Fáradtan ideülök.
Még reggel van.
lehet este is fogok írni, mert ma egyedül vok Boriskával, aki még békésen alszik.
Annyira szeretem ezt a blogot. Mintha el tudnék bújni ide a világ elől, a végtelen hálózat piciny pontján meghúzódva. Azt gondoltam még pénteken, hogy ma nem lesz jó napom, mert nem szeretek egyedül lenni. De végül szeretek. Ilyenkor írok ide, gondolkodom, olvasok, unatkozom, sírok, nevetek, mondok hangosan verset, táncolok a zenékre. Meditálok :)

Azt gondoltam írok a filmekről, amiket láttam. De nem írok. Megszűnt a motivációm. Azért akartam írni, mert a filmek közvetlen hatása elmúlik, és így vissza tudnám idézni, milyen érzés volt a film után egy nappal mondjuk. De már az értelmes filmeket régebben láttam mint egy nap, amit meg tegnap néztünk, arról nem érdemes írni. Talán, majd legközelebb, ha vmelyik film megérint. Egyébként nem vagyok nagy filmnézős, nem köt le, csak ha tényleg ad vmi +-t.
Nem szeretem a szórakoztató filmeket, meg azokat sem, amik, csak elmondanak vmi igaz történetet.

Annyira jó nekem egyébként, hogy ilyen mondhatni harmonikus a kapcsolatom a férjemmel. Érdekes ez, azért kell hogy mindketten elfogadóak legyünk :) Jó, h. vannak a gyerekek. Volt olyan fórum, ahol írták, h. jobban szeretik a gyereket, mint a férjüket, pedig a pszichológus azt mondta, h. a férjüket kéne jobban, mert a gyerekek kirepülnek. Én nem tudnám megmondani. Mert talán nem is akarok ezen gondolkozni, hogy kit jobban, kit kevésbé, persze máshogy. De ők a mindeneim. Ha másképp lenne, most nem itt remetéskednék a remete utcában :)

Befejezem most ezt az elmélkedést :)