gondolatban írok
meg kitörlöm
minap voltunk a városban
kútvölgyibe mentem egy betegemhez.amúgy
olyan frappaánsan beszélgettem magammal útközben
sose tudom leírni tulajdonképpen ezeket a párbeszédeket
ha meghalok nem is létezik többé
a sok elképzelt projektem se
nem kéne annyit paráznom a hogyanon, meg szorongani a mikénten, csak csinálni
volt egy vicces valődi párbeszéd tegnap lénnel.
ő: eltelt az első tíz év (mióta együtt vagyunk)
én: de nem bántad meg, hogy összeházasodtunk?
ő: azóta nem lett rosszabb...
én: ... persze mert eleve nagyon mélyről indultunk...
elvagyunk szóval...
mennem köll bóóótba, éhezem is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése