itt is

jó lenne, ha maradnék... azért ez kedves, hogy mindenhol jó lenne, ha ott dolgoznék:) De nem megyek oda...se

nynynyn

olyan fáradt és egy kicsit olyan mintha nem lenne körülöttem a világ. tudom, de nem érzem. kívülálló vagyok. mi is lesz így most. semmi. talán nem is kell, hogy változzon semmi... fél egykor ebéd a menzán, fémtányérokon sikítoznak a villák, kések, 40 éve is pont így lehetett itt. és valami mégis változott azóta, eltűnt letűnt a lelkesedés... én meg viccelődöm és mosolygok, csak hogy ne legyen olyan monoton minden nap, amit ott töltenek, ott töltök... a hegyen...

:)

Édi bébi ez a Tádé, mindig ölelget, megsajnál, ha ugrál rajtam és fáj nekem, a kicsi kezével fogja a fejem, magyaráz, folyamatosan, állandóan:)
Ezen a képen hasonlít Lén kiskori magára

befejezem egy időre az egészségügyes

elmélkedést, elegem van magamból :P

a hetedik te magad légy

avagy minden hetedik erős dohányos (>10 szál/nap) betegszik meg tüdőrákban...

eutanázia

Akartam erről írni, hogy új felfogásba került előttem... Itt a tüdőosztályon, minden második(vagy még rosszabb az arány) betegre, ha ránézek azt gondolom, hogy, így nem lehet élni, és, ha én lennék hasonlóan engedjenek méltósággal elmenni, ne kelljen végigszenvedni, ahogy rohad szét a testem, és emiatt az ápolónők a hányingerüket visszatartva, émelyegve pelenkáznak, és szívják a torkomból a váladékot. És nem az ápolónők hibája, hanem minden emberben reflexesen (limbikus rendszer) émelygés jön  elő, ha megérzi ezeket a szagokat, putreszcin és kadaverin...  Szóval változik az álláspontom az eutanáziával kapcsolatban is... Lehet nem is kéne ilyesmiről írni, de...

Olyan etikai dilemmákkal állok folyton szemben amúgy. A rossz hír közlése terén. Furcsa nekem, hogy mindig biztatják a  betegeket, hogyha megkapja a kezelést, ez meg az lesz, meg inkább a családnak mondják el... és lehet nem értik meg, de... nehéz megmondani, de úgy gondolom korrekt tájékoztatást kell adni. Hogy mi lesz valószínűen. Nem biztos semmi egyébként sohasem, de hogy milyen kezeléstől mi várható stb... Tudom , mert nekem is nehéz nagymamámnak mondani, mi a baja, de legalább mondhatom, hogy jó esélye van, hogy segít a kezelés. De egy tüdőtumorosnak, leginkább annyit tudok, ha nem kissejtes, hogy van esélye a kezeléssel, hogy még négy öt évig él, kezelés nélkül meg fél egy évig...De ilyet senki nem mond, még azt sem, hogy ez egy halálos betegség... nem tudom mi a jó...

rémálom

így indult a napom... azt álmodtam, hogy tüdőrákos vagyok (szakmai ártalom:S) Ráadásul mondták, hogy meggyógyítható, de sok kemo, meg minden, én meg sírtam, hogy még akarok gyereket is, és azt gondoltam, hogy 50 % hogy meghalok. Elmondtam anyámnak, aztán valamikor felébredtem, és hihetetlennek tűnt, hogy csak álmodtam. Nagyon roszz volt.
Ma legalább némi hasznosat is tettem.
MEg kaptam egyik barátnőmtől egy halom nadrágot.
Megyek

freudi elszólás

volt a költői kérdés, közhelyes kérdést akartam írni , csak közben valamit beszéltünk Lénnel. Szóval tudatosan próbáltam ironikusan írni, hogy közhelyeket hangoztatok, de végül a magasztosabb költői jelzőt használtam, mert tudatalatt mégis azt gondolom magamról, hogy :P  Na jó ez van. pedig leginkább azt gondolom, hogy az emberek legtöbbjében felmerülnek ezek a kérdések....

értelmetlen nap

egyenlőre, így jellemezném a mait. SEMMI hasznosat nem csináltam ma... és ez aggaszt, hogy elmegy az ember élete anélkül, hogy valami hasznosat tennék...
A mi utcánkban is megjelentek viszont a töklámpások, a tecsókban a gyönyörűséges halloweenes gyerekruhák, tiszta ámeriká.... amíg a nénikék magukba zárkóznak ezekben a napokban, és azokra gondolnak, akiket elvesztettek hosszú életük rögös útján ( na jól megmodtam...), addig a lidliben vett vámpírfogas gumicukorral ijesztgetik egymást a fiatalok...kinek is az ünnepe ez vajon? és tényleg minden a mulatozásról, és a kereskedelem fellendítéséről szól?... a megemlékezésről, vagy az eladott mécsesek és koszorúk számáról? Vajon akinek a koszorúk tömkelege ellepi a sírját, és fényárban úszik a rengeteg csodás mécsestől boldogabb halott, mint, akinek a rokonai csak egy egy teamécset gyújtanak....???

Na de elég  a költői kérdésekből mára...

itthon

írnék, de.. hazavezettem ma, hallgattam zenét, hallgattam autóbúgást. ültem , néztem az autópályát előtte a Nemzetit hátulról, meg csak a várost. előtte meg a gyerekeket vittük villamosozni, közben konfliktusba kerültem egy öreg nővel, aki megmondta jól, milyen neveletlenek a gyerekeim, mire mondtam, hogy ez van, meg, hogy dobálják az őszi faleveleket, ezt meg hogy is gondolják a kölkök... én meg mondtam, hogy ismerkednek a természettel, de mondta ne így, nézni is rossz, mondtam menjen vissza a villamosmegállóba akkor és ne nézze. De pl nem mondtam neki, hogy én sem adok diétás és divattippeket (mer igénytelen volt és obes), akkor ő se adjon nevelési útmutatót... meg egy csomó mindent nem mondtam... Mert hát akármilyen rissz-rossz gyerekek is, szépen köszönnek, ha bemegyünk valahova, megkérdezik mások nevét, beszélgetnek, elköszönnek. Mit szól volna a nő akkor, ha elkezdik rugdosni :P, mert én már jártam így is megállóban állva, hogy az unatkozó gyerek elkezdett rugdosni... és mégsem mondtam az anyjának, hogy neveletlen, hanem arrébb álltam, de utánam jött rugdosni a bokámat... mondtam neki Nana!, erre beárult az anyukájának, hogy rászóltam, de az anyukája nem törődött ezzel :) Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, valószínű csak magáért az írásért írok...Mert már azt nem írom le , amit gondolok mindent, ezzel próbálom megakadályozni,  hogy mindenféle gondolatom fennmaradjon az utókor számára, amit később máshogy gondolnék.
Gyereke Pesten maradtak, ami miatt szorongok amúgy, sajnos, nem elég  nyugodt szívvel hagyom ott őket. de lehet túlaggódom a dolgokat.