még egy orvosos bejegyzés

A fészbúkon unokatesóm férje szidalmazta az orvostársadalom vele való bánásmódját... és imigyen szólt Miért viselkedik úgy minden orvos, mintha ő lenne Dr. Hause, miközben pedig feleannyira se jó orvosok?
Nem kommenteltem, de ha mégis, akkor ezt írtam volna. Hát én nem szívesen mennék egy olyan orvoshoz, akinek ahhoz is agybiopszia kell, hogy megállapítsa, hogy aranyerem van :P

Amúgy ez a Dr. Hause ez egy film, mese stb, nézni jó, de komolyan venni??? ugyan már!! Amúgy a mipszi legutóbbi számában pont volt erről szó, hogy a TV hogyan hat az agyunkra tudatalatt, és hogy építjük fel ennek ellenére az elvárásainkat. MIlyen érzelmi reakciót váltanak ki a film, tv szereplők.. Ennek kapcsán volt egy bekezdés, hogy ezek a sorozatok, megváltoztatják az egészségügyhöz való hozzáállásunkat is, mivel ott az események felgyorsítva jelennek meg, és minden helyben van, ami a valóságot nem annyira tükrözi...sajnos?

Ébredések..

Ezzel a címmel láttam tegnap filmet... és nem is véletlen, mert az antropológus a marson óta Oliver sacks rajongó lettem, és most a megfejtem a neuropszichiátria maradék rejtélyeit korszakomat élem.
A film egyébként O.S. ugyanilyen című könyvéből készült Robinwilliem és robertdeniro főszereplésével, post encepahlitises parkinson sindromás betegekről szól amúgy, amit laikus tuti nem tud, és a kezdeti levodopakezelés sikereit mutatja be... amúgy valós történeten alapszik (pedig laikusnak elég misztikus dolgok történnek), és a reakció levo-dopára és annak az összes mellékhatása... nagyon jól van előadva, nagyon hiteles... de persze azért bőgtem rajta... mert mégis szomorú, és meg sem gyógyultak végleg...
Viszont ajánlanám medikusoknak, orvosoknak... főleg az a mondat: " Ez itt a kert, ők nem mennek haza, csag gondozzuk őket!"
Nem elég ritka az ilyen megnyilvánulás az egészségügyben...

este van

Holnap hosszú nap lesz.De már megint fáj a fogam-arcom, mittoménmim. vá
Megint kéne folytatni a fogyókúrát, mert már stagnálok... de egyszerűen nem lehet, mert, ha nem eszem, akkor  rosszul leszek a műtőben. Az meg ciki. Már hétfőn is előfordult, hogy ... és ilyenkor csak állok, hogy most szóljak, vagy bírom még, meg, h. ciki... aztán meg amikor kezdenek a sötét foltok jönni, meg ver a víz, akkor már nincs mit tenni,  ennek ellenére egész héten sokat bent álltam a műtőben, ez a hétfői dolog nem zökkentett ki nagyon...
Itt voltak hétközben apósék, ami elég rendes volt tőlük. Még a kertet is rendbe tették, igaz pár virágom bánta, de így jár aki gaz között növeszti azokat :P
A gyerekek viszont el vannak kanászodva... úgy tűnik... nem fogadnak szót... De azért volt velük program :)

Meleg nap

volt. Vizeztek leginkább Mazsoláék. Tádé olyan szép kislány, csak nézem :) Egyébként sok gondolatom van napközben az életről, de végül nem írom le.
ILyen pl, h. találkoztunk anyós férjének unokájával is. És mennyire megható volt látni, ahogy szalad végre a saját unokája után :) Aki nem olyan mint Mazsoláék, de mindenesetre hasonlít rá. Persze anyós látszatnyájassága , mikor pedig nem szeret másokat a territóriumában tudni...Sajnos ez ilyen faramuci dolog, de remélem azért beépülnek a családba :)
Amúgy anyós engem szeressenek a legjobban a gyerekek játszmáiból szeretnék kimaradni. Tényleg ki van ott nyalva a fenekéjük.. de olyan elkényeztetett gyerekeket lehet így nevelni, hogy csak..szerencsére hamar visszazökkentek a sanyarú itthoni valóságba. Még jó, hogy ilyen jó memóriájuk van :P

hazajöttek

hoztam őket.
Nagyon örültek, bár látszik még rajtuk a nagyi mindent megenged hatás... ha nem engedett meg mindent, akkor sírás után mégis.
Így mazsola is visít minden konfliktushelyzetben... de megmondtam neki, hogy ne legyen mán kétéves, ha nemsoká négy lesz.
Most alszanak.
És arra jöttem rá, hogy legjobb lenne Pécsett lakni, mert az nem olyan nagy, mint Pest, de van mindenféle, és a tecsóban a két hisztiző gyerekkel is olyan kedvesek voltak, hogy megértettem mi hiányzik itt Szdon. De tényleg.
Viszont Mazsola és Tádé teljesen összenőttek. Mazsola nem hagyja magára egy percre sem Tádét.

vasárnap

holnap megint indul a hét. sebészet amúgy
a legelitebb hely a kórházon belül, kifestett, felújított, benne norm. (vagy néha nagyobb) önértékelésű emberek... persze már az első nap is feltűnt a fő téma: AUTÓ
Az osztályvezető főorvos, kicsit alacsonyabb nálam, és 10 kilóval könnyebb legalább. éppenséggel aranyos, bár senkisem törődik vele nagyon. Bár napok alatt megértettem a dolgot, mikoris egyszer műtöttem vele (jól hangzik, mi? mondjuk kampóztam, mikor műtött) na de kb 10x legalább elmondta: szerintem ezt itt le kéne fogni, gondolom én (már az ötödik után agyvérzés kerülgeti az embert).. és utána, szerintem ezt itt át kéne vágni, gondolom én, stb, szerintem, gondolom én, szerintem. váááá
előtte való nap a sebészek másik fajtájával volt dolgom, a magabiztos és hisztériás nagyzolóféle típus, akivel ambulancián is dolgoztam,  na ennek nagyobbak már a gyerekei, a fickó egyébként nagy vadász (ugye itt már ...)  Mesélte, hogy a fia a vadásztársaságnál vállalt nyári munkát önszántából, Ő ezt csak támogatni tudja, tudja meg a gyerek mi az pézt keresni... na persze oda is saját terepjárón ment....
Ezenkívül műtét közben a fürdőkről volt szó, meg a másodasszisztens (én  a harmad :)) meséltehogy milyen az aqvaworld, meg így megúgy, én csak siklóst mertem megemlíteni, minthogy elit hely (és nekünk ingyen van:)) Azt fel sem mertem vetni, hogy igazából, jó melegben leginkább a Fadd-dombori holtduna szabadstrandját szeretjük, homokvárépítés stb... Errefelé a sznoboknak ez elég proli hely, így aztán maradt Siklós.
Szóval ilyenek... de mindemellett azért igazán felüdítő olyan társaságban lenni, ahol nem mindenki frusztrált, kiégett. Na szóval... ez van

strukturális változások

mondhatom, mikor lén észre sem veszi, hogy nagyobb rend lenne, minthogy nem is lesz... mert mit érünk azzal, ha a zacskók összehajtva vannak a sarokban és nem gyűrve? vagy hogy a játékosdobozokban szortírozva van (némiképp) a játék, vagy hogy ki van dobva az a tucat félpár zokni, aminek már két éve nincs párja :p és a kicsi ruhák és cipők kiválogatva... de még van hátra dolog, és káosz... ja és elpakoltam az olajsütőt, amit 1x használtunk, és ott éktelenkedett a konyhába, várva valamiféle jobb sorsra, mint após szekrényében volt, de itt is csak ilyen sarokbantérdeplő sors jut egy olajsütőnek :)
Ja és a hűtő is csillog... belül... és domestos-szagú :S

És főztem is lénnek mer ügyel és éhenhal. mer a magyarállam hóvégén sem gondoskodik orvosétkeztetésről, pedig már pizzát sem tudna rendelni..   ciki,
A gyerekek mamánál, már pont eleget voltak ott, de jövőhéten még ott kell maradniuk :S jó nagy fszság ez a 8 hetes pausa...
Amúgy meg megint találtam egy kis irodalmi ... na mit.... Ady-t...

A morbus Hungaricus

A kiütéses tífusz, melyet valamikor Magyarországból ismert meg, s morbus Hungaricusnak keresztelt el a tudós Európa, most követi az Amerikában munka nélkül maradt, kivándorolt magyarok példáját: hazatért. A morbus Hungaricus itt van, itthon van, elhelyezkedett, s egész bátran lehet akár tudományellenesen is - éhtífusznak nevezni. Titkoljuk is, szépítjük is, de a baj nagy, s annyi plakátot nyomatott már róla Boda főkapitány, amennyinek az árából egy jó berendezésű kórház kitelne esetleg. S a hivatalos személyek vigasztalják: nyugtatják Budapest úri népét. Ne tessék félni: csak a szegényebb "néposztályt" szereti ez a nyavalya. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt. És Budapest úri népe tényleg nem olyan nyugtalan, mint az ember ilyen járványról hinné. Hiszen végre is a szegényebb "néposztály" veszedelme a veszedelem. Ebbe szépen beletörődünk, a szegényebb "néposztály" nekünk se ingünk, se gallérunk! Ez a rettenetes morbus Hungaricus régibb és rettenetesebb a másiknál.

Budapesti Napló 1908. március 29. 

 

se ingünk, se gallérunk...

takarítás mizéria

most nagyobb rendetlenség van, min t mikor kezdtem, kipakoltam, lepakoltam elpakoltam, kitaláltam... de mi ez a sok cucc, amiről nem tudom kell e majd, vagy csak úgy van és gyűlik, játék ruha táska, kabát, kicsi e a gyerekre, jó lesz e, lábbelik tömkelege. még nem dobom ki a kedvencem volt valamikor... VÁÁÁÁ semminek nem tudom a helyét...helytelen...

végül

film és lekvár lett, áfonyás ribizlis lekvár, olyan, amit legjobb rántott camamberthez enni...
Ma meg elfáradtam...

egyedül

most hogy a gyerekek is mamánál, lén is ügyel, enyém a ház. Fura. A kertben lebontattunk némi ólakat. Most sebészeten vagyok, elég érdekes azért. Szerencsére nem műtőben csak ambulancián.
Ma akarok filmet nézni, olvasni, lekvárt főzni és takarítani... de nem fogok, mert már fél hét és egyébként is lusta vagyok :) Még lekvár lehet, hogy lesz... meg film...pedig találtam egy jó könyvet is, amit elkezdtem. Hát.