a blog

nem ez
hanem az
amit olvasni szoktam, mert olyan jó a stílusa, és érdekes
a csakazolvassa
már a címe is józsefattila
tehát bizonyos közös irodalmi alapok versrészletgondolatok vannak...
itt is meg ott is.
és mégis, valami "szorítás gyomortájt", ahogy írni szokta, van bennem (és ezeket azért nem írom oda, mert nem rám kíváncsi a sokember aki olvassa...)
elsősorban és leginkább a házasság , önigazolás, szerető vonatkozásában...
a szenvedés és hedonizmus ellentétpár kialakításában.
a boldogság felfogásunk nem olyan, van metszet, de olyan nehéz lenne leírni, mi teszi az embert boldoggá... elégedetté, és valaki egyszerűen melankólikusabb.
éles kritikák a házasságban maradottakra, persze van más is, de a többség...
Szerintem a boldogságnak csak egy része a pillanatnyi öröm, fontos része. Ezen kívül az emberek többsége talán akkor boldog, ha használhatja a képességeit, érzi, hogy erős, hogy a jég hátán is megél, hogy nem szorul segítségre, vagy ha mégis van hova fordulnia, tudja kitől mit várhat. Érzi a határokat. Tisztában van az értékeivel, és nem azon nyűglődik, ami nem megy, vagy megpróbál fejlődni ezeken a területeken... és ez még mindig semmire sem garancia... lehet, hogy magamból indulok ki, de nekem fontos a hasznosság. a világban betöltött akármi, és akkor érzem jól magam, ha sok hasznos dolgot tettem másokért, egy közösségért akár :)
A másik szorító pont, a házasság, hogy az nem önértéék, és a szerető az csak egy tünet, és nem ő a hibás, és nem oka a szétválásnak, hanem csak meggyorsítója ...
Szerintem meg az ember ennél bonyolultabb. És inkább gondolom, hogy aszerint gondolkodik, ahogy él. Aki házasságban él, és ezt fontosnak gondolja, tesz a családi közösségért, szeretné megőrizni, még akkor is, ha beleszeret valakibe egy válságos időszakban, az később mg fontosabbnak fogja értékelni, mert lemondott másról. És szeretni fogja a partnerét (ha az nem bántalmazó stb, de még lehet akkor is) jobban, és ezt fogja hangoztatni, mint jó dolgot, hogy tenni kell, és akkor jó lesz.
Ugyanez az ember, ha beleszeret valakibe, és megbántja a házastársát, elválik, végülis egy döntés az első lépés mindig, és mégis előbb utóbb a dolgokról való gondolkozás változik. A volt házastárs már nem lesz se vonzó, se kedves, különben sokáig tartó lelkiismeretfurdalás megnyomorítaná az embert. És végülis, biztos rossz volt eredetileg a kapcsolat, ez csak egy tünet.
Szóval szempontrendszerünk változik a döntéseinkkel, és nagyon nyitottnak és érdeklődőnek kell lenni, hogy megértsük, ki hogy jutott el a sajátjáig. :) mitől is boldog tulajdonképpen.
A harmadik amitől szintén rossz érzésem lesz: "csak a gyerekek miatt együttmaradni, gáz".  Szal tervezett gyerekek esetén azért benne volt a gondolatvilágban az együttes felnevelés. amiért érdemes tenni. És gyermekek nélkül lehet sok kapcsolat nem tartana olyan sokáig. Nem gondolom a gyermek, mint legfontosabb oka a kapcsolatban maradásnak, de a közös gyermek tervezésében fontos szempont, és ha akkor ez egy komoly elhatározás volt, akkor érdemes valahogy helyrehozni a dolgokat. Ja és nem hiszek a javíthatatlanságban. kellenek módok, lehetőségek
, akár külső segítség stb. És fontos a gyermek és fontosak neki a szülei, meg ez az egész ősbizalom.
Hát így állok egyelőre nem tudom, még mit akartam.
Mindent összevetve nagy teljesítménynek tartom, amit az a nő csinál. Képtelen lennék ennyi energiát fektetni a blogba. közösséget építeni, stb. bár nekem más a munkám :)
és szeretem a hedonizmust is... 
ez nem tudom hogy jött, dejött...
tanulnom kell most
nem mentm angolra szakvizsgára kell készülnöm...
vááá

akarta mindenfélét

írni
de közben lenyírtam a füvet. Kell találjak helyettest. Baromi nyomasztó ez az egész dolog. de tényleg.
meg a tömegközlekedésről akartam
jaa, meg lén kollégáiról, akikről csak úgy mondott egy két dolgot és már attól valamiféle félisteneknek gondoltam őket. Meg most is. Csak nem gondoltam, hogy találkozom valakikkel, akik Magyarországon egyedül képesek bizonyos szívkatéteres eljárásokat végrehajtani, amik által egy újszülött nem hal meg (mint egyébként 100%ban tenné), hanem felnőtt lesz meg szinte teljesen egészséges. És akik a gyermekszívtranszpalnatácót vezeti...  szóval szombat délután így telt egy kertipartin :)
gyermekszívekről nem esett szó, csak gyereknevelésről, meg ilyesmi.

Lén megint felvetette, hogy 1 hónapot kimenne kanadába csak tanulni, aztán mondtam, hogy az kicsit drága lenne, mert kb 800 e huf.
Mondtam, hogy inkább olyan helyen tanuljon mostmár, ahol neki fizetnek valami ösztöndíjat legalább. Ha már ennyi szakvizsgája lesz.
na majd látjuk...

eper

és eper

idill

Nagymamám temetése után. Páran
leginkább a szűk család, összejött.
Keveset találkozunk velük, nem tudták, hogy terhes vagyok...
Apám testvérének a felesége ezt tudta mondani, temetés után:
-A télen épp azt álmodtam, hogy valaki terhes a családban, felköltöttem Ferit is, aki rögtön mondta, hogy aaz baj, mert akkor valaki meg fog halni. És így is lett. Mindig így van.

Én meg gondoltam, kösz a gratulációt
meg, hogy tán énmiattam halt meg... és hogy lehet, hogy a másik két gyerekem nem okozta szörnyű vesztét egyetlen családtagnak sem...

na de az eső esett a temetés alatt
anyám gyönyörű búcsúbeszédet írt, melyet a szertartásvezető indokolatlan recsitatívón olvasott fel, de mindenki sírt. Papot nem lehetett fogadni, mert állítólag nem tud beszélni egy kicsit sem. Foga sincs, meg mája se...

aztán elállt az eső.
hagyaték után kutatott egy két rokon
szóval ilyen
és sok utazás
ez a hét

eprek

nagymamám kertjéből szereztem, meg málnatöveket, meg virágot
az epreket combközépig érő gazban fedeztem fel virágozni. a málnák is újrahajtottak, miután nagymamám már rég meg akarta szüntetni a málnást.
most meg esik az eső
hogy jól érezzék magukat a növények a kertünkben s gyorsan megeredjenek.
az én nagymamai örökségem :)
remélem pár év, szaporodik a málna meg az eper és aztán én is olyan isteniszuper lekvárokat készíthetek, mert annyi lesz, hogy nem tudjuk megenni...

azt hiszem

a tököm tele a hétvégével , húsvéttal stb.
és nagymamám is meghalt. szombaton meglátogattuk.
vasárnap meg meghalt.
de az egész hétvége amúgy is szar
éslén meg tökön rúgnám a beszólásai miatt
haggyuk

egyébként

ma nem mentek oviba, melynek következtében kitaláltak unaloműző játékokat...
én még mindig arcfájdalmaimat kezelem...
meg sütöttem jóféle sütit, melynek bizonyos jelentős részét el is fogyasztottam.
és ki kell mennem egy beteghez, akinek fáj a háta, és sztem kevésbé van szarul mint én. ...
szal a gyerekek elképesztően vicces módon tudnak kikészíteni, és valamiféle visísításra késztetni.
már a sütisütéskor Tádé mivel ős is túrósbatyut gyártana amíg nem vagyok ott, egy mozdulattal leverte a tepsit a sütéshez előkészített batyukkal, majd bánatában (a visításom miatt) bevitte a porcukrot a szobába, és a galériáról szórta lefelé (véletlen szerinte) majd bevitte abefőttesüvegeket a szobába és megtöltötte azokat vízzel, kb húszat, másik részét az udvaron találtam, némely összetört.
jaa elmentün valami kocsinapellenzőjére tehető cd taróér a sarkiautósboltba, és miközben én azon aggódtam, hogy nem ragadt e fika az orromra Tádé felült a pultra Mazsola meg nem tudom milyen indíttatásból a kilincset nyalogatta. Szerencsére az élelmiszerboltban már nem akadnak fenn az ilyesmin, baráti a viszony mondhatni.
vettem egy robotporszívót egyébként. Lén szerint felesleges pénzkidobás... de én néha úgy érzem, hogy olyan ez, mintha tudnék mit kezdeni a folyamatos eldobálódó, behurcolódó koszokkkal... a porszívó következtében a rendetlenség egy szinttel feljebb került, mert a padlóról fel kell pakolni a cuccokat, ami egyfajta tisztaságérzetet kelt. Viszont a dolgok nem pakolódtak el sajnos.
remélem a vizesporcukros gyerekszoba ragadni fog mint állat
tegnap pedig padlóápolóval felmostam... ááá szóra sem érdemes...

fááj

az arcom,
brüüühüüüüüühüüüü

j

lén barátja
 annyit beszél
és még ilyenkor este is... ááá

azért

a fő informátor sógi nem teljesen megbízható forrás...
na mindegy
lenyírtam a füvet, mer 4 felnőtt ember közül senki nem próbálkozott ezzel... pedig gondoltam, hogy nem az én dolgom
a fűnyíró elromlott közben,megszereltem naggyából....aztán megint behalt, aztán befejeztem... és egy kicsit meg is rázott a zsinór...