annyira fáj a torkom, nincs kedvem aludni
pedig a bolha jutott eszembe a köhögésről is
már hogy köhög ... a bolha
annyi minden nincs, pedig mégis. de nem olyan mélylélektani, felkavaró, vagy ilyesmi dolgok. Vagyis az is néha, meg gondolatok, amiket le nem írtam. Nem titkosak, csak... olyan künnyű gondolni és leírva nem olyan, és pont nem akkor jön a sok okos és bölcs mondat, mikor leülnék... mert amikor ráérnék, akkor már épp annyira összeesősen fáradt vagyok, hogy alapszavakkal is bajom van... most nem, napközben volt egy holtpont.
éjszaka ügyeltem, aztán ilyenkor a nappal nem olyan pörgősen megy. megsértődtem anyámra, de végülis nem. csak éreztem, hogy semmihez sincs erőm. aztán valahogy a délután folyamán ittam egy olyan erős kávét, hogy reanimációban is alkalmazhatnánk. talán ez az oka annak, hogy még mindig fent vagyok. A másik ok pedig egy svéd film a Győzni fogunk a jutubon néztem meg, Tádéval választottuk, de ő elaludtrajta végül, elég megviselős film. De olyan szimpi a főszereplőgyerek, de komolyan. Meghatóan kisfiú, és olyan az embermármár sajátjának érzi. Már már nemecsekernős :) neeem tök más, de ott is volt egy ilyen bátorságdolog... még egyszer mármár nem használom már ezt már.... idegesítenek a gyengeségeim. Szorongok folyton, hogy engem mindenki utál, és utálom magam.... és bosszantó ez. Hogy jobban kéne, biztos ehetne jobban, de nem tudom hogy, ki hogy miért. Aztán néha sodor az élet, a dolgok... benne vagyok csinálom, jó vagyok, jól vagyok, pörgök, haladok, előre jutok, nem veszek el, felírom, ott vagyok, sikerül, élek... ilyen is van... magamra hagyva szorongok
legtöbbször azon, hogy elmegy mellettem az élet és most pont nem csinálok valami fontosat, győzködöm magam, hogy deee gyerekek és munka... és tudom belül súgja a hang, hogy ez nem igaz, ez önigazolás, ezt azért mondom, hogy könnyebb legyen maradnom, mert ez egy könnyebb út. Aztán megint máskor máshogy vagyok, néha tényleg jól. kedves vagyok, és tényleg segítek, és jónak érzem magam, ha lehetne is más, de néha jó helyen érzem magam. Megszokták a betegek, hogy ilyen vagyok, hogy nem változom annyira, hogy tudok dolgokat. Nem bánják, hogy ilyen fura dokinénijük van.
Hát ez.
aludni kéne, meg éhes is vagyok
apropó KAJA
családi összejövetelt szerveztünk szerdára (kipurcanós időszak egyik oka, hogy lakhatónak kinézővé tegyük a lakást) és főztünk. Lén csinálta a marhabörköltet, én meg juhtúrós kapros nokedlit, és padlizsánkrémet előételnek. szupimupi lett... jaaa és még az ügyeletre is vittem padizsánkrémet, és ott is sikere volt pedig azok ínyencnek mondhatóak, szeretik a hasukat. Ráadásul a sofőr telefonált, hogy tudjam hogy ő lesz. Mert mindig azt mondom neki, ha tudtam volna, akkor ezt meg azt vittem volna :D Pedig mindig is viszek valamiakármiféle dolgokat... lekvárt leginkább. No jóóó, befejezem
