hétköznapi menyország

ezt néztem most itthon. Amikor először néztük, már akkor is vitatkoztunk Lénnel, hogy meghal e a pasi a végén, mert nem tista... vagyis neki tiszta volt, hogy meghal... de én most is azt gondoltam, h. nem... lehet optimista féle vagyok...

:)

Fő

az ebéd
megyünk ma színházbaaaa
gyerekdarab
úgy döntöttem JÓ lesz :)

Már csak az a kérdés csináljak e a húsleves mellé nutelláspalacsintát???  csak mert reggel ezért vették a cuccot, de mmost lehet már elfelejtették...
Amúgy Tádé tegnap mindig bedobálta az ágy mögé Mazsola játékait, amitől Mazsola dührohamot kapott. Aztán este beszélgettem Tádéval milyen rossz volt. Azt mondja: Már megjavultam, már Jóvagyok! Kérdeztem, hogy akkor nem jön át éjszaka hozzánk? Néz jobbra, néz balra, rám néz: Még nem javultam meg :)

hideg

van
mert kiszellőztettem az olajszagot
ez az ára.
ki kéne suvickolnom a sütőt, hogy legközelebb ne füstöljön a z olaj
legalább olvasgattaam, hasznosítottam magam, most   mmmmmegyek  a konyhába.
egyébként meg:)
és különben is.
olyan korlátozottnak érzem magam, nem szeretem azt az érzést, hogy mikor lesz már március, azt szeretem, ha átélem a napokat és nem várom, h. vmi változzon....

engem kéne leszedni

a netről
mindig csak benézek ide meg oda, de céltalanul... mostani mipsziben van erről egy cikk.
hogy kéne beállítani, hányszor mehet fel egy egy oldalra az ember és mennyi időt tölthet ott...igaz is..... nem is tudom az korlátozna a szabadságomban, vagy ez korlátoz-e...
és ide is benézek, és nincs kedvem mit írni, mert a mit nem tudnám hogyan, mert olyan bonyolultan lehetne megfogalmazni azt a kavargást, ami csak van most erre, hogy mi meg merre (ezt csak a rím kedvéért micimackósan) De tényleg! nem vagyon se lehangolt, se nagyon feldobott, mert mindig a pont mi az amiért boldog vagyok vagy mindegy is, mert jött Lén és már nem is akarok így írni :)

szaloncukor

kezdeni kéne böjtölni...
vááá
egyébként meg

karácsony

egyébként

 a pszichiátrián sem vették el ilyenkor télen az antideprsszánst senkitől :) Ilyen rendes BNO besoroláson kívül eső embereknek marad a csoki... pedig már majdnem teljesen felhagytam a csokievéssel nyáron, sőt.
el szoktam határozni, h. ezentúl angolul írok, gyakorlás végett, de olyan képtelenség ez, mikor ide leülök... de tényleg, pedig elképzelve :) meg egyébként is elképzelős vagyok, mindenfélét gondolok, hogy majd teszek, még bele is élem magam, és lehetne is, de mindenféle szabályok visszafognak, pedig mindent csak elkezdeni nehéz... meg türelem kell... türelemmmm. Az agyamban állandóan azt érzem, hogy lemaradok, hogy az évek nem hasznosak, legalábbis most nem, és hogy ez változni fog e a tavaszi változást előidéző élethelyzettel... mármint hogy vége lesz a rezidensképzésnek. Kéne dolgozni menni, menni, menni.

jó kedvet

miinek vagyok nyomi
no mind1 ma mindennel tele a hócipőm. tegnap is ez volt.
át is kéne írni a blog címét nyavalygó nyünnyögi blogjára
vááá megyek a postára lassan...