsony, akkor majd együtt fogjuk készíteni
a díszeket a fára, felszereljük a gyertyákat és
a csillagszórókat, énekelünk, meg táncolunk
is, és a legszebb tányérból eszünk, és játszani
is fogunk az új játékokkal, meg a régiekkel.
Eszünk ágában se lesz bekapcsolni a
televíziót. Ha nem rontom el, majd sütök
mézeskalácsot is. Akkor majd biztos meleg
szívvel fognak emlékezni õk is, ha felnõnek.
Addig még sok víz lefolyik a Dunán, és
karácsonyok jönnek-mennek egyetem alatt is.
Két vizsga között felpattanok egy vonatra,
hazadöcögök, viszek mindenkinek valami
apróságot, néha új éneket vagy mesét is.
Fáradtan a fa köré állunk, meggyújtjuk a
gyertyákat, és várjuk, hogy adjon sok-sok
meleget…
-B-
1 megjegyzés:
hát ez sikerült, mi?
jól megcsináltad/tátok :)
Megjegyzés küldése