hazaértünk

véégr e
majd azért leírom a hosszú utat
meg minden
macskák még élnek

válaszképtelenség

nem hiszem el, hogy...
mindegy
holnap indulunk elméletileg...

írásképtelen

időhiány
gondolatban írok
meg kitörlöm
minap voltunk a városban
kútvölgyibe mentem egy betegemhez.
amúgy
olyan frappaánsan beszélgettem magammal útközben
sose tudom leírni tulajdonképpen ezeket a párbeszédeket
ha meghalok nem is létezik többé
a sok elképzelt projektem se
nem kéne annyit paráznom a hogyanon, meg szorongani a mikénten, csak csinálni


volt egy vicces valődi párbeszéd tegnap lénnel.
ő: eltelt az első tíz év (mióta együtt vagyunk)
én: de nem bántad meg, hogy összeházasodtunk?
ő: azóta nem lett rosszabb...
én: ... persze mert eleve nagyon mélyről indultunk...

elvagyunk szóval...
mennem köll bóóótba, éhezem is

döglőődés

nemcsinálok most épp mást
Juli alszik
nagyon hasznos akartam ma lenni
de
nem
még a gondolataimat sem akarom leírni, olyan egy lusta vagyok
főzhetnék pedig
vagy vasalhatnék is
vagy olvashatnék tudományos cikkeket
ehelyett bezzeganyaés egyébblogok kommentek, ahol nem kommentelek én,
szörny ülköd és
az is minek
azt álmodtam, hogy fogorvosnál vagyok

minél inkább nem indulok el fogdokihoz, annál kevésbé akarok menni

erőt gyűjtök a 3 gyerekkel okmányirodásba induláshoz, személyit kéne csináltatni nekik, de lehet útlevelet kéne, ahhoz két szülő kell viszont...
vááá
utánanézek milyen iratok kellenek

kostelefon

beleejtettem a klotyóba
meghalt
elhatároztam, hogy én mostmá eccerűt, mer ez egy jel, hogy lassuljak...
aztán másnap elmentem a telenorhoz, álltam sóóóóórba másfél óóóórát
és egy majdnemugyanolyanokost szereztem... hát így alakult, és csinátam véle szelfit... ne...

hokuszpókusz abrakadabra

mit főzzek ma estére?
netánnn palacsintát?
zeneszóének
szabadnap, de mégse
juli egyész éjjel felébredezett
itt röhög
űbercukiamúgy szerintem

lén elveszi a kedvem
mit negatívkodik mindig, de most komolyan...

megjártuk a Dél-Alföldet

Juli rendes volt aludt, jól viselte magát
egy kiscic jött, nagymamám már macskával aludt :)
köll neki a jószág, nagyapám nem elég cuki....
ma meg még itt ülökírok
holnap Balatonihétvége

ma itthontúrista napot akarok tartani

belvárosba lófrálni, meg  mittomén
olyan pattanásos vagyok,
meg lehangolt
meg jött

a gyerekek meg a Balcsin
már a nagyok
nem bírom én ezt
állandóan igény van rám
 mennem kell
Juli nem akarja, hogy írjak
még wcre is együtt kellett mennünk, de vég kézben... nem részletezem én eztet...

ilyesmi kérdőívet adnék, persze azon

a nyelven, amelyiken értik.
Honnan jött? Miért? Mihez ért? Itt akar e maradni? Ha nem tudja e hogy hova megy, mit fog ott csinálni, fogadják-e?
Ha itt marad, hogy képzeli el az életét x idő múlva? Mit tervez tenni ezért?
stb...
(felébret juli)

Szóval ez kb 4 oldalas izét elolvasnák, és adnának egy pár hónapot, amíg valahol alhatehet stb, ezalatt az idő alatt pedig lehetne tenni valami közös nevező féle érdekében. Mire van az országnak szüksége, hogy élhetne jól itt, ha szeretne...
de ebben sem vagyok  biztos...

a mindenkit foglalkoztató

fészt elárasztó bevándorlásügyi demagógiáktól besokkolódtam...
de most komolyan
ad egy: idióta plakátok... különösen a mások munkáját elvenni, ugyanmár...  a többi meg természetesnekkell, hogy legyen... volt eg ykét vicces ellenpalakát amúgy
de maga az egyszerűsítés, az egész
nem az a mélység ahogy J S. megírta az Érik a gyümölcsben.... vagy a 2009-es welcome c film... amely hasonló problémát dolgoz fel...
ami ezekszerint nemújkeletű
ezt így nem lehet komolyan venni, ez így ahogy van ócska beszélgetés
konkrét tervek kellenek, kidolgozások
mi legyen az emberekkel. legyen projekt... minden bevándorlónak el kellene tervezni mit szeretne 10 nap, 10 hónap 10 év múlva mik a célok... tervek nélkül, majd lesz valahogy... nem egyszerű
 végülis ilyesmire lehet építeni
De mondjuk nekem az a tapasztalatom, hogy már egy gyerek is zavarja mások nyugalmát, és száműznének egy csomó boltból... pl. Mer minek viszi magával stb...
szóval nagy a fészbúktolerancia, de kicsi az elméllyedési faktor...

ez a dal jött szembe..

apám átjött pechére, elvitettem vele a nagyokat, hogyha majd hazajön lén értükmegyünk... amíg altattam julit, pirománkodtak... jeee

ahhoz képest milyen elegem volt a suliból

az első szüneti hét...
először is Juli lebetegedett
tegnap nem jutootunk be a strandra
99% ig voltam ebben biztos, de hagytam Lén érvényesülni programszervezésügyileg, bár mondtam neki, hogy ez itt Bp. és a ha azt gondolom, hogy SOK an lesznek, akkor valószínű így is lesz.
Na aztán mai program..
két aktív, és agy aktív de beteggel...
végül elmentünk a tarsanparkba, ami egy fizetős játszótér, van bebnne vizes rész
és mindig elhatározom, hogy nem megyünk oda többé..
eleve nem egésznapos belépő van, hanem4 órás
a kaja rossz
és drága
e vizesjátszó melletti árnyékos helyre települünk ahol két nő áll, mondják, hogy itt két osztály kirándul. Mondom, hogy mindegy mert a vizes játszó mellett ez az egyetlen árnyékos rész, ahonnan látom a nagyokat.
btw a játszó tele volt egy csapat értelmifogyatékossal is :) egyébként is tele volt.
Az egyik vár körüli vízben nem lehetett fürödni, bár szerintem belelépni lehetett... na az egyik buzgómócsing pedagógus folyton mindenkire rászólt, pedig nem személyzet volt... Ne szóljon már felnőtt emberekre szerintem...
a szoptatóhelység kulcsát elfelejtette visszaadni valamelyik anyuka, szal a tököm kivolt a délelőttel
juli orra folyik hőemelkedése van
és muszáj bótba menni, mert éhenhalnak a gyermekeim, mer itthon nincs közétkeztetés...

punny

cukikikik

utsó napok

a sulioviban
vééégre
rohadt meleg lesz 7végén
gondoltam lemehetnénk a Balcsira (gondolom milliós nagyságrendű bpi gondolta még így, akikkel viszont együtt tölthetjük a délelőttöt a m7es autópályán)
Egyébként, ahelyett, hogy mindenki a saját kocsijában füstölögne, lehetne valami nagy parti...
na jó nem
csak azt akartam kihozni, hogy ha viszont mennénk, akkor korán reggel, mielőtt még mások felébrednek :)
öltözni kéne, legchima megy
megyek...

macskók

szegény anyukamacska, le kéne választani a kölyköket.
már nem tud megfelelően táplálkozni... hiába adunk nekienni, most vettem kölyöktápot...

nassolgatunk

múltkor a müllerben beszereztem némi lindt bonbont az évvégi óvónénibúcsúztatás miatt.
na mármost
az egyiket félig megettük Julival ma reggel....
ettől sokkal jobban érzem magam most...
az autó behalt, vagyis nem teljesen de szerelőnél van
így tegnap délután gyalog mentem a gyerekekért, akik megkértek, hogy csak négyre menjek értük, így mindannyian kibaszottul eláztunk
Julit egyszer átöltöztettem ugyan az oviban Rory egyik maradék ruhájába, de ez nem sokat használt
a gyerekeket meg magamat is meggyőztem azért, hogy esőben sétálni nagyon menő... egy két headbeng kíséretében ezt be is mutattam Mazsolának, miközben a babakocsit toltam... Mindenki rohant az ernyőkkel félve az esőcseppektől, Mazsola meg ledobta a szandált és gázolt bele a pocsolyákba. Juli énekelt... az oviig.
Aztán összeszedtük Roryt, és hazamentünk, eközben csak csepegett az eső (persze Rory lesérült útközben)
Otthon pedig vizeshajasszelfit nyomtam miheztartás végett

nagyanyám hívott épp
juli néz és utálja, hogy itt írok
próbál sírni, szétszedni a gépet, vigyorog, beszél, hátha befejezem mán...
pedig még semmit nem írtam  a beszerzettkönyveimrőőől

kávékávékávé

egyetemista nosztalgia ez is
és
autónélkülvagyok épp