amúgy

holnap ügyelek, meg aztán helyettesítek, meg szombaton ügyelek, meg hétfőn megyek fel állásinterjúra
és föl kell öltöznöm orvosnakkinézőnek... és biztos lesz valahogy, mert úgy még sose volt, hogy nem lett volna sehogy, valahogy mindig lesz.
és annakellenére, amit a nő mondott el fogjuk adni a házat. csakazért is.
azért sem veszi el az optimizmusom, punktum

Ruha teszi

az embert... vagy az orvosi táska..
Ez a tény megdöbbentő.
Ma pl ingatlanközvetítőnél lévő tárgyalás során, hétköznapi halandó hátizsákos, farmeros anyukaként jelentem meg. Az ingatlanközvetítő nő, egy fitymálóan nézett, hogy nekünk tuti nem ér annyit a házunk, mint, amennyiért akarjuk árulni. Mert a GYEREKORVOS felettünk pár házzal is csak kicsit többért tudta eladni, és a mienk nem olyan jó. DE MÉG NEM IS LÁTTA!
Meg, hogy ha majd orvosok jönnek, meg így meg úgy... aztán azért sem mondta, h. mi is orvosok vagyunk. Már csak azért is, mert magánemberként adnánk el az ingatlant, ennek semmi köze a szakmánkhoz, sztem...
Máskor is ezt észrevettem, mert ez a táska tehát ... pedig nemakarom, hogy ki legyen írva rám... hülye vagyok, de akkor is, na...
Meg mondjuk ambivalens is ezzel az ember, hogy akarja e, hogy hogy nézzenek rá, vagy máshogy... nem is tudom. Csak az a bajom, hogy mindig fiatalabbnak néznek, és még annál is fiatalabbnak... szinte gyereknek, pedig az már nem vagyok igazán :)

aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaanyáááááááááááááááááááááám

az

nem tudom

megpróbáltam félig titkosítani a blogom... anyám miatt
mer megnyitottam a gépükön a dolgaim
persze... jellemző.
Végülis munkám lesz úgy tűnik...
ovi viszont eléggé necces, de akkor is megoldjuk!

meg kéne jutalmaznom magam

a tegnapi nap miatt :) elmegyek bótba, vagy ilyesmi :) na jó nem tom, egyelőre kvt fogok inni.
Holnap megyek vissza.

84

en voltak az ügyeletemben tegnap... asszem zombi vagyok...

a tegnapi kép :)

Annyira tetszik. Elfogult vagyok persze, de akkor is, olyan kis filmfigura, mindig úgy el tudja mondani, amit gondol. És olyan fiús, és egyáltalán egy kis.
Hétvégén Pesten lesznek, mert mi dolgozunk. Aztán megyek én is ügyintézni.
Tegnap itt volt a második számú érdeklődő a házunkra :)

már pénteki hangulat

FOGYÓKÚRA

minden évben... ilyenkor...
minden évben megfogadom, hogy most nem szedem vissza a kilókat, nem, nem és nem... és a tél elmúltával, mit veszek észre?? hogy csak feszül a combomon az a k nadrág, és fáj a hasam benne estére...
Hogy kezdődik minden??? azzal a momentummal, hogy nem állok a mérlegre, mert biztos rossz érzést keltene bennem a mért számadat... és onnantól kezdve undorral és megvetéssel gondolok a mérlegrelépésre...és így karácsonyig ez eltart, mert az ünnepekkor ne kelljen mán no... aztán jön a január 1 höhö, és kezdem magamhoz szoktatni a fogyókúra gondolatát... pl minden este úgy fekszem le, hogy holnaptól fogyózom, vagy, hogy holnaptól nem eszem csokit...
De minden évben csak a tavasz kezdetével jön el az a pillanat, mikor tevőlegesen is elkezdek fogyókúrázni, vagy legalább felépíteni az új életmódot... Lehet ebben a sötétben és hidegben az étel a fénypótlék és mozgáspótlék???
Szóval mától...
Bár erről Zara jut eszembe gimiben, mikor 16 vagy 17 éves volt, és a folytonos fogyókúratervek között írta a táblára, hogy holnaptól... aztán egyik nap bejött, mondta: Tudok jobbat! és felírta a táblára, hogy "mától"...
És emiatt ez a tervezgetés ez olyan nosztalgikus azért... mert hát vagy elkezded, vagy nem, vagy...
na mindegy csak eszembejutott...

lusta

szóval ez vagyok
délre megyek dolgozni.
Unokatesómmal néha időnként megpróbálom felvenni a kapcsolatot... a párbeszédablak így nézett ki (egyébként zöld folyton a fészbúkon): Én: Szia, itt vagy? 20 perc múlva Ő: mondd, ha sürgős
nem volt sürgős. jó nem sértődöm meg.  De amúgy meg miért nem azoknak írok, akik örülnek neki...
na haggyunk engem.