ilyen vagyok. Zizi , nyuvadt, punnyadt.
Pedig okom sincs. Csak meleg van, nem lehet kimenni az embernek azuccárase. Meg persze nem jön apu, ahogy megígérte, csak később. Milyen fura dolog az is, hogy, ha más lesz, mint amire készítem magam, elszomorodok, pedig , nincs is jelentősége akkora, hogy egy nap ide vagy oda, de mégis.
Egyébként kezdem megérteni az anyósokat, mert szerintem minden nő titokban szerelmes a fiába, és nehéz elviselni, hogy mást szeret a legjobban :) De azért jobb, mint egy párkapcsolat, mert tuti nem hagy el, mert te vagy az anyja :). Én is rajongok Bercikéért :) Bori viszont egy kis cicamanó. Az más :) Ja de őt még kevésbé tudom elképzelni magamtól távol még órákra sem. Mi lesz, ha mennek bölcsibe (a két kiscsibe:)) Bár , ahogy visszaemlékszem, én nem bántam, hogy mentem, teljesen természetes volt. Csak az volt a bajom, hogy anyu sokszor nagyon későn jött haza. Én nem ilyen munkát szeretnék. Mert sokat akarok velük lenni :) sokatsokat. Meg anyu ment a barátnőivel is nyaralni, meg utazni. Én meg nem is szeretném azt a 4-5 hét szabadságot külön tölteni. De mondjuk gyerekkoromban, nem zavart, hogy ment, mert jól éreztem magam a nagymamáknál.
Oviba nem szerettem annyira járni, ráadásul mozsár volt a jelem... azt sem tudtam mi az a mozsár. De legalább volt egy robi nevű szerelmem ott :) Vannak , akik nem is járatják oviba sem a gyereküket, de akkor hogy lesz a gyerekeknek ovis szerelmük? Mert az azért fontos :D. Meg az általánosiskolás is. Persze nekem egy szeplős gyerek volt. Akit valami családi kiránduláson ismertem meg, és csak aztán láttam a suliban. Mert a kiránduláson a fagyizóban szerzett nekem, szívószálat, meg kis fagyibavaló napernyőt, és még kacsintot is hozzá :) Nekem ennyi elég is volt anno, hogy szerelembe essek :)
Na jó abbahagyom a nosztalgiázást, bár jó, mert oldja ezt a punnyadtságot. Ami egyébként gyerekkoromtól fogva végigkísért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése