Meleg nap

volt. Vizeztek leginkább Mazsoláék. Tádé olyan szép kislány, csak nézem :) Egyébként sok gondolatom van napközben az életről, de végül nem írom le.
ILyen pl, h. találkoztunk anyós férjének unokájával is. És mennyire megható volt látni, ahogy szalad végre a saját unokája után :) Aki nem olyan mint Mazsoláék, de mindenesetre hasonlít rá. Persze anyós látszatnyájassága , mikor pedig nem szeret másokat a territóriumában tudni...Sajnos ez ilyen faramuci dolog, de remélem azért beépülnek a családba :)
Amúgy anyós engem szeressenek a legjobban a gyerekek játszmáiból szeretnék kimaradni. Tényleg ki van ott nyalva a fenekéjük.. de olyan elkényeztetett gyerekeket lehet így nevelni, hogy csak..szerencsére hamar visszazökkentek a sanyarú itthoni valóságba. Még jó, hogy ilyen jó memóriájuk van :P

hazajöttek

hoztam őket.
Nagyon örültek, bár látszik még rajtuk a nagyi mindent megenged hatás... ha nem engedett meg mindent, akkor sírás után mégis.
Így mazsola is visít minden konfliktushelyzetben... de megmondtam neki, hogy ne legyen mán kétéves, ha nemsoká négy lesz.
Most alszanak.
És arra jöttem rá, hogy legjobb lenne Pécsett lakni, mert az nem olyan nagy, mint Pest, de van mindenféle, és a tecsóban a két hisztiző gyerekkel is olyan kedvesek voltak, hogy megértettem mi hiányzik itt Szdon. De tényleg.
Viszont Mazsola és Tádé teljesen összenőttek. Mazsola nem hagyja magára egy percre sem Tádét.

vasárnap

holnap megint indul a hét. sebészet amúgy
a legelitebb hely a kórházon belül, kifestett, felújított, benne norm. (vagy néha nagyobb) önértékelésű emberek... persze már az első nap is feltűnt a fő téma: AUTÓ
Az osztályvezető főorvos, kicsit alacsonyabb nálam, és 10 kilóval könnyebb legalább. éppenséggel aranyos, bár senkisem törődik vele nagyon. Bár napok alatt megértettem a dolgot, mikoris egyszer műtöttem vele (jól hangzik, mi? mondjuk kampóztam, mikor műtött) na de kb 10x legalább elmondta: szerintem ezt itt le kéne fogni, gondolom én (már az ötödik után agyvérzés kerülgeti az embert).. és utána, szerintem ezt itt át kéne vágni, gondolom én, stb, szerintem, gondolom én, szerintem. váááá
előtte való nap a sebészek másik fajtájával volt dolgom, a magabiztos és hisztériás nagyzolóféle típus, akivel ambulancián is dolgoztam,  na ennek nagyobbak már a gyerekei, a fickó egyébként nagy vadász (ugye itt már ...)  Mesélte, hogy a fia a vadásztársaságnál vállalt nyári munkát önszántából, Ő ezt csak támogatni tudja, tudja meg a gyerek mi az pézt keresni... na persze oda is saját terepjárón ment....
Ezenkívül műtét közben a fürdőkről volt szó, meg a másodasszisztens (én  a harmad :)) meséltehogy milyen az aqvaworld, meg így megúgy, én csak siklóst mertem megemlíteni, minthogy elit hely (és nekünk ingyen van:)) Azt fel sem mertem vetni, hogy igazából, jó melegben leginkább a Fadd-dombori holtduna szabadstrandját szeretjük, homokvárépítés stb... Errefelé a sznoboknak ez elég proli hely, így aztán maradt Siklós.
Szóval ilyenek... de mindemellett azért igazán felüdítő olyan társaságban lenni, ahol nem mindenki frusztrált, kiégett. Na szóval... ez van

strukturális változások

mondhatom, mikor lén észre sem veszi, hogy nagyobb rend lenne, minthogy nem is lesz... mert mit érünk azzal, ha a zacskók összehajtva vannak a sarokban és nem gyűrve? vagy hogy a játékosdobozokban szortírozva van (némiképp) a játék, vagy hogy ki van dobva az a tucat félpár zokni, aminek már két éve nincs párja :p és a kicsi ruhák és cipők kiválogatva... de még van hátra dolog, és káosz... ja és elpakoltam az olajsütőt, amit 1x használtunk, és ott éktelenkedett a konyhába, várva valamiféle jobb sorsra, mint após szekrényében volt, de itt is csak ilyen sarokbantérdeplő sors jut egy olajsütőnek :)
Ja és a hűtő is csillog... belül... és domestos-szagú :S

És főztem is lénnek mer ügyel és éhenhal. mer a magyarállam hóvégén sem gondoskodik orvosétkeztetésről, pedig már pizzát sem tudna rendelni..   ciki,
A gyerekek mamánál, már pont eleget voltak ott, de jövőhéten még ott kell maradniuk :S jó nagy fszság ez a 8 hetes pausa...
Amúgy meg megint találtam egy kis irodalmi ... na mit.... Ady-t...

A morbus Hungaricus

A kiütéses tífusz, melyet valamikor Magyarországból ismert meg, s morbus Hungaricusnak keresztelt el a tudós Európa, most követi az Amerikában munka nélkül maradt, kivándorolt magyarok példáját: hazatért. A morbus Hungaricus itt van, itthon van, elhelyezkedett, s egész bátran lehet akár tudományellenesen is - éhtífusznak nevezni. Titkoljuk is, szépítjük is, de a baj nagy, s annyi plakátot nyomatott már róla Boda főkapitány, amennyinek az árából egy jó berendezésű kórház kitelne esetleg. S a hivatalos személyek vigasztalják: nyugtatják Budapest úri népét. Ne tessék félni: csak a szegényebb "néposztályt" szereti ez a nyavalya. Odamegy csak, ahol egy szobában húszan szívják a dögletes levegőt. És Budapest úri népe tényleg nem olyan nyugtalan, mint az ember ilyen járványról hinné. Hiszen végre is a szegényebb "néposztály" veszedelme a veszedelem. Ebbe szépen beletörődünk, a szegényebb "néposztály" nekünk se ingünk, se gallérunk! Ez a rettenetes morbus Hungaricus régibb és rettenetesebb a másiknál.

Budapesti Napló 1908. március 29. 

 

se ingünk, se gallérunk...

takarítás mizéria

most nagyobb rendetlenség van, min t mikor kezdtem, kipakoltam, lepakoltam elpakoltam, kitaláltam... de mi ez a sok cucc, amiről nem tudom kell e majd, vagy csak úgy van és gyűlik, játék ruha táska, kabát, kicsi e a gyerekre, jó lesz e, lábbelik tömkelege. még nem dobom ki a kedvencem volt valamikor... VÁÁÁÁ semminek nem tudom a helyét...helytelen...

végül

film és lekvár lett, áfonyás ribizlis lekvár, olyan, amit legjobb rántott camamberthez enni...
Ma meg elfáradtam...

egyedül

most hogy a gyerekek is mamánál, lén is ügyel, enyém a ház. Fura. A kertben lebontattunk némi ólakat. Most sebészeten vagyok, elég érdekes azért. Szerencsére nem műtőben csak ambulancián.
Ma akarok filmet nézni, olvasni, lekvárt főzni és takarítani... de nem fogok, mert már fél hét és egyébként is lusta vagyok :) Még lekvár lehet, hogy lesz... meg film...pedig találtam egy jó könyvet is, amit elkezdtem. Hát.

vicc?

LÉn ügyelt tegnap, éjfél után hoztak egy gyereket agyrázkódás miatt. Mert fél nyolckor elesett biciklivel és éjfél körül aluszékonnyá, nehezen ébreszthetővé vált... és az anyja megijedt
El tudom képzelni a zárójelentését:
A 10 év körüli gyermeket OMSZ szállította traumatológiára, biciklibaleset utáni aluszékonyság miatt, ahol néhány kisebb abrasion kívül eltérést nem észleltek, további vizsgálatokra osztályunkra küldték. Anyuka elmondása szerint a baleset után a gyermek térben és időben orientált volt, hányinger hányás nem jelentkezett. Éjfél körül aluszékonnyá vált, nehezen volt ébreszthető, a történtekre kevésbé emlékezett. A meglehetősen álmos gyermek vitális paramétereit rendben találtuk, neurológiai gócjelet nem észleltünk, lefektettük aludni, reggel orientáltan ébredt. A megfigyelésünk további napjain panasza nem volt (Mert csak papíron volt bent öt napig :P)
Erről nekem Szörnyeteg Lajos jut eszembe...

Szörnyeteg Lajos jaj de álmos

Nicsak! Mi történt szegény Szörnyeteg Lajossal? Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög itt a tisztáson. Meg támolyog

Oda is ment hozzá Dömdödöm – akiről mindenki tudja, csak annyit tud mondani: dömdödöm –, és megkérdezte:

– Dömdödöm?

– Jaj, kedves Dömdödöm – panaszolkodott neki Szörnyeteg Lajos –, nagyon, de nagyon gyötör az álmosság. Le akar teperni, le akar ütni a lábamról, gyúr, gyömöszöl. Au! – nagyot ásított.

– Döm, dödöm, döm – magyarázta élénken Dömdödöm és már mutatta is.

Mi sem egyszerűbb ennél! Ha az ember álmos, bukfencezni kezd. Hét bukfenctől már majdnem virgonc, tizennyolctól már szétveti az éberség. Huszonkilenc bukfenctől még az álomkór is elmúlik.

– Rettentően köszönöm – suttogta két ásítás között Szörnyeteg Lajos. – Nagyon de nagyon.

És zimzum-zumzim, bukfencezett huszonkilencet.

Azaz csak az első tíz bukfenc volt zimzum-zumzim. A második tíz már csak olyanforma, hogy ziim-zuum, lassabbacska, csendesebbke, kurtábbacska. Az utolsó kilenc meg, ajaj, csak ilyen, hogy zikk, jajdenehezenkelekföl, zökk, talánfölsekelek, potty… Akkorát ásított Szörnyeteg Lajos, hogy szél kerekedett tőle.

– Ne haragudj, Dömdödöm – motyogta –, de ettől a huszonkilenc bukfenctől huszonkilencszer álmosabb lettem.

Nekiállt volna újra ténferegni, lődörögni, szédelegni, támolyogni, de szerencsére arra jött éppen Vacskamati.

– Ó, álmosság ellen ezer módot tudok – hadarta, és nagyon igyekezett, hogy abból az ezerből legalább egy eszébe jusson. – A legeslegjobb a hideg-forró módszer – jelentette ki boldogan.

– Igen – bólogatott Szörnyeteg Lajos –, hideg-forró… Bár – tette hozzá kis gondolkozás után – nem egészen értem. Hideg-forró? Mi az?

– Ugyanaz, mint a forró-hideg – mondta Vacskamati. – Na, gyere csak a zuhany alá. A módszer lényege az, hogy hol forró, hol hideg vizet engedünk rád gyors egymásutánban.

– És aztán? – érdeklődött Szörnyeteg Lajos.

– Aztán meg hol hideget, hol forrót.

– De én az álmosságomat kérdezem.

– Az, mint a pinty, úgy elmúlik – mondta Vacskamati, és már tuszkolta is Lajost a zuhany alá.

Zitty! hideg, zutty! forró, aztán zitty! forró, zutty! hideg.

– Jaj de hideg! – ordított Szörnyeteg Lajos. Aztán meg: – Jaj de forró! – de egyre halkult a hangja, már-már alig volt sóhajnyi, ilyesféleképpen, hogy: jahaj dehe fohorohohohó, holott már réges-rég a hihideheg folyt rá.

Még szerencse, hogy a nagy locsikolásra odajött Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.

– Nicsak, ez meg elalszik a zuhany alatt – mondta. mire Vacskamati vasvillaszemeket meresztett rá.

– Éppen erről van szó – mondta szemrehányóan. – Az álmossága ellen küzdünk.

– Zuhannyal, hehehe! – hahotázott Aromo.

– Igenis – toppantott Vacskamati –, hideg-forró módszerrel.

– Halottnak a csók – legyintett nagyképűen Aromo. – Na, gyere ki onnan!

Kiráncigálta Szörnyeteg Lajost a zuhany alól, adott neki két szelíd kis pofont, hogy magához térjen.

– Szó sem fér hozzá – mondta neki –, hogy itt csak egyetlen dolog segít. A kutyabengekéreg. Rágicsáljál kutyabengekérget, és egyszeriben elmúlik az álmosságod.

Ezt az utolsó mondatot már hallotta Ló Szerafin, a kék paripa, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán is. Merthogy a nagy zajongásra előkászálódtak a hűvösből.

– Még hogy kutyabengekérget álmosság ellen! – szólt közbe rögtön méltatlankodva Ló Szerafin. – Tudod te, Aromo, hogy mire való a kutyabengekéreg?

– Hogyne tudnám – mondta hetykén Aromo –, mire való lenne?! Hashajtó.

– És te hashajtóval akarod elmulasztani az álmosságát?! – háborogtak a többiek.

– Persze – mondta Aromo –, amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni. Világos, nem?

A többiek topogtak; dobogtak, hurrogtak.

– Tartsanak ébren téged hashajtóval! – mondta neki Vacskamati. – Ki tud valami jó módszert?

– Ki tudna? – mosolygott fölényesen Bruckner Szigfrid. – Hát ki itt az ész, az agy, a főzseni?

Ló Szerafin gyanakodva nézte az oroszlánt.

– Fogadjunk, magadra gondolsz.

– A fogadást megnyerted. Magamra. – Szörnyeteg Lajoshoz fordult. - Egyféleképpen múlik el az álmosságod – mondta neki –, koplalnod kell.

– Ez az – mondták a többiek –, persze, mégiscsak van esze ennek a Bruckner Szigfridnek. A koplalás az biztosan jó álmosság ellen. Koplalnod kell! – kiáltották kórusban.

– Mikor? – kérdezte Szörnyeteg Lajos.

– Hogyhogy mikor? Most azonnal.

– Már egy órája koplalok, és egyáltalán nem használ – kesergett Szörnyeteg Lajos.

Egy órája ugyanis megevett egy sült kappant, két rittyentett hőzönbőzönt, három nyárson pirított úritököt, négy almás pitét, öt bőralmát, hat ringlit és hét habos tortát.

– Ilyen körülmények között elég könnyű a koplalás – vélte Ló Szerafin. És gondoljuk meg, igaza is volt. Egy jó kiadós ebéd után szívesen koplal az ember – uzsonnáig.

Így hát kútba esett a koplalás is.

– A munka, az segítene – mondta ekkor Ló Szerafin.

A kérdő tekintetekre már magyarázta is.

– Mondjuk, ha fát vágna. Emelné a fejszét, lecsapna, megint emelné, megint lecsapna. Az álmosság meg, sitty-sutty, már ott se lenne. Igaz?

– Ez az! Legalább összevágja télire a tüzelőt – helyeseltek mind. Szörnyeteg Lajos meg nekilátott fát vágni. Na, mondhatom, szép favágás volt!

– Már emeli a fejszét – közvetítette Aromo, majd rettentő hosszasan elmesélte, hogy úszta át annak idején a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor én kimásztam a túlsó parton”, Szörnyeteg Lajos már teljesen fölemelte a fejszét.

– Most lecsap – közvetítette Aromo, majd ugyanolyan körülményesen elmesélte, hogy annak idején hogyan úszta vissza a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor kimásztam az innenső parton”, Szörnyeteg Lajos lecsapott a fejszével. Jaj de lassan csapott le, jaj de erőtlenül, jaj de gyengén, alig-alig.

– Rögtön elalszik – riadt meg Vacskamati.

Odarohantak hozzá.

– Hé, Lajos, hé! – kiabálták neki.

Majd Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa így szólt:

– Én most adok neked két fenyőtűt, ezekkel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mondogatod: azért sem alszom el, azért sem alszom el…

Szörnyeteg Lajos alig tudott bólintani az álmosságtól.

– Jó – mondta, és ebben a pillanatban kilépett a tisztásra Mikkamakka.

– Mi ez a nagy ramazuri? – kérdezte.

– Képzeld, Mikkamakka – újságolta Vacskamati –, Szörnyeteg Lajost gyötri az álmosság. Már mindenfélét kitaláltunk álmosság ellen. Bukfencezett, forró-hidegben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondókát mond…

– Dehogy mond, dehogy – mosolygott Mikkamakka.

– De mit csináljak – siránkozott Szörnyeteg Lajos –, amikor úgy szenvedek az álmosságtól?!

– Hát aludj – mondta Mikkamakka –, feküdj le és aludj!

Valamennyiük szája tátva maradt.

– Jé, hogy erre nem gondoltam – suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.

A többiek meg lábujjhegyen, csöndeskén, óvatosan.

Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost.

Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.

vége a szülészetnek

Az utolsó nap, ma, jött egy lány szülni. Mivel itt van a bölcsőalapítvány kpja, ide jönnek sokan, akik örökbe akarják adni a gyereküket. Ez a lány is. Megsajnáltam, h. idejön egyedül, szenved, és még a gyereket sem akarja látni. :( nyomi napom lett. Aztán a gyerekek is extra hisztisek voltak, elmentem velük Szálkára a tóhoz, mert dögmeleg volt. aztán ott is visított Mazsola, mert nem pakoltam be a fürdőnadrágját, meg nem akart bejönni, hogy mély a víz, aztán rájött, h. nem mély, nem akartak hazajönni. És végre egy olyan hely ami gyerekbarát, vagyis olyan felnőttek vannak ott, akik szeretik a gyerekeket :) Ellentétben a tegnap megjárt okmányirodával, de az már megszokott ... (útlevelet kellett intézni nekik) Egyébként Fadd-dombori is gyerekbarát, oda is szeretek járni. Voltunk a helyi strandon az is gyerekbarát, de oda azok az anyukák járnak, akikből a beszólós vénasszonyok lesznek :D Ezek voltak, amúgy meg tiszta beteg vagyok, hogy anyós elviszi őket, vagyis mi visszük vasárnap, de azt akarja, hogy 7végén ne menjünk, mert megzavarjuk őket ezzel.. hát pedig az a baj csak, hogy már most hiányoznak, hogy ott vannak az ovibölcsi és nem velem. Főleg, mikor unatkozom és mihasznáanak érzem magam

voltunk Pesten

Tömegközlekedve.
oda busszal, vissza vonattal...Nem is lett volna ez baj, csak épp... Szóval visszafele olyan népek vettek körül, akikből a gyerekek undorral vegyített megvetést váltott ki, és a kalaúznőn kívül senki nem mosolygott rájuk egész út alatt, csak úgy néztek ránk mint egy rakás kakira, egyik nő oda is jött, mikor Tádé sírt, hogy nem mehet WC re Mazsolával, hogy nem tudna e csendesebben lenni... Szóval az út végén a bemondó hangján bemondtam volna, hogy Sajnáljuk, ha a kedves utazóközönség nyugalmát megzavartuk a nevetésünkkel, vagy az énekeinkkel!
De nem mondtunk ilyet, ellenben örültünk, hogy nem vagyunk cigányok, mert akkor biztos meg is köveztek volna  a hangoskodásért...
Ellenben elhatároztam, hogy nem fog ez eltántorítani a tömegközlekedéstől, feltéve, ha a gyerekek bírják a gyűrődést.  Márcsak azért is énekelve vonatozunk polgárpukkasztás végett is.  SZóval éljenek a Gyerekek!!! Inkább tanulni kéne és erőtmeríteni az ő kedélyállapotukból, életigenlésükből... Szeretni kell őket, és nem azt figyelni, mikor zavarják meg a "nyugalmunkat". Nem az én gyerekeimet kell szeretni, hanem  A GYEREKEKET, hogy jobb  felnőttek lehessenek.....