egyébként ez egy ilyen nap

utáltam ma mindenkit, mindent, és biztos emiatt volt viszont is ilyen az egész. Nem tehetek róla... és ennem kellett csokiskekszet is ezekmiatt, mert egyszerűen felrobbanok a munkahelyi stressztől:) Tulajdonképpen pedig elsőre nem is stresszes, de azért egy csomó mindent megtanultam meg minden, és hat hét alatt csak lecseszést kaptam, egyetlenegy olyan szót sem, hogy na, hogy figyelsz, vagy milyen jól kezeled a konfliktusokat a hozzátartozókkal stb... neeem, pedig én egyébként néha megdicsértem a nővéreket, de sohasem általánosan, hanem, ha konkrétan vmit jól csináltak, már csak azért is, mert abból az látszik, hogy figyelek, és jól esik, akkor is, ha "csak " én mondom. De velem nem történt ilyen, csak a fogalmam sincs mi a dolgomtól jutottam el a fogalmam sincs mi nem a dolgomig :)
szóval már csak ez az utolsóóóóó nap holnap yeah yeah

szállás nagy nehezen

lefoglalva
eleinte kicsit furák voltak...
volt az első panziós, akit felhívtam, nem tudta megmondani van e szoba, mondta, hívjam a vezetékest, ott egy bunkó nő vette fel, akinek az első mondata: Mongya mán érthetőbben, nem hallom??!! és akkor mikor mondtam, hogy a gyerekek, meg minden, mondta, h. nincs szállás... aztán telefonáltam vagy 5 helyre míg lett. Aztán felhívott, az első panzió tulajdonosa, h. odaért a panzióba, van szállás, és hogy hívtam e végül a vonalason őket... mondtam neki, hogy igen, és azt mondták nincs hely:P Hát ez volt
az egész napon ilyen apró bosszússágokkal telt, konkrétan reggel már a tököm tele volt a nappal, miután lecseszett az egyik DIPLOMÁS ápolónő, hogy nem írtam be a véradós füzetbe a trafót... minden lapot kitöltöttem egyébiránt, csak tegnap a másik DIPLOMÁS ápoló azt mondta, hogy a füzetbe ő beírja... erre mondta ennek a csajnak, hogy hát ketten írtuk, és azt hittem a másik lány beírta... erre ellentmondás nem tűrő hangon mondta, hogy NEKEM kell...ÁÁÁ így indult na mind1 olyan egy nyavalyás vagyok, hogy csak!
Megyek gyereketfürdetni...

már csak két nap

és megyünk...pedig nem akartam várakozni folyton
de ez van
ma tornáztam, egy ilyen teremben...
fáradt lettem
de jó, h. nem leszek az iton
már csak két nap :)
álmos vagyok, csak épp...

mindenkit letettem aludni

Lén is, Mazsola és Tádé is megkezdték a pihenőjüket...azt hiszem
én is leücsöröghetek végre a hosszúhét után...
néha annyimindent írnék, de akkor sose jut időm... aztán elmúlik az írhatnékom :)
jövőhéten megyünk nagymamámék aranylakodalmára, és előtte Mórahalomra, ha minden jól megy :)
Még terveztem egy utat a plitvicei tavakhoz vmikor nyáron egy hétvégére. Annyira szeretnék menni oda, és nincs is annyira messze...ha..
Ilyen terveim vannak, h. néh a kikapcsoljak mindent. Nem is olyan könnyű figyelemelterelni, és direkt koncentrálni arra, ami ma , most történik, a fényekre, nevetésre, kutyaugatásra, vagy hogy miként verem le a billentyűket, a kattogásra, ahogy nyomódnak ... vagy hogy milyen hangja van a kuktának, és milyen erősen kell nyomni a kést, hogy sárgarépát vágjunk, milyen illata van a sárgarépának, a fehérrépának a zellernek és a karalábénak stb-ne, és az összes gizgaznak, amit kitépkedtem a kertben... Megszagoltattam ezeket Mazsoláékkal is:) De nekik még nem kell külön figyelni erre, mert nekik ez természetes, hogy megszagolják, megkóstolják, ami a kezük ügyébe kerül :)
Szóval próbálok koncentrálni, hogy ne vesszenek el a pillanatok...a nagy várakozásban, hogy milyen jó lesz majd, ha... mert az akkor lesz , ha lesz:D De azért várom már a 7 végét, mert ez az utolsó 7 talán az ITO-n, és voltak élmények... de ha el is raktározom ezeket, nap, mint nap nem szeretnék szembesülni ilyen ingerekkel:)

még nem alszom :)

de már közel járok a dologhoz
szeretem az estéket
leginkább azt, hogy nem kell viselkedni a gyerekek előtt. annyira jó természetesnek lenni, énekelni, ugrálni, idegeskedni, kiabálni. Ahogy jön, nem kell annyira figyelni, Mazsoláék meg jól kezelik a diliimet... pl. nevetnek, ha visítok:D
Ma megnéztük együtt a jutubén a mindenféle gyerekdalokat, a kedvenc az inci-finci pókocska volt, ami azért fejleszti az angolt rendesen :D és még az 5 majom ugrál az ágyon
Ja és az állatokat nem ismerő apuka is kedvenc volt Mazsolának, de fordítani kellett:)

Szóval vidáman telt az este:D

már csak egy hét

ma megint untam eléggé a belito státuszt, holnap HO- nál leszek.
A kulturális-örökség nénike meghalt... ilyen ez a hely így is úgy is.

Most itt vannak a gyerekek, lén ügyel, és nem kapok levegőt... Ja az egyik nővér,( aki minden nap itt volt a héten, és elmondtam, h. allergiás vok), beszólt, h. vegyek már fel szájkendőt, ha meg vagyok fázva :P Nem akar hazavinni fertőzést... bár fertőzést nem tőlem kap itt senki, hanem az x számú lázas betegtől...akiknek valami multirezisztens baci tenyészik ki mindenhonnan...

most bekapcsoltam zenét Mazsoláéknak, táncolnak, legalább egy kicsit itt ülhetek...főztem nekik finom spenótot :) Én is azt ettem, sok fokhagymával, meg tettem a habaráshoz vegetát is, hogy ne babakaját készítsek, de csak Tádé meg én ettünk, aztán beleöntötte Mazsola a saját tányérjába a teát, és ennyi , Tádé pedig szétmaszatolta a ruháján és az etetőszéken...

ittam energiaitalt , mikor hazaértem, de nem lettem fitt, jó lenne egy kis levegő az orromon keresztül...

allergia

tüsszögés, orrdugulás, szemviszketés stb...szedek antihisztamint, de nem ér mit se nagyon...
ma egyébként volt egy 90 éves néni szívinfarktussal, ott volt a lánya is, és mondta a néni, hogy már csak nyűg ő, meg öreg és a többi, de voltak már dédunokái is, meg értelmes nénike volt, mondtam neki, hogy dehogy nyűg, hát a kultúrális örökségünk része :)
Az öltöztetés terén is sikereket érek el, ha sokat mondom csak felöltöztetik szegény néniket:)

Ma reggel

Megkérdezte a fő fő osztályvezető nagyvizit közepén, hogy hogy érzem magam az osztályon:), mondtam, hogy hááát jól (mit lehet 25 ember előtt válaszolni, akik itt készülnek leélni életüket, míg nyugdíjba nem mennek), de elpirultam... erre kérdezte, hogy mindig ilyen könnyen zavarba jövök-e... erre is hümmügtem valamit... de azt gondoltam, hogy leginkább, mikor hazudnom kell :P

a hét újabb összefoglalása:)

Szóval, hogy ne legyen ilyen nyomi hetem, és ne sértődjek meg mindenkin...
Úgy kezdődött, 7főn, h. Mazsola itthon volt , mert beteg meg minden, engem meg frusztrált, hogy nem annyira beteg, h. elkéretőzzek, de Lén sem akar, és jött após így, és nyugdíjjas, szóval ráér, de én ott bent nagyon sokmindent csináltam akkor, és holt fáradtan értem haza, és após csak mondta mondta, hogy mennyit takarított nálunk, és meg is mutatta, és kb amikor másodszor mondta is elegem volt...így... aztán a hét többi napján ugye ott bent, és szerdán Lén filmklubb, és akkor is mondta, hogy a barátai megsértődtek, h. haza kellett jönnie hozzám... mikor nem is kellett volna egyébként...de mind1, hogy milyen vagyok, és ilyen nyomi voltam, és aztán pénteken, minden versenyen kívül anyósnak az első pillanatban sikerült felhúznia, anyámnál is gyorsabban:D Szóval Mazsola épp öntözgette a poharakból a löttyöket (szörp) ide oda, és ki az asztalra, mikor Lén kicsit erősebben rászólt, hogy ezt NEEEE! És ekkor toppant be anyós, aki a szegény szerencsétlen gyereket, akivel ilyen kegyetlenül, rútul bánnak a szülei felvette, és babusgatta, hogy lássuk is ki a türelmes és toleráns... és innentől...
Aztán bál, ami semmiérdekes, de komolyan nem...
tegnap meg anyós
és haza,
De összegzésül: Nem sértődök meg, megpróbálok:)
És pozitívumként próbáltam felidézni , hogy azért az emberek többségét kedvelem, és normálisnak tartom a munkatársaimat is, és nem keresem a problémákat és a huibákat
és már csak két hét az ITO-n, ami elég sok, de majd kibírom:)
Ma meg még kirándulunk, és a füvet is lenyírtam... próbálok kikapcsolódni :)

vége a hétnek

Annnyira olyan de olyan hét volt, hogy képtelenség volt tartani a sárga vidám színeket. Miközben agyi atrófiával küszködő meztelen, decubitus szagú, bekakilós , bepisilős emberek vesznek körül egész nap, és esik az eső és fülledtség van, és nem lehet megfelelő szellőztetést biztosítani a hideg miatt. És nem tudok koncentrálni sem meg minden... ilyen hét volt... bácsikák, akiknek feküdni kellett volna, vakon és süketen próbáltak elmozdulni onnan, lóbálták a himbilimbijüket... akik rosszabbul voltak, azokba csak nyomta a gép a levegőt.
Az egyik ilyen bácsi, akit a gégéjén keresztül lélegeztetnek mondta az egyik fiatal dokinak, aki szokott ott lenni, hogy menne haza, az meg annyit válaszolt, hogy még nem mehet haza, hát nézzen körül (az orrába gyomorszonda, kezében infúzió, hólyagkatéter, rajta ekg elvezetések, és gép lélegezteti). ÁÁÁÁ
Ma viszont megyünk a bölcsödei bálba a hét befejezéseként. Anyós vigyáz Mazsoláékra addig...
Megyek mielőtt megsajnálom itt magam a mostoha munkahelyi körülmények miatt:) 3 adag kimosott ruha arra vár, hogy kivasaljam ...