anyóséknál

hát anyósnál töltöttük a tegnapi napot.
Anyósnál lenni a legunalmasabb dolog számomra a világon. A gyerekek jól érzik magukat ott, de én... leginkább kaja van. Pedig ott voltak a dédik is. Csak az a baj, h. mit tudok velük beszélgetni. Anyóséknak nincs nagyon véleményük, csak mindenki gazember, meg mittomén. Dédik mondják, csak nem mindig van alanya vagy állítmánya a mondataiknak, meg ha mégis, akkor sem szólnak nagyon semmiről, bár állítólag nem az öregségük miatt van, mert régebben is hasonló beszédkészségük volt.
Pedig Lén másik nagyija, aki most nemsokára meghal, az értelmes, meg mindenféléről lehet vele beszélni, van humora.
A saját nagymamáimmal is tudok valamelyest beszélni, mert mindig mesélnek valamit, ami érdekes. Mi hogy volt.... bár hajlamosak ugyanazt sokszor elmesélni :), de nem baj...
Szóval a tegnapi nap is sikerült egy kicsit ellógni a családi együttlétből. Elmentünk Lénnel shoppingolni ( amit ő kifejezetten megunt hamar :)) De megint a gyerekek kaptak egy két cuccot leginkább, meg Lén végre egy nadrágot. Meg nagy leárazások voltak, így felpróbáltam egy csomó ruhát, de a legnagyobbak is mellben szűkek.... úgyhogy majd jövőre, ha nem szoptatok, akkor beszerezhetek... Bár a másik baj, hogy nézem magma, és már olyat mondok egy ruhára, h. túl fiatalos :S a vég kezdete :D Bár nem szeretnék fiatalabb lenni, meg nem akarom megállítani az időt (na jó néha, amikor kint fetrengek a gyerekekkel), azért nem gondoltam volna, h. nem veszek föl alteros csiricsáré ruhákat többet :S Na jó befejezem.... ezen tudtam gondolkodni anyósnál amúgy...