az embert... vagy az orvosi táska..
Ez a tény megdöbbentő.
Ma pl ingatlanközvetítőnél lévő tárgyalás során, hétköznapi halandó hátizsákos, farmeros anyukaként jelentem meg. Az ingatlanközvetítő nő, egy fitymálóan nézett, hogy nekünk tuti nem ér annyit a házunk, mint, amennyiért akarjuk árulni. Mert a GYEREKORVOS felettünk pár házzal is csak kicsit többért tudta eladni, és a mienk nem olyan jó. DE MÉG NEM IS LÁTTA!
Meg, hogy ha majd orvosok jönnek, meg így meg úgy... aztán azért sem mondta, h. mi is orvosok vagyunk. Már csak azért is, mert magánemberként adnánk el az ingatlant, ennek semmi köze a szakmánkhoz, sztem...
Máskor is ezt észrevettem, mert ez a táska tehát ... pedig nemakarom, hogy ki legyen írva rám... hülye vagyok, de akkor is, na...
Meg mondjuk ambivalens is ezzel az ember, hogy akarja e, hogy hogy nézzenek rá, vagy máshogy... nem is tudom. Csak az a bajom, hogy mindig fiatalabbnak néznek, és még annál is fiatalabbnak... szinte gyereknek, pedig az már nem vagyok igazán :)
2 megjegyzés:
de én mindig kifejezetten felnőtt nőnek látlak.
lehet azért is valamiképp tudtára adtam volna az ingatlanosnak az orvos vagyok dolgot, hátha fogmosás közben leesik neki milyen befolyásolható és min múlnak a viszonyulásai.
egyébként, mindenkié múlik ezen, az enyém is.
jó..ha a flóriánra gondolok, akkor nem befolyásol a róla alkotott elképzeléseimben :)
:)
Megjegyzés küldése