Ma rendkívül nyúzott vagyok. Ami kizárólag annak köszönhető, hogy szörnyűségeset álmodtam. Azt, h. a férjem elhagyott. Mondta, h. van egy eperillatú lány, én is ismerem. És találkoztam vele, egy régi bnőm volt, aki szép, Lénárd is ismerte, és szépnek találta mindig :) És semmi magyarázat nélkül elhagyott, én meg ott álltam, téptem az arcát stb, de semmit nem hatott, semmi nem hatott, ott álltam egyedül a gyerekekkel. És százszor estem neki, és sírtam. Nagyon rossz volt, aztán felébredt Bori, és meg kellett etetnem :) Ott feküdt mellettem Lénárd, semmit nem tudva arról, hogy én épp hogy utálom, mert elhagyott. Még reggel is rossz kedvem volt.
Tiszta dili. Ilyenkor olyan jó lenne, ha megölelne és mondaná, hogy itt vagyok. De ilyenkor alszik, és fogalma sincs a hülye álmaimról.